Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 15 (260. szám) - A műemlékvédelemről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. OROSZ ISTVÁN (MSZP):
2362 emeletes épület egyébként , hogy tíz éven belül össze fog omlani, tehát az uto lsó órában vagyunk, hogy ezt a legrégibb, még egyszer hangsúlyozom, a legrégibb mezőgazdasági műemléket megmentsük. Tudom azt, hogy ennek vannak akadályai. Akadálya például az, hogy ebben egy idős házaspár élt, valahogy tulajdonjogot szerzett rá - mindkett en meghaltak már, tehát még ilyen gond sincs, de valahogy tulajdonjogot szereztek rá, nem tudom, hogy , a hozzá tartozó pince pedig egy állami gazdaság tulajdonában volt, amely állami gazdaságot privatizáltak, és ez az állami borgazdaság ma természetesen alig várja, hogy a pince fölül ez az épület összeomoljon, eltakarítsák, és akkor nincs vele további gond. Nos, én ezt szeretném megakadályozni, hogy legyenek ilyen gondok. Néhány tízezer forintért ez az épület megvásárolható lenne, és akkor mi is tudnánk m utatni azt, amit a lengyelek egyébként a Visztula mellett végig mutogatnak, hogy igen, ilyen granáriumok voltak, ilyen épületeink voltak. Ha ezt nem tesszük meg, akkor nem fogjuk megmutatni. Azt nyilván itt nem kell megmagyaráznom, hogy mit jelent a dézsma ház, hogyan szedték össze egy borvidéken a beszállított bort, és így tovább, és így tovább. Erre, sajnos, nem tudom elfogadni azt az indoklást, hogy ez magántulajdonban van, tehát nem törődünk vele, nem is érdekes az egész. A másik, talán ennél még nehezeb b probléma: a 212. módosító indítványban javasoltam a debreceni krematórium és a herpályi monostorrom listára felvételét. Először talán néhány szót a debreceni krematóriumról, illetve építőjéről, Borsos Józsefről, aki azért nem akárki volt a XX. századi ép ítészek között. Kevesen vagyunk ugyan itt, de gondolom, nem kell magyaráznom a jelenlévőknek, hogy mit jelentett Borsos József; nem egy provinciális építőmester volt. Nagyon örülök annak, hogy a Kossuth Lajos Tudományegyetem épülete, mint XX. századi neoba rokk épület, rákerült erre a listára. Korp Flóris emlékét ezzel megörökítjük. Nagyon örülök annak is, hogy a debreceni Déri Múzeum épülete is rákerült erre a listára, és ezzel Györgyi Dénes és Münnich Aladár kiváló építészek emlékét is megörökítjük. De azt a harmadik embert - aki Debrecen építészetében azt is mondhatnám, többet jelentett, mint Györgyi Dénes és Münnich Aladár vagy Korp Flóris - is illene megörökíteni, már csak azért is, mert egy olyan épületegyüttest teremtett a debreceni krematóriummal és r avatalozóval, amely valóban alkalmas és méltó arra, hogy szerepeljen ezen a listán. Azt, hogy Borsos József nem volt egy provinciális építész, hadd igazoljam azzal, hogy Debrecenben nagyon sok egyéb épületet is épített még: a Rakovszky utcai református isk olát, a Burgundia utcai ipari iskolát, a Dobozi úti bérházakat, azt az egyetemi templomot - az egyetemnek az épületét Korp Flóris építette, és mellette az egyetemi templomot Borsos József építette. Nem is tudom, hogy mire vonatkozik a műemléki védettség. A z egyetem épületére igen, és a mellette lévő templomra nem? Vagy a templomra is vonatkozik, ami később épült egyébként, mint az egyetem épülete? Tehát ezt is tisztázni kellene. Az egyetemnek csak a főépületére, vagy azokra a dobozokra, amiket azóta épített ek hozzá? Gondolom, ezekre nem. De remélem, hogy a mellette lévő református templomra azért vonatkozik. A debreceni rendőrség épületét - ezekhez tartozik, mondjuk, élete fő műve, de Hódmezővásárhelyen templomot épített , Szegeden a Honvéd téri református templomot is Borsos József építette, Szentesen a református kör épületét is, és hadd ne soroljam, még sok minden mást. Engedjék meg, hogy egyetlenegy kortársi véleményt hadd idézzek Borsos Józsefről: "A temető, a ravatalozó- és a krematóriumépület sikerült modern művészi alkotás, amelynek általános építőművészeti értéke mellett van egy különleges értéke is, amelynek révén az épület nemcsak Debrecen városához, hanem hozzánk is közelebb jut. Az épületnek különös egyéni értéke abban áll, hogy tervezője az épül etet magyar érzéssel, magyar lélekkel és magyar formában óhajtotta megvalósítani, amit a tervező sikeresen meg is oldott." Ha a XX. századból őriznünk kell valamit - és sok mindent kell őriznünk , akkor nyilvánvalóan Lechler Ödön szecesszióját is őrizni k ell, de őrizni kell Koós Károly magyar építészetét is. Ha én azt mondom, hogy Borsos József egyaránt folytatni tudta Lechler Ödönt és Koós Károlyt is, egységgé tudta ötvözni, akkor talán elhiszik nekem, tisztelt
