Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 11 (252. szám) - Személyi ügy: - A gazdasági reklámtevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - LAKATOS ANDRÁS (MSZP):
1386 Csak példaként említem, hogy pontosítani kell a szabadtéri reklámhordozók fogalmát; vagy pontosítani kell - amit éppen Szabad György képviselőtársam említett - a 11. § (2) bekezdés c) pontjában a "túlzott" szót, hiszen ez így nem definiálható. De én a módosításhoz és pontosításhoz értem azt is, amikor arról beszél a törvény, ho gy bizonyos termékeknél csak kereskedelmi céllal lehet kóstolókat szervezni. Úgy gondolom, meg kell és meg lehet találni a megoldást arra, amit e tiltás takarni akar, anélkül, hogy sérüljenek az érdekek, és a magyar szokások mégis megmaradjanak. Az általam is helyesnek tartott tiltások mellett ugyanakkor kár lenne néhány bizonytalan és - véleményem szerint - indokolatlan minősítéssel befolyásolni a fogyasztót. Tudom, hogy itt vita van közöttünk, talán meg is köveztek érte, de el kell mondanom: miközben maga m is helyeslem, hogy a cigaretta reklámján, illetve dobozán rajta van a figyelmeztetés, hogy a dohányzás káros az egészségre, mégsem tartom célszerűnek, sőt túlzónak tartom azt a szlogent, amit úgy fogalmaz meg a mostani tervezet, hogy "a dohányzás súlyosa n károsítja az ön egészségét". Úgy gondolom, ha az eredeti szlogent - amely ráadásul koherens is a 36/96. FMNMIKIMrendelettel, amit nemrég fogadtunk el és amely éppen a dohánytermékek előállítását szabályozza - végigelemezzük, mely azt mondja, hogy "a d ohányzás káros az egészségre", megállapíthatjuk, hogy ez a szlogen pontosan takarja azt is, amit Herbert Ferenc képviselőtársam akar, hiszen nemcsak azt mondja, hogy az önére, hanem azt is, hogy a szomszédjáéra, a környezetére. Véleményem szerint tehát pon tosan ellentétes, szűkítő hatást vált ki a mostani tervezetben lévő szlogen, ezért - ha nem kívánunk túlzásokba esni - el lehetne fogadni a néhány éve működő szlogent, vagyis azt, hogy "a dohányzás káros az egészségre" felirat kerüljön ezekre a reklámokra. Hogy a mérete, a színe, a betűnagysága és a formája milyen legyen, azon lehet vitatkozni, de kétségtelenül igaz, hogy ha a Szabad György képviselő úr által említett hölgyön nem a szoknya aljára, hanem a mellére teszünk valamilyen jelzést, azt több férfisz em észreveszi. No de a reklámozás célja nem feltétlenül az odaírt szöveg, hanem a hölgy ruhája, és ezért a kellő arányok megtalálása, azt gondolom, nagyon fontos. Én is szeretnék egy mondatot szánni az önszabályozás érvényesülésének. Tudva, ismerve és hely eselve, hogy - különösen az érzékeny területeken - van önszabályozó kódex, ami már működik, úgy gondolom, célszerű lenne, ha a törvény e vonatkozásban erősítené ezeket az önszabályozó kódexeket, helyet, lehetőséget adna, vagy egyfajta megerősítést fogalmaz na meg ezeknek a megalkotására, betartatására - azzal persze, amit Takács képviselőtársam is mondott, hogy a törvény nem lehet engedékenyebb, mint a kódexben megfogalmazottak. Ami az eljárási szabályokat illeti, az általános vita kapcsán nem bocsátkoznék e nnek az értékelésébe, csupán azt szeretném nyomatékosítani, hogy tovább kell gondolni ezt a szabályozási módot. Nem pontosak ezek, mert keverednek az eljárási szintek, az eljárási területek, a kérelemre, illetve a hivatalból kezdeményezett eljárások szabál yozása nem pontos, nem tiszta az eljárásban részt vevő személyek köre; és még néhány észrevételt meg lehet itt fogalmazni. Úgy gondolom, ha valóban működőképes törvényt akarunk alkotni, és számon kérni akarunk, akkor nagyon fontos lenne, hogy ebben az eljá rási szabályban is igyekezzünk egyértelműen fogalmazni, netalán - többen hiányolták ezt a vitában - a kiszabható bírság kereteit is megfogalmazni, mert ez már önmagában is kézzelfoghatóbb, determinálóbb, mint a mostani állapot, amely nem fogalmaz meg ilyen jellegű bírságkereteket. Végezetül, tisztelt képviselőtársaim, még egy gondolatot szeretnék megemlíteni. Arra szeretném felhívni valamennyiünk, de különösen a magyar mezőgazdaságban és élelmiszeriparban érdekeltek figyelmét, hogy az eddigieknél sokkal érd emibben kell foglalkoznunk a magyar termék piacra jutása érdekében az újonnan megalkotandó reklámtörvény lehetőségeivel. Azt gondolom, világosan látszik, hogy már a termelés szintentartása, növelése pedig különösen a belföldi, reméljük növekvő fizetőképes kereslettől várható leginkább. Ha mi nem célozzuk meg a reklámtörvény alapján ezt a fogyasztói réteget, akkor belföldi piacvesztésre kerül sor magyar termékek esetében, hiszen a lényegesen nagyobb gyakorlattal és múlttal rendelkező, színvonalasabb reklámot folytató külföldi
