Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 24 (255. szám) - A lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz):
1731 hogy a kényszerbérletek feloldása valóban olyan módon történjen, ahogyan azt alapvetően a beterjesztők is szándékoznak elérni. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés ! Egy képviselőtársunk jelezte írásban hozzászólási szándékát. Megadom a szót Salamon László képviselő úrnak, Fidesz. DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat expozéja, a be lügyminiszteri észrevétel, illetve az önkormányzati bizottság előadójának nyilatkozata több olyan problémát érintett, mely problémák kapcsán a FideszMagyar Polgári Párt frakciójában ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatosan, nem vitatva az előterjesztők jó szándékát, de mégis fenntartások és aggályok fogalmazódtak meg. Lényegében a törvényjavaslat a probléma kezelésével kapcsolatosan két tekintetben terjeszt elő javaslatot, megoldási iniciatívát, kezdeményezést. Nevezetesen: a törvényjavaslat egyik eleme ab ból áll, hogy az elmulasztott határidőt módosítsuk 1998. december 31ére, míg a másik eleme a javaslatnak azt célozza, hogy a kényszerbérlő által fizetendő lakáshasználati díj mértékét a törvény maximálja az önkormányzati lakásra megállapítható lakbér kéts zeres mértékében. Mindkét megoldási elemmel kapcsolatosan problémákat látunk. Az egyik probléma az, amit itt az önkormányzati bizottság előadója megemlített, nevezetesen az, hogy egy határidő elmulasztásának korrekciója nem valósítható meg igazán azzal, ho gy újabb határidőt adunk; nem orvoslunk azzal valójában semmit, hogy az 1996. december 31én lejárt határidőt most - mintegy utóbb, követve az eseményeket, menve az események után - 1998. december 31ében állapítjuk meg. Ez a megoldás nem megoldás; ez a me goldás egyszerű pótcselekvés, és alkalmatlan azokra a célokra, amit egyébként a javaslat indoklása tartalmaz. Mert mit olvashatunk a törvényjavaslat indoklásában? Idézem: "Sem a belügyminisztériumi állásfoglalá sok, miszerint nem jogvesztő hatályú a december 31ei határidő lejárta, sem a miniszteri válaszok nem pótolhatják az egységes értelmezéshez jogilag is indokolt, törvény által meghatározott újabb határidő kihirdetését." Csak emlékeztetőül: arról van szó, ho gy a kérdéssel már foglalkozott a Ház többször is, tehát kérdést szegeztek a belügyminiszterhez, a kormány képviselőjéhez, és az ezekre a kérdésekre adott válaszok voltak azok, hogy valóban, a december 31ei határidő nem jogvesztő határidő; illetve voltak olyan válaszok, amelyek utaltak arra, hogy lényegében a határidő elmulasztása mellett a probléma gyakorlatilag megoldatlan maradt. Tehát ezeket a válaszokat joggal kritizálhatta, bírálhatta bárki ebben a Házban arról az oldalról, hogy a problémát nem oldot ta meg az adott kérdésben a kormány képviselőinek a reakciója, válasza. Ugyanakkor az is igaz, hogy erre aztán azzal felelni, hogy a határidőt hosszabbítom meg, nem válasz. És nem válasz ez arra sem, amit az ítélet indoklása az Alkotmánybíróság határozatai nak indoklása kapcsán megemlít, nevezetesen: "Az Alkotmánybíróság számos határozatának indokolása kifejti, hogy a jogállamiság alapvető követelménye a jogbiztonság. A jogbiztonság alapvető követelménye megköveteli a kiszámíthatóságot, az előreláthatóságot; azt, hogy az érintettek a szabályozás végső időpontjával biztonsággal számolhassanak." Nos, kérdezem én: azáltal, hogy egy elmulasztott határidőt meghosszabbítunk két évvel, megfelelünk most már az Alkotmánybíróság által támasztott követelményeknek? Most már azt lehet mondani, hogy ez a rendezés, ez a szabályozás megfelel a jogállamiság alapvető követelményének, a jogbiztonságnak? Most már azt mondhatjuk, hogy kiszámítható, előre látható a kényszerbérletek felszámolásának pontos időpontja? A kormány képvis előjével egyet kell értenem a tekintetben - bár ezt így nem is kérte most ugyan itt a belügyminiszter úr képviselője, a belügyi államtitkár úr , hogy tulajdonképpen a döntést halassza el a Ház egy kompaktabb, teljesebb kép elnyeréséig, de azért én valamil yen ilyen
