Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 10 (251. szám) - A holtágak megóvásával, hasznosításával és rehabilitációjával kapcsolatos feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat kivételes eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - SZŐDI IMRE, a környezetvédelmi bizottság előadója, a napirendi pont előadója:
1237 jelekkel járó kedvezőtlen i rányú tendencia. A felmérések szerint összesen 47 holtágat ért közvetlenül szennyezés, amelyek közül 18 esetben a terhelés mértéke a holtág vízkészletéhez viszonyítva jelentős. 25 holtág vízgyűjtő területe a vizet közvetlenül szennyező objektumokon találha tó. Az utóbbiak és a holtágak hasznosítása a '60as évektől kezdődően egyre fokozódott, nőtt a holtágak terhelése, degradációja és egyben eutrofizációja. Jelen pillanatban a hasznosítási feladatokban szerepet játszik a jóléti, a halászati, az öntözési, a v íziszárnyasnevelési, belvíz- és csapadékbefogadási, záportározói, természet- és tájvédelmi jelentőség. Jelen pillanatban egy időben kell tehát eleget tenni és megoldást találni az elmúlt évszázad, de különösen az utóbbi 3540 év során felhalmozódott, de c sak az utóbbi 510 évben világossá vált vízminőségi és környezetvédelmi hátrányok, problémák felszámolására vagy legalább is részbeni megoldására, a hasznosítási igények kielégítésére, illetve az egész rehabilitációs folyamat finanszírozására. Fontosnak ta rtjuk, hogy a hasznosítás ösztönzése megtörténjen, mivel véleményünk szerint a védelem csak ott oldható meg, ahol valamilyen hasznosítás biztosítja annak alapját. A magyarországi holtágak Európa vizes élőhelyeinek fontos és kiemelt jelentőségű értékei, meg őrizték a táj arculatát és az élővilág sokszínűségét. A hazai vízgazdálkodás, természet- és környezetvédelem fontos feladata ezeknek értékeknek a számbavétele, tudatosítása és megőrzése. (21.10) A holtágak napjainkra tájképi, vízgazdálkodási, természetvéd elmi és ökológiai szempontból egyaránt kritikus helyzetbe kerültek. Az Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága egyes térségekben már korábban is foglalkozott a holtágak kérdésével, így például a Körösök mentén a szarvasbékésszentandrási, a Duna mentén a szigetközi, illetve a fadddombori holtágakkal. A természetvédelem nemzetközi törekvései a tevékenységük középpontjába a vizes élőhelyek rehabilitációját helyezte. (Sic!) A folyók holtágai kiemelkedő elemei az úgynevezett ökológiai folyosóknak, és ezzel na gymértékben elősegítik a biológiai sokféleség megőrzését. A holtágak védelme mellett bizonyos feltételekkel gazdasági hasznosításuk is továbbra is szükséges és megoldandó feladat. A környezetvédelmi bizottság a kérdés megvizsgálására eseti albizottságot ho zott létre, amelyben a mezőgazdasági és az önkormányzati bizottságok tagjai is részt vettek. Az eseti albizottság a tárcák, így az Igazságügyi Minisztérium és a szakértők véleményét is kikérte, akik úgy fogalmaztak, hogy indokolatlannak tartják önálló holt ágtörvény megalkotását. A közelmúltban jóváhagyott. vízgazdálkodásról szóló '95. évi LVII., a természetvédelemről szóló '96. évi LIII. és az előkészületben lévő halászati törvény kisebb módosításokkal megfelelő keretet biztosíthat a holtágak védelméhez és hasznosításához. A legfontosabb feladat az ország teljes területére kiterjeszteni a holtágak leltárba vételét és széles körű állapotfelmérését. Valamennyi, kataszterbe vett holtág esetében is el kell végezni a védelem és a hasznosítását minősítését. Ennek célja olyan alapadatsorok elkészítése, amelyre támaszkodva a jövőben az átfogó tervek, koncepciók és hasznosítási javaslatok elbírálhatók. A természetmegőrzési szempontból eredeti állapotú, úgynevezett szentély típusú holtágak esetében részletes ökológiai állapotfelmérés indokolt. Az eddigi holtágalbizottsági vizsgálatok rámutattak arra, hogy a holtágak megmentése csak konkrétan és egyedileg történhet, hiszen nincs két egyforma holtág. Ebből következően egy általános megoldás nem alkalmazható, szükséges vi szont egy átfogó program készítése. A holtágak tulajdonosi viszonyai nagyon sokrétű képet mutatnak. Egyegy holtág területe esetében több tulajdonos között oszlik meg. Számos esetben bizonytalanok a birtokhatárok, a vízparti területeket is felparcellázták, így a parti szabad sáv közcélú hasznosítása és fenntartása nagyon nehéz. Ennek ellenére úgy ítéljük meg, hogy a tárcaközi bizottság, amit a bizottságunk javasol, föl tudja mérni ezeket a feladatokat.
