Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 15 (260. szám) - A műemlékvédelemről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. OROSZ ISTVÁN (MSZP):
2364 kártalanítás témáját felvetni, de ásatások, kutatások, falkutatások esetén legalábbis megfontolandó lenne, hogy milyen kártalanítás jár a tulajdonosnak, különösen olyan esetben... - hisz nem tudja senki eleve, hogy az említett kutatás, ásatás, falkutatás milyen eredménnyel jár. Ha semmilyen eredménnyel nem jár, csak egyszerűen egy beavatkozás történik a tulajdonos hátrányára, akkor érdemes lenne elgondolkodni valamilyen kártalanításon. A másik kérdésről - amelyről államtitkár asszonyt me ghallgatva, és természetesen elismerve, hogy alapvetően igaza van - mégis úgy gondolom, ha elhangzott Orosz István képviselőtársamtól az, amit elmondott: egy épületet magam is szeretnék mindenképpen kiemelni, abban a reményben, hogyha ebben a törvényben, e bben a szabályozásban nem is kerül megvédésre, mindenképpen műemlékként fogjuk megőrizni - ez a debreceni krematórium és köztemető ravatalozója. Orosz István képviselőtársammal szemben abban a helyzetben vagyok, hogy én nem a valóságban találkoztam vele el őször, hanem építészettörténeti tanulmányaim során láttam több esetben ezt az épületet - mint olyan épületet, amely valóban a XX. századi magyar építészet egyik első remeke. Talán azt is érdemes elmondani, hogy - ha jól tudom - az első magyarországi kremat óriumépület volt ilyen értelemben a temetkezési kultúrában is. Persze mindenkinek a hite, világnézete, ízlése alapján kell eldönteni, hogy a hamvasztással egyetért vagy nem, de mindenképpen a magyar temetkezési kultúrában egy új, másfajta, sokak által kors zerűnek nevezett módszert jelenített meg, nem Budapesten, nem az ország nyugatos fejlődésű dunántúli részein, hanem Debrecenben. Nagyon modern épület, a maga korának egyik legszebb, modern épülete. Én először építészettörténeti albumokban láttam, és sok év vel később jutottam csak el a debreceni temetőbe, amikor olvasmányaim alapján ráismertem erre az épületre, amely nagyon nagy élményt tett rám. Márai Sándor írja a naplójában, aki nem volt debreceni, nem volt református, nem volt az Alföldről való... Amikor megjelent Arthur Rimbaudnak 1944ben debreceni kiadásban egy könyve, akkor azt mondta - remélem, hogy ezt a debreceniek nem értik félre , hogy a "zsíros" Debrecen ilyen kulturális értékkel üzent az országnak. Azt hiszem, hogy ez a debreceni krematórium és köztemető, ravatalozó is ilyen egy üzenet, hogy Debrecennek vannak progresszív épületei, és vannak progresszív hagyományai is. Ha még egyszer elmegyek, akkor mindenképpen szeretném, hogy eredeti állapotában lássam, és gondolom a magyar kultúra része az, hogy megőrizzük ezt az épületet. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót kétperces időkeretben Orosz István úrnak, Magyar Szocialista Párt. DR. OROSZ ISTVÁN (MSZP) : Tisztelt Elnök Asszony! Ti sztelt Képviselőtársaim! Két percben szeretnék reagálni arra, amit államtitkár asszony mondott. Én nagyon jól tudom, hogy a kizárólagos állami tulajdonban lévő műemlékeket tartalmazza a lista, és nyilván amikről itt szó esett, nincsenek mind kizárólagos ál lami tulajdonban. Van azonban egy óriási gond: főleg a vidéki kistelepüléseken a műemléki értékű épületek nagy része nem szerepel jelenleg a műemléki listán. Ennek megfelelően mire ezek rákerülnek a listára, akkorra nem lesz mit a listára venni. Tehát egye tlenegy lehetőség van arra, hogy ezek megőrződjenek és megmaradjanak, és gondolom, mindnyájunknak ez a közös célja: kerüljenek rá erre az állami listára. Egyetlenegy példát hadd mondjak, ugyancsak Mádról: az a gyönyörű zsidó templom - amely szintén unikumn ak számított ebben az országban addig, amíg ép volt - öt éven belül, bár egyszer a műemléki felügyelőség már helyrehozta, ismét rom lesz, egyszerűen azért, mert nincs funkciója, belülről már nem szabad oda vendéget bevinni, mert abból a gyönyörű barokk ber endezésből, ami benne volt, már nincs semmi.