Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 15 (260. szám) - A műemlékvédelemről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - TAMÁSSY ISTVÁN (SZDSZ):
2365 Én azért szeretném ezt hangoztatni, hogy ha most nem veszünk bizonyos dolgokat - minimális összegért lehetne - állami tulajdonba, ebben az esetben mire ezek műemléki védettséget élvezhetnek az eljárások során, a kkorra már nem lesz mit műemlékké nyilvánítani. Köszönöm szépen. ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Tamássy István úr jelezte, hogy szintén két percben kér szót. Képviselő úr, ez nem látszik a gépen. Úgyhogy ha korábban is kétpercest kért volna, akkor elné zését kérem, de én rendes szólásként soroltam be. Megadom a szót Tamássy István úrnak, a Szabad Demokraták Szövetségéből. TAMÁSSY ISTVÁN (SZDSZ) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Orosz István képviselő úrnak szerettem volna válaszolni a 11. §hoz általa elm ondottakra. Azonban nem baj, hogy most kaptam szót, mert végül is módot adott arra a második felszólalásával, hogy egy fontos kérdésről elmondhassak egy véleményt. Mivel nagyon baráti körben, és nagyon úgy tűnik nekem, hogy szakmai körben vagyunk, engedtes sék meg az, hogy belemenjen az ember olyan részletkérdésekbe is - félek, hogy a két percből is talán kicsúszok , ami megmagyaráz vagy elfogadhatóvá tesz bizonyos dolgokat. A 11. §nál Orosz képviselő úr javasolta az "egésze" szó elhagyását. Most az új mon dat úgy hangzik, hogy "Műemlék nem bontható le, erre engedély nem adható." Tulajdonképpen ezzel az állítással is egyet lehet érteni, ez végül is nem egy szemantikai, hanem egy erősen szakmai vita. Tudniillik a magyar történelem viharai nem adták meg azt a lehetőséget számunkra, amit általában szerencsésebb országok elmondhatnak magukról, nevezetesen azt, hogy az építményeik eredeti formában megőrződnek. A magyar történelem, a magyar múlt úgy alakult, hogy a román kori épület gótikussá épült át, majd a gótik us épület a törökrontás idején tönkrement, majd barokk, esetleg később klasszicista stílusban átépítették az építményt, s ezek a korok egymásra rakódtak. (20.10) A magyar műemlékvédelem egyik legértékesebb és legérdekesebb fejezete a közelmúltnak azok a fe ltárásai és helyreállításai, amelyek tisztelve a meglévő barokk vagy későbbi korok építészetét, kibontották alatta a gótikus és román kori emlékeket. Nagyon sok példát tudnék mondani. A legkedvesebb példám a tari templom, ahol fantasztikus magas minőségben készült el egy ilyen helyreállítás. Tulajdonképpen ha az "egésze" szó nem szerepelne ebben a mondatban, akkor a barokk épületrészeket nem lehetne lebontani, nem lehetett volna megmutatni alattuk például a gótikus vagy román kori leletrészeket. Tehát az "e gésze" szó egy praktikus kiegészítés, egy praktikus megszorítás, és ez a környezetvédelmi bizottságban lefolytatott vita során elég plasztikusan megmutatkozott és kitárgyaltatott. Ezért a bizottság végül is egyharmadában sem támogatta a képviselő úr indítv ányát. A másik dolog pedig az, hogy az a bizonyos passzus - már túlszaladtam a két percen, elnök asszony, kérek öntől még egy percet, és akkor kétszer szólok hozzá; köszönöm szépen - sok vitát kavart, és sok félreértést szült az a melléklet, amit a törvény után tettünk, mert sokakban azt a képzetet keltette, hogy ez a műemlék - és itt egy műemléki bevonásról vagy műemléki kizárásról van szó. Az államtitkár asszony elmondta, hogy ez egyértelműen az állami tulajdonban lévő, az állami tulajdoni körből ki nem a dható műemlékeknek a felsorolása. Ezenkívül természetesen körülbelül 10 ezer épületet, építményt tartunk számon a műemléki nyilvántartásban. Ez a 294 azonban, ami állami tulajdonban maradt, ennek csupán a töredék része. Azt is el szeretném mondani, hogy Ma gyarországon körülbelül 30 ezer műemlék van nyilvántartva - ami nagyjából annak nevezhető , azonban - hirtelen nem jut pontos idő az eszembe - a hetvenes évek végén egy drasztikus csökkentés zajlott, és akkor csökkent 10 ezerre a számuk.
