Országgyűlési napló - 1996. évi téli rendkívüli ülésszak
1996. december 17 (239. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat újra megnyitott részletes vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - KÓSA LAJOS (Fidesz):
97 gazdálkodásában érintett a foglalkoztatáspolitika vagy a szociálpolitika. Ezek a célok azt sugallják, sőt azt mondják ki, hogy a kormány dön tése alapján ingyen önkormányzatoknak kell adni állami vagyont. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Lehet.) Lehet adni. A kormány döntése alapján kell, bocsánat. Tehát a kormány dönthet úgy, viszont ha a kormány úgy döntött, át kell adni. Itt az ÁPV Rt.nek önmagában nincsenek semmifajta döntési jogosítványai, így az ÁPV Rt. kötelezhető a kormánydöntés alapján. Na most, ez területfejlesztési szempontból, önkormányzati szempontból és foglalkoztatási, szociálpolitikai szempontból sem indokolt. Gondoljuk csak me g azt, hogy ott ahol a legnagyobb bajban vannak az önkormányzatok, azok típusosan olyan önkormányzatok, hol nincs olyan állami vagyon, amit át lehetne adni. Mert az a baja ezeknek az önkormányzatoknak, hogy nincs ott semmi, nincs termelőtevékenység, nincse nek jelentősebb üzemek, az ország önkormányzatainak nagyobbik részében nincs olyan állami vagyon, amit térítés nélkül, ingyenesen át lehetne adni. Tehát, hogyha a kormánynak komolyan az a szándéka, hogy a hátrányos helyzetben lévő önkormányzatok szociálpol itikai és foglalkoztatáspolitikai célok megvalósítása érdekében segítséget kapjanak, akkor egy rendes programot kellett volna ideírni, nem pedig azt, hogy a kormány döntése alapján feltételek nélkül lehet osztani az állami vagyont. Ez nyilvánvaló politikai szándék. Nem szól másról, minthogy '97 már a választásokra való felkészülés éve, és osztani kell az állami vagyont. Lehetőleg úgy, hogy abban ne legyen kritérium, és ha lehet, akkor a politikai szempontoknak maximálisan eleget lehessen tenni. Ez a törvény javaslat számunkra elfogadhatatlan. Lehet persze mindenfajta ködös érveket felhozni annak érdekében, hogy ez miért nagyon előnyös és kedvező szociálpolitikai, vagy foglalkoztatáspolitikai szempontból. Vagy hogy és miért segíti az a) változat az önkormányza tokat, a b) változat a szövetkezetekkel kiegészítve a hátrányos helyzetben lévő önkormányzatokat és szövetkezeteket. Azonban hogyha valódi a szándék, akkor valami világosabb kritériumrendszert és világosabb feltételrendszert kellett volna leírni. Így ez ne m szól másról, mint arról, hogy ingyen lehet a kormánydöntés alapján állami vagyont osztani. Ez számunkra elfogadhatatlan. A beterjesztett törvényjavaslat egy másik pontjában megpróbálja rendezni a kormány – a gazdasági bizottságra hivatkozva, természetese n, hiszen a gazdasági bizottság az előterjesztő – az állami tulajdonban lévő erdőknek a kérdését, illetőleg azokat az erdőket, amelyek nem a kincstári vagyonkezelő vagy a kincstár tulajdonában vannak, és nem a honvédség tulajdonában vannak, ami töredéket é rint, hanem azokról az erdőkről van szó, amelyek az ÁVÜ – vagy később az ÁPV Rt. – tulajdoni körébe tartoznak. Azonban ez a megoldás – bár ehhez már sokszor próbált hozzányúlni a kormányzat, illetve különböző képviselők – sem éri azt el, hogy az erdőgazdál kodás egységes legyen abból a szempontból, hogy a tulajdoni viszonyok átláthatók és világosak legyenek. Hasonlóképpen attól félünk, hogy így az erdőgazdálkodás erdészeti szempontjai a privatizáció kapcsán messze háttérbe szorulnak. Ezért ezt a javaslatot í gy elfogadni nem tudjuk, azonban ez egy valós és fontos probléma, aminek a megoldása mielőbb szükségessé vált vagy válna, de nem ebben a formában. Nem tudjuk elfogadni azt a javaslatot, ami az ellenőrzést úgy próbálja megvalósítani, hogy magát az ÁPV Rt.t kötelezi arra, hogy egy belső ellenőrzési rendszer kialakításával valósítsa meg a privatizációs ügyletek ellenőrzését. Mert persze ez szükséges, de ez önmagában kevés. A privatizációs törvényhez pont egy olyan módosító indítványt kellene betenni, amely a privatizáció ellenőrzésének nem a privatizációs rt.n belüli kérdésével foglalkozik, hanem azzal foglalkozik, hogy más, a privatizációt ellenőrizni hivatott vagy képes szervezetek hogyan tudják ellenőrizni, milyen jogosítványok kapcsán a privatizációt. A p rivatizációs rt.re bízni önmaga ellenőrzését, ez önmagában nem old meg, azt gondoljuk, semmit. A következő kérdés az módosítás, amely a versenyeztetést mellőzni kívánó részt érinti. Ez a törvénymódosítás kinyitja azt a lehetőséget, hogy mely körökben lehe t a privatizáció kapcsán a versenyeztetést mellőzni. Mi ezt nem tudjuk támogatni, és nem tudjuk elfogadni, mert szintén
