Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 21 (261. szám) - Franjo Tudjman, a Horvát Köztársaság elnöke beszédének magyar nyelvű hiteles fordítása - FRANJO TUDJMAN, a Horvát Köztársaság elnökének
2392 erőegyensúlyra épülő politikai szerkezet egyensúlyának megbomlása miatti aggodalom volt a jel lemző. A vezető európai és nemzetközi hatalmak, sőt az egész nemzetközi közvélemény is általában ellenezte az új európai államok létrejöttének még a gondolatát is. Az ilyen országok létrejötte megbontotta a két világháború eredményein alapuló európai erőeg yensúlyt. Az új államok létrejötte, a fennálló erőviszonyok megtartását szorgalmazók szerint ezek vonzó példák voltak az egyenlőtlenség történelmi béklyóitól szabadulni vágyó erőknek, valamennyi többnemzetiségű országban vagy természetellenes államalakulat okban a hegemón törekvések elől menekülő népeknek. Gyakran hangzott el a szemrehányás: amíg Európa egyesül, addig ti fel akartok bomlani, vagy pedig az, miszerint a kis európai népeknek saját kis országaikban semmi esélyük sincs a fennmaradásra. Érdemes me gjegyezni, hogy az utóbbi megjegyzés egy olyan ország képviselőjének szájából hangzott el, mely ország területe jóval kisebb Horvátországétól, és lakosainak száma is jóval kevesebb. Csaknem mindenki, a vezető európai és világpolitikai tényezők - és a már a kkor is az egyetlen világnagyhatalom, az Amerikai Egyesült Államok is - Jugoszlávia mindáron való megőrzéséért szállt síkra. Ilyen szempontok alapján, Horvátországot tették felelőssé nemcsak a világban már elfogadott "első" és "második" Jugoszlávia szétver éséért, hanem a többi többnemzetiségű ország - Csehszlovákia és a Szovjetunió - nemzeti mozgalmai törekvéseinek felerősítéséért is. Nem szabad megfeledkezni az egyes nyugati országokban tapasztalható nemzetiségi problémákról sem. Csaknem valamennyi vezető európai és világpolitikai tényező - azonos vagy különböző érdekektől vezérelve - Jugoszlávia fenntartásában volt érdekelt, a saját érdekeinek megőrzése és mások érdekei érvényesítésének megakadályozása szempontjából, Közép- és DélkeletEurópa ezen stratégi ailag fontos részén. Habár józanul gondolkodva, egy önálló, demokratikus és gazdaságilag stabil Horvátországot - mely képes volt ellenállni a jugoszláv kommunista hadsereg és a nagyszerb imperializmus törekvéseinek - az euró pai nemzetek családjába való visszatérésekor tárt karokkal kellett volna fogadni, nem ez történt. Horvátországot az "európai kapu" előtt volt kénytelen várakozni. Folyamatosan olyan hibákat róttak fel neki, melyeket az európai integrációs folyamatok korább i szakaszaiban más országokkal szemben fel sem vetettek. A legképtelenebb mégis az volt, hogy Horvátországot akkor érte a leghevesebb bírálat, amikor szuverén államként, mint az ENSZ tagja az ENSZ alapokmánya és a nemzetközi jog szabályai szerint eljárva k atonai erejét is felhasználta a megszállt területeinek visszaszerzése iránt, mégpedig azokkal szemben, akik háborúba kényszerítették, elfoglalván területének egy részét. Az akkori körülmények között, a nemzetközi közösség langyos fellépése a megszállók jav át szolgálta, és lényegében az újonnan alakult ország területének feldarabolásához vezetett. Teljes joggal fel lehet tenni ezzel kapcsolatban azt a kérdést, hogy vajon a Horvátországot bíráló országok közül melyik cselekedett volna másképpen, ha nemcsak sz uverenitása, hanem fennmaradása is kérdésessé vált volna. Az ilyenfajta politikai magatartás vezetett el oda, hogy Horvátország nyugateurópai integrációjával kapcsolatban újabb fenntartásokat fogalmaznak meg, sőt új balkáni és délkeleteurópai integrációk ra próbálják meg rávenni. Azzal a regionális közösséggel, melyből hiányzik Szlovénia, de hozzá csatolták Albániát, Horvátország még a volt Jugoszlávián belüli helyzeténél is rosszabbul járna. A szándék lényege jól érzékelhető az Európai Unió úgynevezett re gionális programjából is, mely a volt Jugoszlávia utódállamaival kötendő együttműködés kereteit kívánja meghatározni. Horvátország így egy kalap alá került a Jugoszláv Szövetségi Köztársasággal, BoszniaHercegovinával, míg Albánia és Macedónia már jelenleg is kedvezőbb helyzetben vannak, miután velük szemben már bizonyos szerződéses garanciákat vállaltak.
