Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 11 (252. szám) - Személyi ügy: - A gazdasági reklámtevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. SZABAD GYÖRGY (MDNP):
1383 Tizenöt év alatt a légzőszervi rák 67 százalékk al emelkedett a halálozási statisztikában. Hatvanhét százalékkal! Lehet erre azt mondani: kérem, ez egy komplex számadat, hiszen ebben nemcsak a dohányfogyasztás van benne, hanem benne van a benzingőz, a munkahelyi ártalom és sok minden más. Teljesen igaz, így van! De van egy ártalom, ahol aligha lehet másról beszélni, mint dohányzási ártalomról, s ez az ajak- és szájüregi rák. Az ajak- és szájüregi rák az 1970es évek közepe és az 1990es évek eleje alatt plusz 143 százalékos halálozással szedte áldozatait . Plusz 143! Tehát ha a hetvenes éveket száznak vesszük, akkor a kilencvenes évek elejét már 243 százalékosnak. S nem lehet rálegyinteni, hogy ó, ez elhanyagolható dolog, nagyon ritkán fordul elő. Csak ez az egyetlen adat még: a hetvenes évek derekán az év i halálozás 400450 között mozgott, a kilencvenes évek elején 1100 és 1150 között. Ezt nem azért mondtam el, mert most ennek jegyében valamiféle drasztikus javaslatot kívánok előterjeszteni, de világossá kívánom tenni, hogy itt nem lehet ezt összemosni az alkoholizmussal, bármilyen súlyos következményei is vannak ennek, nem lehet összemosni a könnyű italok fogyasztásával. Márpedig a 11. § sajnos ezt teszi. Én tehát ilyen értelemben járok el módosító indítványaim megtételénél, és nagyon kérem, hogy éppen egy olyan törvényhozói magatartásból kiindulva, amelyik itt nem könnyen kimondott és a különböző tényezőkre figyelemmel nem lévő indulatossággal és túlhangsúlyozással indít valamiféle kemény eljárásra mozgalmat ez ellen, és szól a dologról, hanem egyszerűen r acionálisan ezeket különválasztva mindegyiket a maga veszélyessége szempontjából tartja indokoltnak szabályozni. Egyetlen kérdésre szeretnék közvetlenül még ebben a vonatkozásban kitérni. A 12. § elmondja a figyelmeztetés szükségességét. Herbert képviselőt ársunk szólt erről, ennek külföldi témájáról, s megtette a maga javaslatát. Nekem csak egyetlen észrevételem van, nagyon messzemenően egyetértek az ő logikájával. A 12. § (1) bekezdése egy szöveget is mint általános figyelmeztető szöveget ajánl. Herbert ké pviselőtársunk javaslata határozottabb. Én nem kívánok ennek a fogalmazásnak a bírálatába bocsátkozni. De egy dologban igen. Azt, hogy milyen terjedelmű legyen az a része a reklámnak, amelyik erre a figyelmeztetésre lehetőséget teremt. Az idézett paragrafu s (3) bekezdése általában a 10 százalékos felületi részarányt kívánja. Szakadjunk el egy pillanatra a betűktől, és menjünk ki az utcára! Nagyon sokféle reklámot lehet idézni, de kivétel nélkül minden magyarországi reklámon, a plakátokon, az óriásplakátokon és a cigarettásdobozokon ugyanúgy jelenik meg ez, színes 90 százalék és egy színtelen, majdnem a keret részének tűnő fehér sáv, benne közelről olvasható betűkkel a figyelmeztetés. Olyan az egész - talán merész hasonlattal élek , mint egy századfordulós d ámának a hosszú, színes, magára a figyelmet irányító képe, s alul egy csíkban előbukkan az alsószoknya széle valami ráfröccsent dologgal megpettyezve. Olyan mértékig vész a jelentéktelenségbe, hogy akárcsak ott se lenne. Én úgy gondolom, hogy érdemes erre a körülményre felfigyelni, érdemes mérlegre tenni, hogy a terjedelem, a megjelenítés módja a figyelmeztetésnek megfelelőe, és ha nem megfelelő, akkor itt változtatni kell. Már csak egyetlen dologra szeretném felhívni a figyelmet két példa kapcsán: a megfo galmazásra egykét ponton. Olyan ülésen, ahol nem tudtam jelen lenni, mondják, hogy szóba került talán egyik vagy másik. Ilyen a 4. §. Noha általános vitában vagyunk, mégis belemegyek, mert jellemzi a témakezelés módját a 4. § (3) bekezdésének következő mo ndata: hogy közerkölcs, közízlés sérelmét jelenti, ha öncélúan jelenik meg a szexualitásra vagy a közerkölcsre, vagy az erőszakra utalás. S most tessék figyelni az értelmezésre! Öncélú a bemutatás, ha a szexualitás - és nyilvánvaló, hogy nem ez a probléma, mert azt ordítja minden, nem csak az, ami ilyen formában reklámnak minősül - vagy az erőszak bemutatását a reklám tárgya, témája nem teszi feltétlenül indokolttá. Az ember nem kell hogy pedagógus legyen, nem kell hogy szülő legyen, nem kell hogy felelős á llampolgár vagy netán törvényhozó legyen, azonnal tovább kérdez. Miért kell hogy az erőszak bemutatása - mint téma - bármilyen esetben feltétlenül indokolttá tegye annak az ábrázolását? Ez egy meghökkentő
