Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 8 (258. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - BURÁNY SÁNDOR (MSZP):
1987 hogy az embereket megnyugtassa (Derültség a kormánypárti oldalon.) , hogy milyen jó állapotban van Magyarország. Lehet, hogy külföldön így értékelik, de Balmazújvárosban, Tatán vagy más városokban nem így értékelik. Még egy dolgot engedjen meg, államtitkár úr! (Zaj a kormánypárti oldalon.) A kis- és középvállalkozások lecsúsztak. Az a polgárosodás, amely egy társadalomnak az alapja lehetne - amelyet Németh Lászlóék már 1937ben megálmodt ak: a parasztpolgárosodást, de ez vonatkozhat a társadalom más szektoraira , egyáltalán nem következett be; az emberek nyomorognak, és ezért kicsit gusztustalannak tűnik sikerpropagandáról beszélni. Köszönöm szépen. (Taps az FKGP soraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Megadom a szót Szájer József úrnak, FideszMagyar Polgári Párt. DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz) : Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az ország ügyeiért aggódó ellenzéknek mindig jó az , ha az ország helyzetének akár egészen csekély javulásáról is hallhat, még akkor is, ha ez a javulás meglehetősen relatív is, hiszen amit az államtitkár úr, illetve a Központi Statisztikai Hivatal előzetes számítások alapján ismertetett, nem jelent mást, mint hogy a növekedés 1997ben ismét elérte az 1993as, tehát a négy évvel ezelőtti szintet, valamint az infláció 1997ben elérte az 1994es szintet. Ami annyit jelent, hogy az ország jelenleg még mindig rosszabb állapotban van, mint ahogy annak idején ezt az MSZP és az SZDSZ által vezetett koalíció átvette. Abban az esetben, ha a kormány elhibázott gazdasági intézkedéseivel nem állította volna le a gazdasági növekedést, akkor most feltehetően ott tarthatnánk, mint néhány környező ország, ahol stabilnak mon dható a 45 százalékos gazdasági növekedés. Ugyanakkor a lakosság ebből nem látott mást, mint 10 százalék feletti reálbércsökkenést, valamint a meg nem álló energiaáremelést, illetőleg további áraknak az emelkedését. Ezzel kapcsolatban ezért mindenképpen szerénységre inteném a kormányt. Ezek a gazdasági eredményeket a gazdasági szakértők szerint jelenleg is meglehetősen törékenyek, és mindenképpen arról szólnak, hogy az MSZPSZDSZkoalíciónak hosszú erőfeszítések útján a ciklus végére talán sikerül olyan á llapotba hoznia az országot, mint amilyenben annak idején átvette. De a kilátások egyelőre inkább úgy néznek ki, hogy a helyzet rosszabb lesz, mint ahogyan annak idején 1994ben átvette, holott akkor se volt igazán jó a helyzet. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Burány Sándor úrnak, Magyar Szocialista Párt. BURÁNY SÁNDOR (MSZP) : Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Örömmel hallgattam Akar László államtitkár úr szavait, nemcsak azért, mert amiről beszélt, az fontos az ország számára, hanem azért is, mert üdítő jelenség a magyar parlament falai között, vagy valaki napirend előtt a tényekről beszél, nem pedig saját elképzeléseiről. (Derül tség az ellenzéki oldalon. - Taps a kormánypárti oldalon.) Én vitatkoznék azokkal a nézetekkel, hogy Magyarországon a helyzet ma rosszabb vagy legfeljebb annyira jó, mint akkor, amikor az országot a Hornkormány átvette. 1994ben fordult elő először az elő ző kormányzati ciklusban, hogy a gazdaság némi növekedést produkált, és ennek az egyensúlyhiánytól kísért növekedésnek azonnal súlyos ára volt, hiszen ennek a növekedésnek ára volt a fizetési mérleg drámai romlása, ára volt az államháztartás hiányának drám ai növekedése, és ezzel összefüggésben a külső adósságállomány növekedése. Ez volt az az örökség, amelyet a Hornkormány átvett, és ezzel az örökséggel szembenézve hirdette meg 1995ben a stabilizációs politikáját, amely a rendszerváltozási utáni években e lőször
