Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 21 (261. szám) - Franjo Tudjman, a Horvát Köztársaság elnöke beszédének magyar nyelvű hiteles fordítása - FRANJO TUDJMAN, a Horvát Köztársaság elnökének
2393 Az Európai Unió megbízott képviselője szótárából kölcsönvett kifejezéssel élve, a " Szlovéniától délre és Görögországtól északra" fekvő országokkal szembe ni viszony lényege az, hogy az Unió a hozzá fűzendő egyenkénti kapcsolat előfeltételeként megköveteli a térség országaitól az Unión belüli együttműködési formák megvalósítását. A mindennemű együttműködés mellett, a követelmények sorát az egységes energetik ai, telekommunikációs, a teljes vertikumú közlekedési, mezőgazdasági és környezetvédelmi rendszer létrehozatala, valamint az áruk és a munkaerő szabad áramlása egészíti ki. Egyszóval, minden eddiginél szorosabb kapcsolatrendszer kiépítése. Az ilyenfajta vi szonyulás elleni tiltakozásainkra adott válaszok, vonatkozó dokumentumokra való hivatkozásokkal is arról kísérelnek meg meggyőzni bennünket, hogy a volt Jugoszlávia területén nem áll szándékukban egy új politikai alakulatot létrehozni. Azonban bizonyos tén yezők nem veszik figyelembe a meghatározott területre visszaszorított gazdasági együttműködés szűk korlátait. Úgy tűnik, hogy megfeledkeztek az Európai Unió kezdeteiről, a Szén és Acél Szövetségről és a későbbi folyamatokról. Ha Horvátországot előre, felté telként a balkáni "jugoszláv fazékba" kényszerítenék, ez idővel kétségkívül a politikai integráció újbóli kísérletéhez vezetne. Hogy mit jelentene Horvátországnak egy ilyen jellegű egyesülés - nevezhetjük azt akár eurojugoszlávnak, balkáninak vagy akár dél keleteurópainak - bölcs ember könnyen kitalálhatja. Geopolitikailag, Horvátország a tizennégy évszázados történelme, civilizációja és kultúrája révén KözépEurópa és a Mediterránum része. Történelmünk csak egy rövid szakasza, az 1918tól 1994ig terjedő i dőszak kötött bennünket politikai értelemben a Balkánhoz, és most szilárd eltökéltségünk, hogy ennek megismétlődését egyértelműen elutasítjuk. A déli szomszédainkkal javasolt regionális integráció, mint az Európai Unióval építendő viszony alapfeltétele gaz dasági visszaeséshez, idővel pedig politikai függőséghez vezetne, ami Horvátország nehéz küzdelmek árán kivívott önállóságának, függetlenségének és demokratikus társadalmi berendezésének megtagadását jelentené. De vajon milyen Európához szándékozik és bír Horvátország csatlakozni? Mindenekelőtt ki kell jelenteni, hogy Horvátország Európa része, mindig is az volt. Reméljük, ma már Európa nem az egymással ütköző hatalmak és a homlokegyenest ellentétes, egymást legyőzni vágyó érdekek színtere! Olyan egyesült, demokratikus Európa részévé kívánunk válni, amelyben a tagországok közötti viszonyokat népeik javára alakítják majd. Az Európai Unió országai által közösen megalkotott értékeket készen állunk elfogadni, a már hatályos európai előírásokat, a Római Egyezmény től a Maastrichti Szerződésig valamennyit. Ragaszkodunk az európai integráció alapjait képező demokratikus elvekhez. Azonban továbbra is elvárjuk, hogy az Európához való csatlakozási folyamatokban Horvátországot a demokrácia és a gazdasági fejlődésben elér t saját eredményei alapján és ne a balkáni régió más országai fejlettségének függvényében értékeljék. Különben is, mennyire lehet az egyesült Európa érdeke egy olyan új, természetellenes közösség létrejötte ebben a térségben, amely a meg nem értés, a békét lenség és a viszályok újabb csíráit hordozza magában? Vajon nem célszerűbbe támogatni az egyes országok demokratikus fejlődését, mintsem, egész Európát lángra lobbantani képes újabb "lőporos hordókat" gyártani? Az elmúlt két évszázad során ez már többször is megtörtént. A horvát politika éretlenségének ideje végérvényesen elmúlott, ahogyan az idegen jótevőkre való támaszkodás megkeresésének időszaka is. Horvátország kis, illetve közepes ország, de civilizációja és kultúrája figyelemre méltó, gazdasági telj esítménye felfelő íven halad, és fejlettségében maga mögött tudja a szocialista társadalmi berendezésből az átalakulás útjára lépett országok többségét. Önállósága és szuverenitása elnyerésével, Horvátország külpolitikáját a nemzeti és állami érdekeivel ös szhangban alakíthatja ki immáron, természetesen a nemzetközi tényezők figyelembevételével. Őrködik az ország jó megítélésén, más országokkal kialakított kapcsolataiban
