Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 4 (250. szám) - A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - SZILI SÁNDOR jegyző: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - LÁNYI ZSOLT (FKGP):
1127 Ennek a törvénynek három olyan pontja volt, amely vitatott volt, és amelyből - úgy érzem - az első pont már a honvédelmi bizottságnál egyhangúlag megoldást nyert. A minisztérium ugyanis már eleve elfogadta azt a módosító indítványt, már ú gy állította be a törvénybe, hogy a hadigondozottaknak nem 1949., hanem 1944. december 22étől igazolható a hadirokkanti járadék, és hogy jogosult az egyszeri juttatásra. A törvény második része, amelyről vita van, és amelyről szeretnék egy kicsit bővebben beszélni - természetesen nem túl bőven, mert hisz későre jár az idő , az az igazolás kérdése. Az első törvényben is és a módosított változatban azokat a módosító indítványokat, amelyeket én magam a Kisgazdapárt részéről, de több ellenzéki képviselőtársam is benyújtott, azokat a módosításban úgy szerepeltetik, hogy a hadirokkantak járandósága, amelyet megállapítottak 1945től és elvonásra került, azoknak a hadirokkantaknak kellene igazolni ezt az elvonást, akik jogosultak lennének emiatt az egyszeri juttat ásra. Az elvonással kapcsolatban nagyon sokan megkerestek engem is, több képviselőtársamat az ellenzék soraiból, de a kormánypárt soraiból is, hogy egyszerűen nem tudják beszerezni ezt az igazolást, ahol neki igazolják, hogy megvonták tőle a hadirokkantság miatti havi juttatást. Különböző okok miatt volt ez. De aki visszaemlékszik az 1945ös időkre, a '44es év végére, amikor is a második világháború végén visszajöttek a frontról és a különböző helyekről a magyar katonák, rokkantak és nem rokkantak, akkor b izony elég kegyetlen elbánásban részesítették őket, mert az akkori felfogás szerint a Szovjetunió ellen Hitler oldalán egy fasiszta háborúban vettek részt. Ennek következtében, ha nem is egészen úgy, de kvázi majdnem háborús bűnösként kezelték az embereket , holott itt nem önkéntesekről volt szó, nem SSekről volt szó, hanem egyszerű parasztgyerekekről, parasztfiatalokról, városi fiatalokról, akiket behívtak egy SASbehívóval. S természetesen mint állampolgár, az akkori törvények szerint nem tagadta, illetve nem tagadhatta meg a bevonulást, mert hisz rögtön az akkori háborús időkben az felkoncolással járt volna. Tehát bevonult. Kivitték a frontra. Ott megsebesült, elvesztette lábát, karját, megvakult, stb., stb. És sajnálatos módon, amikor visszakerült, akkor egyáltalán nem humánusan, hanem háborús bűnösként bántak ezekkel az emberekkel. Úgyhogy nagyon sokan nem is mertek jelentkezni a helyszínen lévő ellenőrző bizottságnál, hanem hazamentek a falujukba, majd később próbálták megszerezni a hadirokkantságot iga zoló okmányokat és a hadirokkantaknak járó juttatást. (19.00) Ezektől az emberektől az első megadás után nagyon sokszor minden indokolás, véghatározat nélkül elvonták ezt a juttatást, és évtizedeken keresztül semmit nem kaptak. Volt, ahol egyáltalán szóba se álltak velük, tehát meg sem állapították ezt a jogosultságot. 1945ben két olyan törvény jelent meg, amelyek különböző, ma már túlhaladott indokokkal tagadták meg a hadirokkantak havi járandóságának a megállapítását - vagy azért, mert az illetőnek német neve volt, vagy tábori csendőr volt stb. Azok a dolgok ma már nagyon távolba tűnnek, amelyek miatt nem állapították meg a járadékot. Ezeket a dolgokat 1992ben természetesen rendezték, és egyértelműen megállapították, hogy kik a hadirokkantak. Ezeket nyil vántartásba vették, és a hadirokkantjárandóságot, a közgyógyellátást meg egyéb kedvezményeket - hála Istennek - ötven év után megkapták azok az idős emberek, akik egész életüket nyomorékon élték le. Az igazolások körül azonban hatalmas problémák vannak. N agyon sokszor beszéltünk a hadirokkantak érdekvédelmi szervezeteivel. A honvédelmi bizottságban is bent voltak, a minisztériumban is, különkülön is megkerestek képviselőket és elmondták ezeket a problémákat. Ezek a problémák megállják a helyüket, ezért 19 92ben azt javasoltuk - nemcsak én, hanem több képviselőtársam is , hogy ezt az igazolást alanyi jogon kellene megadni ezeknek a hadirokkantaknak. S ha valamely szerv kétségbe vonja, hogy megvonták tőlük ezt a járandóságot, akkor az adjon ki ilyen értelmű igazolást. Most ezen áll a vita. Ez a probléma arra késztet, hogy még egyszer nyomatékosan felhívjam a tisztelt parlamentnek, a kormánynak és mindenkinek a figyelmét
