Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 17 (253. szám) - A magyar-orosz olajszállítások és az orosz államadósság hasznosítása során felmerült összeférhetetlenségek, valamint a politikai döntéshozók és a gazdasági élet résztvevőinek esetleges összefonódását vizsgáló bizottság jelentésénekelfogadásáról szóló ... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - VANCSIK ZOLTÁN (MSZP):
1481 Nos, itt arról van szó, hogy a z elmúlt időszakban a társadalmat nagy mértékben irritálták azok a dolgok, amelyek az olajjal, az olajszőkítéssel, az olajkereskedelem liberalizálásával voltak kapcsolatosak, és ezt az egész ügyet, miután arról van szó, hogy az orosz olajszállításokat elle ntételezni kellene valamivel - ennyi volt az olajban az "olaj" , érdemes volt összemosni ezzel a tudattal, hogy itt olajszőkítésben utaznak sokan és nyilván törvénytelen dolgok sorozatát követik el, és hiába tartóztattak le sok embert ezzel kapcsolatban, igazából még döntés, bírósági ítélet ezekben az ügyekben nem történt és az egészet össze lehetett mosni ezzel az üggyel és ezt nem Molügynek, vagy olajszállításügynek, hanem egyszerűen olajgatenek keresztelte el Demeter Ervin úr, ami aztán fönnmaradt, m ert a sajtónak is nagyon tetszett, és az egész időszak alatt ez lengte be a bizottság munkáját. Ez egy olyan dolog volt, hogy ha olaj, akkor az csúszik, itt valami van, mert biztos nagy pénzeket kaszálnak itt emberek. Ennek a koncepciónak ré sze volt az is, hogy a Mol élén jelentős változások történtek gyors egymásutánban, mondhatnám azt, hogy a kormányzat színezetétől szinte teljesen függetlenül. Az előző kormány idejében is váltották a Molvezéreket, ebben a kormányciklusban is volt már vált ás, és van, aki ezt nehezen élte meg, és úgy gondolta, hogy van egykét olyan információja, amivel az őt leváltó kormány ellen lehet menni. Erre jó alany volt Demeter Ervin úr, aki mielőtt az egész napirendre került, serényen tevékenykedett. (21.10) A saj át elmondása szerint - szeretném őt idézni az egyik júniusi bizottsági szó szerinti jegyzőkönyv alapján - három hozzászólást is írt, ilyen serény és aktív volt: az egyiket dr. Szilágyiné Császár Teréziának, a másikat dr. Varga Istvánnak, a harmadikat termé szetesen saját magának. Mielőtt a tárgyra térnék, szeretném felvetni a politikusok felelősségét abban a tekintetben, hogy részben másnak ír - de ez még a kisebbik baj. A nagyobbik baj az, hogy van, aki felolvassa, gondolom, nem tudván, hogy miről van szó, és súlyos megállapításokat tesz - erről szintén később szeretnék beszélni. Ezzel közrejátszik e koncepció köztudatba való - hogy úgy mondjam - bedurrantásában, és innentől kezdve nem vesz részt semmiben sem: sem meghallgatáson, sem bizottsági munkában, sem egyéb ilyen ügyekben. Ennek a bizottságnak tagja volt Gáspár Miklós és Kósa Lajos úr is, akik szintén részt vettek az ominózus napirend előtti akcióban, a bizottsági üléseken azonban aligalig jelentek meg; ha jól emlékszem, Kósa Lajos talán kétszer, Gásp ár Miklós úr pedig a benézéseivel együtt talán négyszer. Még egy dologról szeretnék beszélni e témával kapcsolatban. Habár itt van nálam a szó szerinti jegyzőkönyv, nem akarok belőle állandóan idézgetni, de mondanám, hogy Császár Teréziánál tapasztalható e gy olyan szöveg, hogy további információk vannak még, de azokat az adott pillanatban nem mondta el. Erre vonatkozóan szerettük volna meghallgatni azokat a képviselőtársainkat, akik a napirend előtti hozzászólásban szó szerint jelezték vagy érzékeltették, h ogy további információk állnak rendelkezésükre. Azonban a bizottság előtt nem jelentek meg arra való hivatkozással, hogy országgyűlési képviselők; és azért, mert elmondták, még nem kötelesek megjelenni a bizottság előtt. Ez egy nagyon érdekes dolog, és vég ül is nem született benne állásfoglalás. Tény az, hogy a bizottság további információkat nem tudott szerezni a képviselőktől, mert nem jöttek el a meghallgatásra. Ez alól egy kivétel van, Boross exminiszterelnök úr, aki volt olyan aranyos - szeretném neki innen is megköszönni , hogy eljött és megpróbálta feltárni egy tájékoztató beszélgetés, és nem egy meghallgatás kapcsán mindazokat az eseményeket, amelyek az elmúlt kormányzati ciklusban történtek, és oda vezettek, hogy végül is Boross úr és Csernomirgyi n úr alá tudta írni a megállapodást az államadósság lebontásáról. Nos, ennyit szerettem volna előrebocsátani, mielőtt rátérnék magára a jelentésre, illetve a jelentéssel kapcsolatos egyéb dolgokra. Egy héttel ezelőtt sok minden elhangzott, felolvasás is tö rtént a jelentés különböző megállapításairól; ezeket nem szeretném megismételni. Tény az - ahogy
