Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 4 (250. szám) - A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
1144 A második pont, amihez hozzá kívánok szólni, az a javaslat, ami - hogy mondjam - történelmi jelentőségű a mi Országgyűlésünkben, mert először fordult elő, h ogy én is ugyanazt javasoltam, mint Sepsey Tamás. Nem tudom, hogy lesze még erre példa a hátralévő időben. Nyilván azért, mert itt egy politikától teljesen független, ugyanakkor a gazdasági élet és a gazdasági jogbiztonság szempontjából kulcsfontosságú ké rdésről van szó. Ez a 60. pont, ahol mind a ketten azt javasoljuk, hogy töröljünk egy olyan javaslatot ebből az előterjesztésből - nevezetesen a csődtörvény módosítására irányuló előterjesztésből , amely tehát egy változás a hatályos törvényhez képest, és amely javaslata az előterjesztőnek, illetve a kormánynak bevezet egy új dolgot, egy 1 százalékot. A mi parlamentünknek egy másik területén nagy híve voltam az 1 százaléknak - sőt kezdeményezője , mert ott az szerintem egy előremutató 1 százalék. De az az 1 százalék, amit itt az előterjesztő javasol, nem egy előremutató 1 százalék. Az egy olyan 1 százalék, amely arról szól, hogy egy felszámolási eljárás során egy hitelező követelései csak akkor lehessenek egyáltalán nyilvántartásba vehetők, ha a követelés értékének 1 százalékát befizeti a bíróság gazdasági hivatalának egy elkülönített számlájára. Tehát míg a másik 1 százalék - amit tavaly elfogadtunk - ad valamit, ez az 1 százalék elvesz valamit. Méghozzá kitől? A kárvallottól. Attól a hitelezőtől, aki kárv allottja annak, hogy az ő egyik fontos gazdasági partnere ellen felszámolási eljárás folyik, mert fizetésképtelenné vált, s már csak arról van szó, hogy a károkat, amik ennek nyomán kialakultak az üzleti életben, hogyan osszák meg a kárvallottak között. S azt a hitelezőt, aki azért küzd, hogy legalább a követelésének egy részét megszerezze - nagyon jól tudjuk, hogy sok esetben semmi sem jut neki, mert a magyar felszámolási eljárások nagy többségében kiürült vállalatokról van szó, ahol már semmi felszámolási vagyon nincs , ezt a hitelezőt ez a szabályozás mégis arra kényszeríti, hogy ha azt akarja, hogy egyáltalán szóba álljanak vele, akkor még ő fizessen. Azt hiszem, hogy ez az eljárás, a kormánynak ez az elképzelése kifejezetten gyengíti a hitelező védelmé t, és kifejezetten ellene hat, szemben áll azzal a funkcióval, amit egy csőd- és felszámolási eljárásról szóló törvénynek szolgálnia kell. (20.30) Azt hiszem - Sepsey Tamással együ tt , hogy az egy tarthatatlan javaslat, amit a kormány elképzelése tartalmaz. Ezért nem értek egyet a gazdasági bizottság előadójaként szóló Farkas Imrével abban, hogy nincs mese, ezt el kell fogadni. Szerintem nem kell elfogadnunk, mert nem elfogadható. Ezt a javaslatot megtettem, de sajnos sem az előterjesztő, sem a bizottságok nem támogatták. Miért nem támogatták? Abból az egyszerű megfontolásból nem támogatták, hogy úgy vélekedtek: valamilyen forrásból mégiscsak fedezni kell a felszámolási eljárás költ ségeit. Más forrás nincs - legalábbis biztos forrás nincs , mert hiszen a felszámolási eljárások jelentős részében nincs felszámolási vagyon, nincs miből fedezni, tehát fizessenek a szegények; megfordítva a jelszót: fizessenek azok a hitelezők, akik eleve pórul jártak. Nyilvánvaló: ha azt akarom, hogy mégis elfogadják a javaslatomat, akkor választ kell adnom arra a kérdésre is, hogy akkor mégis miből fedezik a költségeket. Azt gondolom, a megoldás kézenfekvő. Azoknál a felszámolási eljárásoknál, ahol van v agyon, ott van bizonyos pénzforrás, és az a helyes, ha onnan fedezzük a költségeket, ahol pénz van. Fizessenek az - idézőjelben - "gazdagok", azok, akiknél még egyáltalán valami pénz maradt a felszámolás során. Tehát egy olyan kapcsolódó módosító indítvány t nyújtottam be, amelyet a bizottságok nyilván holnap fognak tárgyalni, és amely támogatására kérem a képviselőtársaimat és az előterjesztőt is. Ez a problémát úgy oldja meg, hogy nem minden hitelezőtől kérünk eleve 1 százaléknyi pénzt arra, hogy fizesse m eg a felszámolási eljárás költségeit, akár kijön a számlára ebből valami, akár nem. Egy olyan javaslatot teszek, hogy azoknál a felszámolásoknál, amelyeknél van pénz, ebből a pénzből különítsenek el valamilyen összeget - a követelések összegének 3 százalék át javaslom , különítsenek el ebből egy összeget, és ebből fedezzék a más forrásból nem fedezhető költségeket. Azt hiszem, ez a rendezés jobban szolgálja a felszámolási eljárás funkcióját, mint az a megoldás,
