Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 14 (259. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. TROMBITÁS ZOLTÁN jegyző: - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
2195 Tehát ha ezeket a tényeket hasonlítom össze, akkor a sérelmet szenvedett csoportok között véleményem szerint ez az időhatár, ez a megkülönböztetés teljes egészében önkényes. Mert ha figyelembe veszem, hogy a magyar állam egyébként az élet elve sztése miatt helyt állt, jelenleg is helyt áll, akkor elgondolkodtató, hogy miért kell egy bizonyos csoportnál többletet felvállalni, viszont a hasonló helyzetbe kerültekkel szemben nemet mondani. Nem ennyire egyértelmű a kérdés egyébként a deportálások so rán elhunytak esetében, de tény és való, hogy az Országgyűlés nemrég elfogadta a párizsi békeszerződés végrehajtásával kapcsolatos törvényjavaslatot, ennek alapján létrejött, mert a kormány végre létrehozta azt a közalapítványt, amely a túlélőknek a megseg ítésére szolgál. A nemzeti gondozási díjról szóló törvényjavaslat is kiterjed bizonyos értelemben a deportálások során meghalt személyek utáni részleges jóvátételfizetésre a szülők - akik a gyermekek után kapják ezt , illetőleg az özvegyek esetében. A kö zalapítvány is a túlélőket fogja segíteni. Ismételten felvethető az a kérdés: nem lépe túl a magyar állam a lehetséges kereteken, nem vállale többet magára, mint amennyi egyébként jogilag kötelező lenne és az ország teherbíró képességének is megfelelne? Ugyanis nem szabad elfelejtkezni arról, hogy ha ilyen tág körben vonjuk meg az élet elvesztése miatt jogosultak körét - és akkor nem szóltam még a sortüzek áldozatairól, nem szóltam még a különféle, ítélet nélkül kivégzettekről vagy az internálás során elp usztultakról, a kitelepítések, kényszermunka során meghaltakról , akkor olyan hihetetlen mértékű lesz a jogosultak száma, hogy az a körülbelül 3 milliárd forint, amely a következő évi költségvetésben erre a kárpótlásra tervezve van, egyegy jogosult eseté ben meglehetősen szerény lesz. De a törvényjavaslat azt sem kívánja figyelembe venni, hogy egyes özvegyek adott esetben - az új szabályok szerint - már folyamatosan kapnak hadiözvegyi ellátást, ami azért havonta most már talán olyan ötezer forint lehet, és az eddig eltelt időszak alatt felvett akár hadiözvegyi ellátás, akár nemzeti gondozási díj körülbelül eléri vagy esetleg meg is haladja azt az összeget, amit az új szabályok szerint ők egyébként kaphatnak. Sajnos ennek az összeütközéséről sem szól ez a tö rvényjavaslat. De ha elfogadnám a kormány gondolatmenetét, akkor viszont hiányolnom kellene azt, hogy ez a törvényjavaslat nem tér ki azokra, akik idegen hatóság önkénye következtében vesztették életüket. Tudniillik amikor a szovjet csapatok bejöttek Magya rországra, akkor - részben a harci cselekmények során - számtalan polgári személy halt meg ártatlanul, akaratán kívül, de még az előtt is voltak olyan esetek, amikor Magyarországra ténylegesen harcoló csapatok jöttek be, és a légitámadások következtében is jelentős sérelmeket szenvedett el a polgári lakosság. De amikor harctérré változott Magyarország, akkor mind a két hadsereg katonái követtek el erőszakos cselekményeket a polgári lakossággal szemben, viszont történelmi tény az, hogy jórészt a szovjet csap atok voltak azok, amelyek részben hadbíróság elé állítottak polgári személyeket teljesen ártatlanul, csupán a megfélemlítés szándékával, aztán rövid úton kivégezték őket, részben mindenfajta bírósági eljárás nélkül mészároltak le katonaszökevényeket, polgá ri személyeket, egész családokat. Az ilyen esetekre ez a törvényjavaslat nem kíván megoldást, nem kíván kárpótlást adni, de akkor okvetlenül megint fel kell vetnem azt a kérdést: ha a magyar állam hajlandó kárpótlást adni a kényszermunká ra hurcoltak életelvesztése vagy a deportálások során elpusztultak, elpusztítottak után a Magyarországon élő, jelenleg magyar állampolgároknak, akkor nem kerülheti meg azt a kérdést - mert azért létszámát tekintve nem olyan rettenetesen nagy tömegről van s zó , hogy a magyar polgári lakosságnak, amellyel szemben a háború során idegen hatóságok, elképzelhető, hogy sok esetben még a Szálasiféle nyilas pribékek is elkövettek ilyen atrocitásokat... - tehát az ezek által okozott sérelmeket ne kárpótolja, ne pró bálja meg jóvátenni. Ha ilyen mélységig nyúlunk hozzá a dolgokhoz - és én azért elleneztem kezdettől fogva a kárpótlás ilyen nagy ívű kiterjesztését, mert az rettenetesen nehezen megfogható határokat fog jelenteni , akkor viszont el kell gondolkozni azon, szinte - hogy így mondjam - történészi alapossággal, hogy az elmúlt időszakban milyen törvénysértések történtek, amelyek következtében
