Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 8 (258. szám) - A gazdasági reklámtevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - KÓSA LAJOS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
2141 Szándékosan nem akarom megnevezni azt a terméket, amelyről ön többször elmondta, hogy milyen kiváló, milyen jól propagálja a termékét, és így tovább. Tehát úgy gondolom, ezzel is csínján kéne bánni, hogy e gyáltalán adott esetben, amikor vitatkozunk valahol, nem fejtünke ki a mellett a termék mellett vagy a mellett a cég mellett akaratlanul is reklámot, mert gondolom, a magyar parlamentnek azért nem ez lenne a feladata. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK (dr. Kóró di Mária) : Kétperces reagálásra megadom a szót Kósa Lajos képviselő úrnak, Fidesz. KÓSA LAJOS (Fidesz) : Igaz, amit ön elmondott, úgyhogy ünnepélyesen kijelentem: én az illető terméket nem szeretem, szerintem az rossz. (Derültség.) Túl édes, nagyon szénsava s, nem oltja a szomjat. Tehát, ha véletlenül túlságosan sok választópolgár, aki nyilvánvalóan élénken és érdeklődését nem vesztve, lankadatlanul figyeli a közvetítést a parlament plenáris üléséről, akkor most ők tudják miről van szó: senkit nem akarok erre rávenni. Csak azt a mentalitást próbáltam erősíteni, ami - dacára annak, hogy nekem az adott termék nem tetszik, én nem fogyasztom, s a többi, s a többi - azért iránymutató. És ebben kénytelen voltam ezt a példát elmondani. De önnek egyébként igaza van, c sínján kell ezzel bánni. A rossz példák esetében pedig azért nem neveztem meg szándékosan céget, nehogy úgy járjak, hogy elkezdenek perelni engem különböző jó hírnév megsértése miatt, ami egyébként azért lenne megint visszás, mert ők effektíve ezzel a tevé kenységgel törvényt sértettek. Tehát még egyszer mondom, semmi ilyen szándék nem volt bennem, és remélem, hogy most akkor a mérleg nyelve a helyére billent. Köszönöm. ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Soron következik Bauer Tamás úr, a Szabad Demo kraták Szövetsége részéről. BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásomban - amely tényleg egy hosszú általános vita figyelemmel kísérése után hangzik el - a reklám szerepéről szeretnék beszélni, arról, hog y szeressüke a reklámot és arról, hogy hol ne szeressük, tehát hol lehet esetleg indokolt, hogy megtiltsák a reklámot. Abból indulok ki, több olyan hozzászólás is volt ebben a hosszú vitában, amelyben szóba került, hogy elönt bennünket a reklám, elhangzot t egy ilyen aggódó fogalmazás, aggódó fogalmazások a reklámmal kapcsolatban. Nagyon sokszor - így még részben ma is - egyfajta negatív, elítélő felhanggal beszéltek képviselőtársaink a reklámról. Ennek legélesebb példái voltak Pécsi Ildikó hozzászólása vag y a legutóbbi alkalommal Pokorni Zoltán felszólalása, aki különösen az iskolával kapcsolatban említette. De azért az egészben van egy egyfajta negatív felhang. Azt hiszem, érdemes egy kicsit végiggondolni, hogy miért is vagyunk tele a reklámmal. Egy tanítv ányom a mai Németországban, akkor még NyugatNémetországban volt, elmondta nekem soksok évvel ezelőtt, hogy ő szeret az NDKba járni, az akkori Német Demokratikus Köztársaságba járni - ha valaki már nem tudná, hogy mit takar ez a rövidítés , mert ha ott végigmegy az utcán, nincs tele reklámmal a környezet. Emlékezzünk arra, ha valaki bekapcsolta a szovjet televíziót néhány évvel ezelőtt, amikor még lehetett fogni, akkor azt látta, hogy a szovjet televízióban nem volt reklám. Azóta van az orosz televízióba n reklám, mióta ott is rendszerváltás volt. Ha valaki kezébe vette a Pravdát vagy az Izvesztyiját vagy a Neues Deutschlandot az NDKban, abban hiába kereste a reklámot. Bizony a klasszikus, hagyományos, igazi szocializmusban nem volt reklám, és a közgazdás zok - köztük az egyik legismertebb magyar közgazdász, Kornai János - fölhívták a figyelmünket arra, hogy mi is a különbség a hiánygazdaság és a piacgazdaság között.
