Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 14 (259. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. TROMBITÁS ZOLTÁN jegyző: - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
2196 magyar állampolgárok ártatlanul életüket veszthették. Ebben az esetben a törvényjavaslatnak arra is módot kell adni, hog y például azok a magyar állampolgárok, akiket a magyar állam akár jogosan, akár akaratlanul kiadott más országok bíróságainak és őket ártatlanul kivégezték... - a törvényjavaslatnak ezek hozzátartozóinak is kellene kárpótlást adnia; akkor nem lehet csak az t mondani, hogy a szovjet bíróságok által, a külföldön végrehajtott kényszermunka során okozott halál miatt van kárpótlási kötelezettsége az államnak, hanem ki kell mondani azt is: ha a külföldi bíróságok a második világháborúval, illetőleg az 1956os forr adalommal összefüggésben ártatlanul végeztek ki magyar állampolgárokat, abban az esetben is beáll a magyar állam kárpótlási kötelezettsége, és ezeket a hozzátartozókat is kárpótolni kell - vannak ilyenek, nem tízezrével, nem százezrével, ez nyilvánvaló. Ha azonban egy sérelmet, egyfajta sérelmet, az ártatlanok halálát megpróbáljuk kárpótolni, akkor fel kell mérni azt a kört: kik lehetnek az ártatlan halottak, és abban az esetben nem szabad alkalomszerűen kiemelni egyegy csoportot, hanem akkor az összes cso portot kárpótolni kell! Hasonlóan vélekedem egyébként az 1956os forradalom során elhunytakról is. Ez a törvényjavaslat szintén nem kíván kárpótlást adni azok hozzátartozóinak, akik fegyvert fogtak a szabadságért, és életüket vesztették, azon polgári áldoz atok hozzátartozóinak sem, akik teljesen vétlenül haltak meg a forradalom alatt - több százan, több ezren voltak, ezt is tudjuk , de olyan is volt, hogy a szovjet bíróságok akár ítélettel, akár ítélet nélkül kivégezték az illetőket, vagy kivitték őket a S zovjetunióba, és néhányan nem tértek haza. Igen tisztelt Országgyűlés! A fentiek alapján én továbbra is megfontolás tárgyává tenném, hogy szükségese, indokolte a kárpótlás ilyen mértékű kiterjesztése az élet elvesztése miatt; valóban vane a magyar állam nak, a jelenlegi magyar államnak olyan jogi felelőssége, amely testet ölt ebben a törvényjavaslatban; vagy a magyar állam elmondhatja azt, hogy ha fogyatékosan is, de azért 1944 decemberétől kezdve, amikor megalakult az Ideiglenes Nemzetgyűlés, a jogalkotá s megpróbálta időszakos kihagyásokkal, fogyatékosan, de reparálni az elkövetett sérelmeket; és a jelenlegi helyzetben azzal a három nagy törvénnyel - kárpótlási törvény, nemzeti gondozási díjról szóló törvény, hadigondozási ellátásról szóló törvény - egybe foglalta, rendszerezte ezeket a sérelmeket, és eleget tett a történelmi feladatának - figyelemmel arra, hogy közalapítványt is létrehozott a kormány, figyelemmel arra, hogy a hadigondozási törvény alapján létrejött közalapítvány szintén betölt egyfajta tám ogató és segítő funkciót. (18.50) Ha viszont az igen tisztelt Országgyűlés úgy gondolja, hogy mindenáron ki kell tágítani a kört, akkor nagyon megfontoltan meg kell vizsgálni, hogy kik lehetnek még azok, akik ezen a körön, ami a törvényjavaslatban le van f ektetve, kívül esnek, és ha a sérelem azonos - és jelen esetben a sérelem a hozzátartozó halála , akkor ki kell tágítani ezt a kört. Akkor, tisztelt képviselőtársaim, nem múlhat ezen - néhány ezer esetről lehet szó, bár azért a nyugati hadifoglyok vagy a hősi halottak esetében azért többről van szó, ez nem vitás , nem múlhat anyagi megfontolásokon, hogy mi éket vágjunk az egykori sérelmet szenvedettek közé, és megpróbáljuk megosztani a társadalmat, hogy van, aki a halálért kap, és van, aki nem kap, pedig mind a kettőjük hozzátartozója, számukra a legdrágább: a gyermek, az édesapa vagy a házastárs maradt ott. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel a nagyobb ívű résszel igazából nincs összefüggésben az a módosító javaslat, ami a sokat vitatott munkaszolgálatt al kapcsolatos. Nem vitásan, '92ben az akkori Országgyűlés elismerte, hogy a politikai, faji, vallási célból teljesített munkaszolgálat - időkorlátozás nélkül - hátrányos megkülönböztetés volt. De a jogalkotó szándéka az volt, hogy az eltelt időszak soks ok törvénytelenségét latolgatva ne a teljes munkaszolgálatot ismerje el kárpótlási időszaknak, hanem csak azt, amikor a munkaszolgálatos élete valóban kifejezetten veszélyben forgott, ezért kiesett az a munkaszolgálat, amit nem a harcoló alakulatok kötelék ében teljesítettek, mert például építették az erdélyi körvasutat, vagy hadianyagüzemben dolgoztak; vagy 1951 és 56 között a munkaszolgálatosok politikai okból lettek kiválogatva, és szintén munkát végeztek katonai szolgálat helyett. Tehát nem a katonai szo lgálaton felül, hanem a katonai szolgálat helyett.
