Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 24 (255. szám) - A lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz):
1732 elgondolást, felvetést érzek az államtitkár úr felszólalásában. S valóban egyet kell értenem azzal, hogy ahhoz, hogy egy határidőt pontosan meg tudjunk szabni, a kérdés összes vonatkozásának pontos, komplex ismerete szükséges. És valóban akkor tu dunk majd olyan határidőt, olyan, esetleges további, végső határidőt megszabni, amelyre már azt mondhatjuk, hogy megnyugtató rendezés célját érheti el. De így, enélkül, elnézést kérek, egy voluntarista pótmegoldást érzek a törvényjavaslatban. Szabad legyen hozzátenni azt még az elmondottakhoz, hogy úgy véljük, a kérdés megoldásában az állam szerepvállalása nem mellőzhető. Nem mellőzhető az, hogy az állam itt segítséget nyújtson az érintetteknek; nem mellőzhető a kormányzat aktív, cselekvő közbeavatkozása. É s ha valósak azok az adatok, amelyek ma itt elhangozván pusztán 1250 lakásról beszélnek, azt hiszem, ellenzéki oldalról is megkockáztatható az a felvetés és az a gondolat, hogy ez egy mégoly nehéz helyzetben lévő államháztartás számára sem jelenthet nagyob b gondot, mint amilyenben a mi államháztartásunk a jelen időszakban van. Ami a javaslat második elemét illeti, nevezetesen, hogy a lakáshasználati díj mértékét fagyasszuk be a lakbér kétszeres mértékében, ezt a megoldást, különösen így, ebben a formában ne m tudja a FideszMagyar Polgári Párt pártfogolni és támogatni. Nem tudja pártfogolni és támogatni, mert ez a megoldás a kényszerbérletek hátrányos jogkövetkezményeit a kényszerhelyzetben lévő bérbeadókra, vagyis a tulajdonosokra hárítja, és ezt a fajta gon dolkodásmódot, ezt a fajta, ha tetszik, lakáspolitikai elemet a FideszMagyar Polgári Párt nem tudja magáévá tenni. A tulajdonosok évtizedeken át szenvedtek ettől a helyzettől, és kétségtelen és igaz az, hogy a kényszerbérlők nem maguk kereste körülmények következtében kerültek abba a helyzetbe, amibe kerültek, de akkor sem lehet a tulajdonosokra most már tovább egyoldalúan terhelni ennek a súlyos, de szerencsére most már meglehetősen szűk volumenre szoruló történelmi előzménynek, az összes történelmi öröks égnek az összes hátrányos következményeit. (21.20) Hozzáteszem: természetesen empátiával és érzékenységgel kell viseltetnünk a kényszerbérlők problémái felé is. A megoldást a magam részéről, illetőleg a FideszMagyar Polgári Párt a maga részéről abban látj a, hogy az a különbözet, ami egy, a javaslat által fölvetett bérkorlátozás, illetve egy piaci bér között mutatkozik, azt a különbözetet viselje ismét csak az államháztartás, viselje az állami költségvetés. Nem nagy összegről van szó, de ez jelenthet olyan megoldást, amely egyrészt mentesíti a tulajdonosokat az alól, hogy miután több évtizedig is a kényszerbérbeadás jogi pozícióinak összes hátrányait viselték, a még hátralévő időben is ők viseljék ennek következményeit, ugyanakkor a kényszerbérlőket sem tesz i ki készületlenül és méltánytalanul a piac farkastörvényeinek. Az a fajta különbségtétel egyébként, amit itt a javaslat önmagában tartalmaz - a (3) és a (4) bekezdésre utalok , nevezetesen, hogy legyen befagyasztva a bér, egyrészt a lakáshasználati díj, a még fennálló kényszerbérleteknél, de ez a befagyasztás ne vonatkozzék a szabad megállapodással vagy bírói ítélettel megállapított lakáshasználati díjakra - a szabad megállapodás más kategória; de a bírói ítélettel megállapított lakáshasználati díjaknál e gy olyan különbségtételt vet fel, amit ismét végig kéne gondolni. Mert úgy érzem, ez a különbségtétel, ami itt a (3) és a (4) bekezdésben a következményeket illetően az érintettek között van, nem biztos, hogy alkotmányjogilag elfogadható és megalapozott. T isztelt Országgyűlés! Még talán egy gondolat erejéig arra szeretnék kitérni, ami itt szintén elhangzott az expozéban, hogy más kérdések is rendezetlenek. A kényszerbérlet definíciója valóban hagy kívánnivalót maga után a törvényben. Én magam is találkoztam olyan problémával, amikor a maga tényleges valóságában nem kényszerbérletként létrejött jogviszony sorolódik a törvény pontatlan definíciója értelmében a kényszerbérlet kategóriájába. Természetesen ennek nagyobb jelentősége akkor van, ha azok a következmé nyek is oldódnának, amiket a jogszabály előírt, nevezetesen, hogy megfelelő cserelakást kell biztosítani. Így tehát ez a jogkövetkezményi szabály nagyobb hátrányt önmagában nem fűz a kényszerbérletekhez. De ha már ehhez a kérdéshez
