Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 18 (254. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. DORNBACH ALAJOS (SZDSZ):
1547 kérdésekről pedig, amelyekről itt nagyon vázlatosan említést tettem, a vita során lehet majd tárgyalni. A képviselői észrevételek, tehát a bizottság tagjainak észrev ételei két csoportba sorolhatók. Az egyik tényleg a törvény - ha törvényerőre emelkedik ez a javaslat - költségvonzataival kapcsolatosak voltak, és nem véletlenül. Annak ellenére tettek fel ilyen vonatkozású kérdéseket képviselőtársaim a bizottságban, hogy - mint az államtitkár úr már említette - maga a javaslat tételesen tartalmaz a költségekre vonatkozó adatokat. Itt valóban igen komoly összegekről van szó, 911 milliárd forint körülire becsülhető az az összeg, amit három éven keresztül erre a célra kell hogy fordítson az állami költségvetés. A másik felvetése a képviselőknek tulajdonképpen az OKKHra vonatkozott. Arra kerestek vagy kértek választ, hogy tudniillik képes lesze a hivatal megbirkózni a rá zúduló feladatokkal, amelyeket viszonylag rövid idő a latt kell majd teljesítenie. Nos, a válasz, ha jól értettem, egy igenlő válasz volt. Jelenleg a hivatalban 350 ügyintéző dolgozik, és ez a kapacitás arra képes, hogy hetente körülbelül tízezer... (Belepillant a kezében lévő iratokba.), igen, tízezer határo zatot hozzon. Négy hónap áll rendelkezésre, és vélhetően nem tízezrekről, hanem százezrekről lesz szó, akik az igényüket benyújtják. Mindent egybevetve, tisztelt Ház, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság nagy többséggel, 2 tartózkodó szavazat mellett az előterjesztést általános vitára alkalmasnak tartotta. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor. A házb izottság ajánlása szerint az első körben a frakciók nevében először felszólalók részére 15 perc, a második, illetőleg harmadik kormánypárti felszólaló részére tíz perc áll rendelkezésre; továbbá az első körben kétperces felszólalásokra nem kerül sor. Tiszt elt Országgyűlés! Soron következik dr. Dornbach Alajos, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről, őt követi majd Torgyán József képviselő úr, a Független Kisgazdapárttól. Megadom a szót Dornbach Alajos képviselő úrnak, és kérem, hogy szokásainknak megfelelő en fáradjon ki az emelvényre. DR. DORNBACH ALAJOS (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat érdemi vizsgálata előtt szükségesnek tartom röviden áttekinteni az előzményeket. A nemzeti szocialista, majd a kommunista önkényural mi rendszer 1939 és 1945 között mérhetetlen mennyiségű szenvedéssel sújtotta az érintett térség népeit. Magyarországon is a hatalmi önkény, a tömeges törvénytelenségek következtében száz- és százezrek szenvedtek el különféle megaláztatásokat, vesztették el életüket, szabadságukat vagy éppen vagyonukat. Mindkét diktatúra végletesen szörnyű volt. Köztudott, hogy Magyarország lakosságának nagy része így vagy úgy, kisebb vagy nagyobb mértékben sérelmeket szenvedett el. A rendszerváltás folyamatában jogosan vete tték fel a szörnyűségek túlélői és az elpusztult, illetve elhunyt üldözöttek örökösei a kártalanítás kérdését. Annál is inkább, mert a második világháborút lezáró békeszerződések e tekintetben kötelezettségeket is róttak az államra, amelyek teljesítése érd ekében évtizedeken keresztül vajmi kevés történt. Elsőként 1989 nyarán a Történelmi Igazságtétel Bizottság vetette fel az igazságtétel kérdését. A TIB alapítói között csaknem valamennyi új, demokratikus párt későbbi tagjai megtalálhatók voltak. 1989 végén még egyetértés volt a szervezeten belül a tekintetben, hogy a törvénysértések áldozatainak teljes erkölcsi, jogi és politikai elégtételt kell adni, de az anyagi kártalanítás csak nagyon korlátozott mértékben és csak a rászorultsági elv szigorú alkalmazása mellett jöhet szóba. Sokan és sokszor elmondtuk akkor, hogy a Német Szövetségi Köztársaság is csak a náci rendszer bukása után több mint tíz évvel tette meg az első intézkedéseket a kárpótlás érdekében, amikor a
