Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 24 (255. szám) - A Magyar Köztársaságban élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről szóló beszámoló, valamint a Magyar Köztársaságban élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes álta... - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - JAKAB RÓBERTNÉ (MSZP): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter:
1715 Ahogyan azt az expozéban is említettem, a beszámoló összeállítóinak nem volt törekvése az, hogy egyoldalúan, pusztán az eredményekre és a sikerekre ko ncentráltan állítsák össze a beszámolót, hanem a kritikus pontokat, a problémákat is igyekeztek megjelölni benne. Elég hosszú előkészítés után került ide, több kritikát kapott a kormány, amiért jelentősebb idővel csúszott a beszámoló beterjesztése. Éppen e z a hosszú előkészítő szakasz - ami azt jelenti, hogy a beszámoló e formája 1996 második félévére rendelkezésre állt - és az e felett folytatott konzultáció a nemzetiségi szervezetekkel, a bizottságokkal egyben lehetőséget teremtett arra is, hogy a beszámo ló tartalmi pontosítását el lehessen végezni. Azt, hogy bizonyos történelmi megítélésekben milyen álláspont tükröződik a beszámolóban, bizonyos tények tekintetében mit tartalmaz a beszámoló, azt hiszem, el kell választani attól, ami a beszámoló lényege és fő tartalma, ami a változásokat, az eredményeket és a problémákat jelenti. A tendenciákat, a jellemző folyamatokat próbáljuk meg tehát elválasztani a vitában attól, ami az egyes részmegállapításoknál más szempontból, más nézőpontból vagy más ismereti bázis on, más megítélése szerint esetleg nem úgy fogalmazható meg vagy nem úgy formulázható. Én tehát azt kérem a tisztelt Háztól, hogy az indítványt, illetőleg a beszámolót ebben a formájában fogadja el. Több olyan kérdés merült fel, amelyre a beszámoló tartalm az megállapításokat, például a cigányság kulturális lehetőségeinek további esélyei tekintetében a 1920. oldalon találunk erre vonatkozó megállapításokat. Amikor a beszámolót kézhez kaptam, magam is osztottam a 21. oldalon a diszkriminációval kapcsolatos m egállapítást, amelyet Mészáros képviselő úr is szóvá tett - ezek súlyos mondatok, és valóban meg kell vizsgálni vagy fontos megvizsgálni és tudni, hogy ezek valóságos tendenciát jelenteneke vagy pedig odavetett megállapítások. Ha áttekintem azokat a rende lkezésre álló dokumentumokat, amelyek mintegy forrásként a beszámoló mögött megjelentek, akkor - még ha ez nem is kedvező - el kell fogadnom a megállapítás általános tartalmát. Elsősorban a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának tájék oztatójában foglaltakat, illetőleg a különböző más jogvédő irodák által megfogalmazott tendenciákat alapul véve kirajzolódik egy olyan alaptendencia, amely a diszkrimináció új dimenzióit, új területeit és ezen keresztül egy bizonyos területi eszkalálódását jelenti, hiszen ez ma már nem csak bizonyos hatósági relációban létezhet. (19.50) Ebben is létezik, hiszen ez indokolta azt a kezdeményezést, amellyel kapcsolatban a biztos úr éppen a rendőrség és a büntetőeljárás során a cigányság és a rendőrség kapcsola tának sajátos vizsgálatára utalt. De szólnom kell a foglalkozási diszkriminációról, az alkalmazás jogellenes megtagadásának eseteiről, vagy éppen a legújabb jelenségekről: a kereskedelem, a szolgáltatás megtagadásának előfordulásáról a személyi, hivatali é s hatósági diszkrimináció mellett. És ezt bizonyos számok is alátámasztják, még ha a '96os számok e tekintetben nem is pontosak, és korábbra visszamenőleg pedig nem tudunk olyan alapbázist találni, de vannak olyan adatok, amelyek szerint ezek növekednek: 1995ben 20ról '96ban 24re nőtt például a szolnoki kisebbségvédő, jogvédő egyesület által konstatált diszkriminációs esetek száma; vagy az 1995ben a panaszok jellege szerint vizsgált ügyekben ezek 40 százaléka diszkriminációs jellegű ügy volt. Ezek a t ények tehát azt mutatják, hogy a diszkrimináció kiterjedtsége és maga a tendencia nem elhanyagolható, és komoly figyelmet kell fordítani rá, a jogi eszközök alkalmasabbá tételére is. Ezen túlmenően, ahogy a beszámoló is fogalmaz, elsősorban a társadalmi mi liő formálásával és alakításával is tompítani kell a konfliktushelyzetek lehetőségét. A másik nagy kérdés, amelyről szólni kívánok az összefoglalóban: örvendetes számomra, miszerint a szabaddemokraták a parlamenti képviselet megoldását szorgalmazzák, és ez nyilvánvalóan a '93 végén kialakult helyzethez képest egy fontos és előremutató lehetőség a parlamenti képviselet biztosítására a választójogi törvény esetleges módosításával. Nagyon sok helyütt a környező országokban is képesek mindenféle korporatív elem et nélkülöző parlamentáris
