Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 24 (255. szám) - A lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - CSIZMÁR GÁBOR (MSZP), a napirendi pont előadója:
1727 Választókerületem önkormányzata, az újpesti önkormányzat az elmúlt évben felkért arra, hogy kezdeményezzem a törvény módosítását, de úgy gondolom, hogy egyéni képviselői körzetben megválasztott képviselőtársaim hasonló észrevételekkel vagy kezdeményezésekkel találkozhattak, és úgy tudom, hogy a tisztelt Ház elnöke is kapott a kényszerbérlőktől, a kényszerbérbeadóktól olyan javaslatokat, hogy az Országgyűlés foglalkozzon a törvénynek a kényszerbérletekre vonatkoz ó részével, annak módosításával. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az elmúlt év novemberében számos konkrét ügy kapcsán összefoglaló jelentést készített és juttatott el az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságához, ebből néhány pici részletet szer etnék az önök figyelmébe ajánlani. Az országgyűlési biztos megfogalmazza, hogy: "A kényszerbérletek fennállása és felszámolásuk várható elhúzódása a jogszabályi hiányosságok miatt valamennyi érintett alkotmányos jogait sérti. A kérdés végleges rendezéséig a kényszerbérbeadók oldalán a tulajdonhoz való jog, valamint a piacgazdaságnak és a gazdasági verseny szabadságának az alkotmányos elvei csorbulnak. A kényszerbérlőknek a diszkriminációmentes eljáráshoz és a jogbiztonsághoz való jogát, valamint a szociális biztonsághoz való jogát sérti az önkormányzat esetleges nehéz gazdasági helyzete és a lakástörvény által előírt vételi joggal keletkezett, lakáshiány miatt elhúzódó kihelyezési eljárás. Az önkormányzati szuverenitáshoz hozzátartozik, hogy a gazdasági hely zetét figyelembe véve hozza meg rendeleteit, döntéseit. Az azonban diszkriminatív - mondja az országgyűlési biztos , ha az utca egyik oldalán mások a lakásügyi szabályok, mint a másik oldalán, mert arra egy másik budapesti kerületi rendelet vonatkozik. A törvény csupán a kényszerbérletek felszámolásának ajánlásáig jutott el, mert az adott társadalmi viszonyok között annak sem feltételeit nem biztosította, sem a végrehajtásának elmulasztása esetén alkalmazandó szankciót nem rendezte." Idáig az idézet az ors zággyűlési biztos jelentéséből, és még figyelmükbe ajánlanám, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosa ajánlásokat is megfogalmazott, többek között arra vonatkozóan, hogy a kényszerbérletek felszámolására vonatkozó szakaszokat - ha lehetséges - az Országgyűlés egészítse ki olyan részletszabályokkal, amelyek lehetővé teszik a nehéz gazdasági helyzetben lévő önkormányzatok számára is az esetleges bérbeadási célú lakásvásárlást, illetve, hogy rendezze a törvényi határidőre fel nem számolt kényszerbérle tekre vonatkozó további eljárást. Anélkül, hogy további idézetekkel terhelném önöket az országgyűlési biztos összefoglaló jelentéséből, azt gondolom, sokan tapasztaljuk, hogy elég bonyolult problémáról van szó. Amikor mi a törvényjavaslat benyújtásán gondo lkodtunk, akkor lényegileg négy problémacsoporttal kellett megbirkóznunk; mi ezzel a kétparagrafusos törvénymódosítási javaslattal ebből kettőt vállaltunk, kettőt nem. Az első probléma a kényszerbérlet definíciójának kérdése a lakástörvényben. Hosszas megf ontolás után arra az elhatározásra jutottunk, hogy nem javítaná a jogbiztonságot, ha a kényszerbérlet definíciójához most az Országgyűlés hozzányúlna akkor, amikor nagyjából 50 százalékban a kényszerbérletek felszámolása már megtörtént; bár szeretném hozzá tenni, hogy a nagyon pongyola, szerencsétlen definíció miatt számos visszaélésre is lehetőséget ad a törvény, amit kényszerűségből most már, azt hiszem, csak tudomásul tudunk venni, de nem vállalható, hogy a definícióban most menet közben változtatásokat e szközöljünk. A másik a kényszerbérletek megszüntetésének határidejére vonatkozó problémák. Mint ismeretes, a lakástörvény 1996. december 31ben jelölte meg a kényszerbérletek felszámolásának határidejét, és mint a bevezetőben említettem, ezt az önkormányza tok nagyon nagy része nem tudta teljesíteni. Csak emlékeztetném rá a jelenlévőket: mi november 20án nyújtottuk be a törvényjavaslatot, amelyet az illetékes önkormányzati bizottság november 28án már tárgysorozatba is vett; december 3án a tisztelt Ház a s ürgősséget is elfogadta, sőt mi több, december végén a
