Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 18 (254. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - TÓTH PÁL, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója:
1546 Nem tudtuk elfogadni a deportáltak és kényszermunkára hurcoltak esetében a 20 százalékos emelésre való igényüket. Nincs lehetőség arra sem, hogy a deportálás és kényszermunka során elhaltak után a hozzátartozók visszamenőleg kapjanak kárpótlá st. Ezek az igények megoldhatatlan anyagi terhet jelentettek volna az ország számára, másrészt pedig a törvény végrehajtását lehetetlenítették volna el. 1995ben is elmondtuk: az is felelőssége a törvényalkotónak, hogy olyan törvényt alkosson, amelynek a v égrehajtási feltételei biztosíthatók. Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1992. évi XXXII. törvény módosítása 1995től e ház falai között mindannyiunk számára ismert problémát jelent. Az előző törvényjavaslat vitája, a vita stílusa és a törvényjavaslat tárgyalás ára fordított idő arra enged következtetni, hogy akárhányszor kerül a tisztelt Ház asztalára e kérdés, mindannyiszor felfokozott érzelmeket, indulatokat vált ki. Ismételten hangsúlyozni szeretném, amit mindannyian tudunk: a történelmet, jogtiprásokat, élet utakban bekövetkezett töréseket nagyon nehéz, sőt, lehetetlen jogi szabályozás keretei között rendezni. Önmagában arra vállalkozni is lehetetlenség, hogy halálokért, félresiklott életekért kárpótlást nyújtsunk. Ennek ellenére a feladat adott. Azoknak a vit áknak, amelyek a folyamat egészét kérdőjelezik meg, értelme nincs. A törvényhozásnak el kell végeznie a reá háruló kötelességet, s ezzel remélhetőleg lezárulhat e mindenki számára nehéz folyamat. És bíznunk kell abban, hogy az ország újabb jelentős kötelez ettségvállalása nem fog újabb elégedetlenséget kelteni, újabb igényeket támasztani. Mindezek alapján kérem a tisztelt Házat, hogy a törvényjavaslatot tárgyalja meg és majd a szavazás során támogassa azt. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm államtitkár úr expozéját, és most megadom a szót Tóth Pál úrnak, az emberi jogi bizottság előadójának. TÓTH PÁL , az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója : Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! K edves Képviselőtársaim! Az emberi jogi bizottság... (Közbeszólás: Hangosabban!) az emberi jogi bizottság 1997. március 12én tárgyalta meg az előterjesztést. Mint rendesen eddig is, most is jelen voltak a személyi kárpótlás által érintett érdekvédelmi szer vezetek - sajnos, nem teljes számmal , és jelen volt az OKKH elnöke, dr. Nagy Ferenc államtitkár úr is. Az észrevételekről és az elhangzottakról nagyon röviden. Az érdekvédelmi szervezetek megszólaló, a vitában részt vevő képviselői szerint a törvényjavas lat szabályozási elvei általában elfogadhatóak, de aggódásuknak adtak hangot. Aggódásuk abból a félelemből fakadt, hogy valamilyen ok miatt ismét húzódhat a dolog, és ismét nem lesz kárpótlás, egészen sarkosan fogalmazva: beállhat egy olyan helyzet, hogy v égül is nem lesz kit kárpótolni. Érdekes módon nem került szóba az egyösszegű kárpótlással kapcsolatos kétlépcsős megoldás, ezzel szemben nehezményezték azt, hogy a kiegészítő kárpótlás mértéke a korábbi verzióban rögzített 20 százalék helyett 10 százalékr a csökkent azok miatt az okok miatt, amelyeket államtitkár úr expozéjában említett. (10.40) Szóba hoztak eljárási problémákat, illetve az eljárási szabályozással kapcsolatos problémákat. Ezek tényleg bonyolultak, amelyek döntően abbó l fakadnak, hogy itt a visszamenőlegességre kell tekintettel lenni, nagyon sok a különleges eset, továbbá, hogy tömegeket érintett már a '92. évi XXXII. törvény végrehajtása, és ezeknek az embereknek az ügyét újból elő kell venni. Érdekes módon aggályukat fogalmazták meg azzal kapcsolatban is, hogy az egész ügyben kulcsszerepet játszó Országos Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal vajon megmarade vagy felszámolják. Ezzel kapcsolatban a bizottság elnöke, úgy gondolom, a bizottság tagjainak többségi véleményét fogalmazta meg, amikor a következőket mondta: az OKKH felszámolásáról nem hallott, a vitás
