Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 8 (258. szám) - A gazdasági reklámtevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - KÓSA LAJOS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
2142 Mind a két rendszerben a fogyasztónak meg az árunak meg kell egymást találni. Csak a szocia lizmusban, a hiánygazdaságban a fogyasztó tesz nagy erőfeszítéseket, hogy megtalálja magának az árut. Sorba áll, megkérdezi az ismerőseitől, járja a boltokat, hogy hol találja meg a neki szükséges árut. Tehát az információs erőfeszítést a fogyasztó, a vásá rló teszi meg. A piacgazdaság abban különbözik ettől, hogy a piacgazdaságban az eladó tesz nagy erőfeszítéseket, információs erőfeszítéseket azzal, hogy a vevőt tájékoztatja a maga termékéről, hogy ő ilyen és ilyen termékeket kínál a kedves vevőnek - és ez t hívják reklámnak. (22.00) Hogy tele vagyunk reklámmal, ez annak a következménye, hogy megszűnt Magyarországon a hiánygazdaság, hogy Magyarországon mindent lehet kapni, és hogy Magyarországon a fogyasztó válogathat a rengeteg termék közül, é s bizony az eladónak erőfeszítéseket kell tennie arra, hogy a maga termékét rátukmálja a vevőre. Vegyük észre, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez egy nagyon jó dolog. Jó, hogy túljutottunk a hiánygazdaság időszakán, és hogy az eladók, a gyártók, az importő rök nagy pénzekért arra kényszerülnek, hogy reklámozzák a maguk termékét, hogy el tudják adni nekünk, fogyasztóknak. Még egy dolgot hozzá kell ehhez tenni. A szocializmusban azért sem kellett reklámozni, mert mindenki ismerte az összes forgalomban lévő ter méket, hiszen az áruválaszték évtizedeken keresztül nem változott. Azt, hogy Moszkvicsot, Škodát, Wartburgot, Trabantot, később Zsigulit lehet kapni, ezt nem kellett reklámozni, mert évek óta ugyanazt a néhány autófajtát lehetett kapni, lehetett rá néhány évet várni, amíg az ember megkapta. Nem is volt Magyarországon autóreklám. Most meg tele vannak az újságok, a televízió az autók reklámjával, mert hiszen minden hónapban új típusok jelennek meg, és a reklám egyik legfontosabb feladata, hogy az új áruféléke t, áruféleségeket, az új választékot bemutatja a kedves vevőnek, azt a terméket, amiről az nem is tudta, hogy létezik. S a piacgazdaság egyik legfontosabb hajtóereje az új termékek folyamatos megjelenése, és hogy ez valóban működjön, ehhez a fogyasztónak t udni is kell róla. Tehát lássuk világosan: reklám nélkül nincs piacgazdaság, nem működhet a piacgazdaság, és jó dolog az, hogy nálunk van piacgazdaság, és jó dolog az, hogy nálunk van reklám. Ma ott tartunk Magyarországon a kilencvenes évek második felében , hogy a magyarországi reklámkiadások még mindig a legkevésbé fejlett nyugateurópai ország egy főre eső reklámkiadásainak a felét, a mellettünk levő Ausztria reklámkiadásainak az egyötödét teszik csak ki. Tehát Magyarország még mindig keveset, lényegesen kevesebbet költ reklámra értékben kifejezve, de Magyarország nemzeti jövedelme, GDPje is jóval kisebb, mint a nyugati országoké. A magyar reklámkiadások elérik a GDP 1 százalékát - ez megfelel a legmagasabb nyugateurópaiakénak, Angliáénak vagy Görögorszá génak , de tegyük hozzá, hogy ezzel Magyarországon, ahol a piacgazdaság is a legfejlettebb a volt szocialista országok között, a reklámkiadások is a legmagasabbak. Tehát Magyarország az egyetlen ország, ahol a reklámkiadások elérik a GDP 1 százalékát. Sze retném hangsúlyozni, hogy ez sem baj; ez azt mutatja, hogy a magyar piacon a legélesebb a verseny, a magyar piac az, ahol az eladóknak leginkább meg kell küzdeni a fogyasztók kegyeiért. Tehát ez jó dolog, és örüljünk a reklámnak, mert a sorbanállást és a h iánygazdaságot váltotta föl. Ugyanakkor az is tény - és erről szól az a törvény, amiről most beszélünk , hogy a reklámot szabályozni kell különböző okokból - amiket most nem sorolok fel, mert kímélni akarom valamennyiünk idejét , mert vannak olyan ritka területek, ahol korlátozni is lehet és kell a reklámot. Nagyon nyomatékosan szeretném hangsúlyozni, hogy nem egyszerűen a szólásszabadság és az információszabadság, hanem a gazdasági verseny szabadsága miatt ezzel nagyonnagyon csínján kell bánni. Hozzászó lásom hátralévő részében két fölmerülő korlátozási lehetőséggel foglalkozom. Az egyik, amiről a múlt héten Pokorni Zoltán, ma pedig Tokaji Ferenc képviselőtársunk beszélt: az iskolákban való reklámozás kérdése; a másik kérdés, amiről a legtöbb szó esett eb ben a vitában, az a dohányáruk és szeszes italok reklámozásának a korlátozása.
