Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 4 (242. szám) - A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényjavaslat általános vitája - SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP):
143 Köszönöm szépen. Megadom a szót Szabó Sándorné képviselő asszonynak, Magyar Szocialista Párt. Utána következik Farkas Gabriella képviselő asszony, Magyar Demokrata Néppárt. SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A gyermekvédelemmel, a gyámüggyel foglalkozók számára régóta várt nap ez a mai. Többször vettünk már lendületet a törvényhez, és bízom benne, a hosszú érlelődés csak hasznára vált. Egy új szemlélet kerül e törvénnyel megfogalmazásra: az, hogy a gyermekek érdeke mindenekelőtt való; a gyermekeké, akik a társadalom újratermelődésének biztosítékai. Noha a törvényjavaslat a gyermeki jogokat, kötelességeket és a szülők jogait és kötelesség eit is megfogalmazza, alapjában véve nem a 2,3 millió, Magyarországon élő, 18 év alatti korcsoportról szól. De ha a szellemisége és a hozzá hasonló kapcsolódó intézkedések, strukturális változások megvalósulnak, akkor annak érezhető hatása lesz valamennyi gyermek életére, sőt az egész társadalom életére is. A gyermekek érdeke mindenekfelett álló. Ez kifejeződik a '89. november 20ai New Yorki Egyezmény szellemében is, és ehhez, úgy gondolom, méltó ez a törvény. A gyermek saját családjában történő megtartás át tartja elsődlegesen támogatandónak, s csak a legszükségesebb esetekben korlátozza a hatósági beavatkozást. A családjából kiemelt gyermek esetében is előtérbe helyezi a családi típusú nevelést. Gondoskodik - és azt hiszem, eddig nem igazán esett erről sz ó - a megfelelő szakmai irányításról megyei és országos szinten egyaránt, kialakítja a régóta hiányolt szakmai felügyeletrendszerét is, az Országos Szociálpolitikai és Családvédelmi Intézettel és a Család- és Gyermekvédelmi Szakmai Kollégium létrehozásával . A gyermekvédelmi tevékenység szakértői szintre emelése nagyon fontos. Ehhez speciális szakmai képzések és továbbképzések széles köre szükséges. E szakma önbecsülését is növeli és társadalmi presztízsének emelését eredményezheti a törvény, hiszen egységes szakmai protokollok, normák szükségesek országszerte a törvény végrehajtásához. Tisztelt Képviselőtársaim! Mi ellenzéki és kormánypárti képviselők - ki hangosan, ki halkan - minden benyújtott törvényjavaslathoz hatásvizsgálatokat, háttértanulmányokat is k érünk számon. E törvényjavaslathoz készültek ilyenek. A Társadalomkutatási Informatikai Egyesülés és az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet vizsgálatai alapján megállapítható: a gyermekek és fiatalok társadalmi helyzetének egyik legfontosabb mutatója, hogy szüleik milyen társadalmi helyzetű emberek. A szociológiában ezt a család státuszkijelölő funkciójának nevezik. A családi háttér hiányai, hátrányai az érintett fiatalok számára sokkal rosszabb életesélyeket jelentenek. A hátrányos helyzet l egfontosabb mutatói az alulképzettség, a munkaerőpiaci helyzet, az egészségi állapot és a deviáns magatartásformák. A hátrányos helyzet újratermelődése is ezen jelenségek újratermelődését jelenti. Az állami gondoskodásban élő gyerekek a leginkább sújtotta k a hátrányos helyzet által. Az elemzések során elmondható - és ezt már előttem, a miniszter úr után is említették , hogy a családban élő gyermekekre fordított kiadások 18 év alatt alig haladják meg az 5 évet állami gondoskodásban élő gyermekekre fordítot t kiadásokat. A gyermekintézmények - mint például a bölcsőde, óvoda - igénybevétele nagymértékben csökkenti a veszélyeztetettség kialakulását. Csak két példát említenék: az óvodás korú gyermekek családban tartása anyagilag is komoly megtakarítás, és a gyer mek személyiségfejlődése is sokkal biztonságosabb. Az iskolás korúaknál például a szociális indikációk csökkenthetők a rendszeres és rendkívüli gyermekvédelmi támogatással vagy egy formájával, például az ingyenes étkeztetéssel. (12.10) A továbbtanulási ada tokat vizsgálva az látható, hogy a nevelőszülőknél nevelkedők között a továbbtanulók aránya sokkal magasabb, mint az intézetben élőké. Sajnos egyre több tizenéves, korábban nem támogatott fiatal kerül nagyon kritikus állapotban a gyermekvédelmi rendszerbe. Ez
