Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 4 (242. szám) - A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor):
144 ismét azt mutatja: időben, a területen, a családban kell a gondozást elvégezni ahhoz, hogy eredményes legyen. A felnőttkori beilleszkedés esélytelensége is nő. A 24 évig tartó gondoskodás, bár egyre gyakoribb, a problémát, úgy gondolom, nem oldja meg, csak elodázza. Az intézményes nevelés nem tud szocializálni olyan helyzetekre, magatartásmódokra, amelyek a beilleszkedéshez szükségesek. Ezt még csak tetézi, hogy az állami gondoskodás intézményi formája önmagában is stigmatizál, beskatulyáz, s ezzel tová bb csökkenti a beilleszkedési esélyt. Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat családcentrikus szemléletének alátámasztására szeretnék hét, a társadalomban élő tévhitet eloszlatni. Az egyik ilyen sokat hangoztatott tévhit, sok helyről halljuk: a 2325 ezer, állami gondozásban élő gyermekek nagy része árva. Ezzel szemben a valóság az, hogy 95 százalékuknak a szülője él, és 2,2 százalékuk az, aki teljesen árva. Mondhatjuk tehát, hogy a gyermekek 95 százalékának van közeli hozzátartozója. 80 százalékuk nag ykorúságuk elérése után családjához megy vissza, tehát van egy fogadó közeg, ahová visszamennek. A másik ilyen tévhit, hogy a gyermekeknek nincsenek családi kapcsolataik. Ott, ahol a szakemberek figyelnek erre az intézményrendszeren belül, ott gondozzák ez eket a családi kapcsolatokat: több mint 50 százalékuknak rendszeres a családi kapcsolata a vér szerinti szülőkkel. Nagyon fontos például nyári szünetre is, hogy a gyerekek a kapcsolatot fel tudják eleveníteni. A harmadik ilyen tévhit, hogy a családból való kiemelés és a környezetváltozás nem vagy alig okoz maradandó sérülést a gyermeknek. A kiemelés és a környezetváltozás ezzel szemben - Magyarországon ez egy gyermek életében általában négyöt alkalommal is megtörténik - jóvátehetetlen károkat tud okozni. A negyedik tévhit az, hogy az intézményi nevelés pótolja a családi közeget. Azt hiszem, könnyű belátni: ez nem igaz. Az erőszakot elszenvedett és elhanyagolt gyermekek többsége is vér szerinti családját választja, ha ilyen választás elé kerül. A gyermek biz tonsága automatikusan szavatolt - ez az ötödik tévhit , ha kiemelik a családból. Nyugateurópai példák bizonyítják, hogy sokkal hatékonyabb, ha erőszak esetén az elkövetőt emelik ki, hiszen az intézményi ellátás is sokféle sérülést okoz, még ha ezek egy r észe rejtve is marad. Hatodikként említem azt a sokat hangoztatott tévhitet, hogy a nevelőszülői család pótolja a rossz vér szerinti családot. Igaz, a nevelőszülői család jobb, mint az intézeti nevelés - de nem pótolja. Ha ugyanazt a támogatást kapná a vér szerinti család, mint a nevelőszülői, nagy részük alkalmassá válna a saját gyermek nevelésére. Hetedikként említem azt, hogy a gyermekvédelmi ellátó rendszer szerepe az, hogy korrigálja a családban elkövetett hibákat. Ezzel szemben az a tény, hogy az álla mi gondoskodás rendszere nem a gyermek érdekeinek megfelelően épült ki és működik. A gyermek érdekeit csak esetlegesen és kis mértékben szolgálja, és legyünk őszinték, nem is igazán érdekelt ebben. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy korszerű és családcentrikus gyermekvédelmi törvénytervezet vitája során én most néhány pontban csak az általam legfontosabbnak ítélt pozitívumokat akartam kiemelni. Úgy gondolom, minden törvénytervezet kapcsán - és így ennek a törvénytervezetnek a kapcsán is - szükség lesz finomítás okra. Az a dolgunk, jogunk és kötelességünk, hogy ezeket a finomításokat elvégezzük. Örömmel hallottam, hogy ellenzéki képviselőtársaim túlnyomó többsége is elfogadhatónak, illetve árnyalatban módosítandónak ítélte ezt a törvényjavaslatot. Én is arra kérem önöket, hogy a szükséges finomításokat tegyük meg, és tegyünk meg mindent azért, hogy ezt a gyermekvédelmi csomagot, ami e törvénnyel elfogadásra kerülhet, minél előbb a gyermekek javára tudjuk fordítani. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (d r. Füzessy Tibor) :
