Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 15 (260. szám) - A műemlékvédelemről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. OROSZ ISTVÁN (MSZP):
2361 sajnos nem tudok mit kezdeni, amely a bizottsági üléseken elhangzott, és valami olyasmit fogalmazott meg, hogy ez tulajdonképpen védelmezi ezen épületeknek azokat a részeit, amelyeknek csak egy része műemlék, és az nem bontható le; tehát mondju k egy várbéli gótikus ülőfülkét nyilvánvalóan védelmez az épület egészével szemben: az nem bontható le, de az épület egyéb részei lebonthatók. Csakhogy ott van a gondom, hogyha ez az ülőfülke, mondjuk, egy barokk épületben van - mint ahogy a várban többnyi re , akkor világos, hogy a barokk épületet sem lehet lebontani, hogyha az egész műemlékké van nyilvánítva. Ha meg nincs műemlékké nyilvánítva, akkor nem műemlék, tehát nem vonatkozhat rá a lebontási tilalom - nyilvánvalóan így kell értelmeznem. Úgy vélem tehát, hogy az az okoskodás, amely végül is azt a javaslatomat, hogy a műemlék egésze nem bontható le - ebben az "egésze" szónak nincs értelme , nem kérdőjelezi meg, hiszen ha elfogadható a magyarázatom, akkor világos, hogy így lehet és így kell értelmezn ünk. Szeretném felolvasni azt, hogy az értelmező rendelkezések között mit jelent a műemlék. Nem én fogalmaztam, ne engem tessék szidni! "Műemlék minden olyan épület, építmény, létesítmény vagy egyéb ingatlan jellegű alkotás, valamint azok rendeltetésszerűe n összetartozó együttese, rendszere, vagy annak része, illetőleg romja vagy töredéke, amely hazánk múltjának kiemelkedő jelentőségű építészeti, történelmi, tudományos, városépítészeti, képző- és iparművészeti, kertépítészeti, régészeti, néprajzi vagy műsza ki, technikatörténeti emléke, annak rendeltetésszerűen szerves történeti alkotórészeivel, tartozékaival, berendezéseivel, valamint a hozzá tartozó melléképületekkel és ingatlanterülettel, területrésszel együtt, amelyen ezen értékei miatt védelemre és megt artásra érdemes, és amelyet ilyenképp védetté nyilvánítottak." Most ezt a bikkfa nyelvet nem akarom aposztrofálni; ha ezt valaki első olvasásra megérti, akkor én meghajtom előtte a fejem, tehát hogy ez a műemlék - de azért ki lehet belőle venni, hogy mi a műemlék. Engedjék meg, hogy ezt megtegyem! Minden olyan épület, vagy annak része, amely értékei miatt védelemre és megtartásra érdemes. Az 1881es törvény ennél sokkal egyértelműbben és világosabban fogalmazott. Ha ez így igaz, tehát ez műemlék, akkor nyil vánvalóan a műemléket részben sem lehet lebontani, és akkor valóban nincs értelme az egész kifejezésnek; nagyon sajnálom, hogy ezt az előterjesztő nem tudta elfogadni. Mondom, nyilvánvalóan hárman is félreértelmeztük, és gondolom, még nagyon sokan lesznek, akik félre fogják értelmezni - Szabad György és Balsay István mellett én is. A következő észrevételeim a mellékletekkel, a 208., a 211. és a 212. módosító indítványaimmal kapcsolatosak. Ezek közül a 211. az egyetlen javaslatom, amit az előterjesztő elfoga dott. Nagyon örülök neki, mert ha benne maradt volna, ne adj' Isten, az eredeti szöveg, akkor Debrecenben lenne egy Déri Frigyes Múzeum - ilyen nincsen , tehát ha véletlenül nincs egy debreceni képviselő, aki ezt az előterjesztő tudomására hozza, akkor va n egy törvényünk, amelyikben szerepel egy olyan múzeum, amelyik nincsen. (19.50) Ez teljesen véletlen, hogy én debreceni képviselőként tudom azt, hogy ezt Déri Múzeumnak hívják és nem Déri Frigyes múzeumnak. Minden tiszteletem természetesen a Déri testvére ké - Déri Frigyesé és Déri Györgyé , akik a gyűjteményüket Debrecen városnak adományozták, mert Debrecen városa hajlandó volt ehhez egy nagyon szép, egyébként műemlékké nyilvánítandó épületet építeni. De azért jó lenne odafigyelni mondjuk az ilyen apróság okra, mert ez egyáltalán nem törvényszerű, hogy kell a parlamentben lenni valakinek, aki tudja azt, hogy ezt a múzeumot hogy hívják. De most nem erről van szó, mert ezt az előterjesztő elfogadta, örülök neki. A 208. és a 212. javaslatom: itt is valamit mon danom kell. A 208. egy XVII. századi dézsmaház védetté nyilvánítását kívánja elérni. Ez a legrégibb magyarországi mezőgazdasági műemlék. Az, hogy ez véletlenül az én szülőfalumban van, most nyilván nem tartozik ide; de majdnem 40 éve foglalkozom a hegyalja i mezővárosokkal, higgyék el nekem, nem kell letennem a nagyesküt itt, hogy talán valamelyest értek is ennek a tájnak a történetéhez. Ez az épület olyan állapotban van - ez egy
