Országgyűlési napló - 1996. évi téli rendkívüli ülésszak
1996. december 17 (239. szám) - A műemlékvédelemről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. BAJA FERENC környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter, a napirendi pont előadója:
88 Itt szeretnék hangot adni annak az örömünknek, amely már nyilvánosságot kapott, nevezetesen, hogy Pannonhalma, amely ezeréves ünnepét, fennállásának ezeréves ünnepét üli, fölkerült a világöröksé glistára, és szeretném tájékoztatni arról a tisztelt Házat, hogy a magyar építészeti szakma elismerése az, hogy a Világörökség Kormányzó Tanácsa a Pannonhalmához beadott pályázatot az összes többi pályázó részére szakmai referenciaként ajánlotta, ami azt jelenti, hogy nemcsak azzal értünk el sikert, hogy Pannonhalma fölkerült ezzel a listára – jelképeként egyébként Magyarország ezeréves kultúrájának – , hanem arra is büszkék lehetünk, hogy ennek a két törvénynek a képviseletében, végrehajtásában valóban oly an szakmai bázisra, olyan szakmai háttérre számíthatnak a törvényalkotók, amelyekre nyugodtan rábízhatják a végrehajtást, hiszen az európai és nemzetközi térben is megfelelő referenciákkal rendelkeznek. Mindezekkel összhangban van egyébként a műemlékvédele mről szóló törvényjavaslat, amely a különleges védelemben részesített védett építmények sajátos követelményeit kívánja megfogalmazni, teljes hangsúlyban egyébként az építészeti törvénnyel. Én azért tartom nagyon fontosnak ezt az összhangot, mert úgy érzem, hogy a két törvény összetartozik. Nagyon jó dolog, hogy a műemlékvédelemről szóló törvényjavaslat együtt kerül beterjesztésre, azzal tehát, amelyik az épített környezet alakításáról és fejlesztéséről szól. A kettő azért alkot szerves egységet, mert ugyana zt a területet fogja össze, de mégis elmondhatjuk, hogy új irányultsága más. A műemlékvédelem, mint arra címe is utal, a műemléki törvény a ma és a holnap embere számára a múlt érdekeit óvja, tárgya a megőrzés és a védelem. Múlt nélkül nincs jövő – hirdett e az Európa Tanács 1975ben kiadott jelszava, s hirdeti paragrafusai által most az Országgyűlés elé kerülő törvényjavaslat is. Felvázolható természetesen egy másfajta összefüggés is. Kétségtelen, a műemlékvédelem ügye sok országban a kulturális irányításho z tartozik. Hiszen a műemlék nemcsak épület, hanem jelképe ennek az országnak, és nemcsak ennek az országnak, hanem az emberiség múltjának olyan típusú megjelenítője, amely része a kulturális örökségnek, a kultúra egészéhez kapcsolódik és kötődik nemcsak e gyegy épület, nemcsak kő vagy tégla, hanem szellemi, kulturális érték is egyben. Mégis, az igazgatás szervezetében elfoglalt helyét a műemlékvédelemnek, amelyben a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumhoz a kulturális tárca egyenértékű partn erségével szabályozza a műemlékvédelem ügyét, jónak tartom és ezért beterjesztendőként támogatom. Támogatom azért, mert ez egy előre mutató szabályozás, összhangban áll az Európai Unió konvenciójával, sőt, bizonyos területeken, mint mondtam, különös módon megelőzi az európai gyakorlatot. Ebben az értelemben tehát átlépünk egy lépcsőt, amelyet az európai országokban még ez után fognak megtenni. Szeretném azonban elmondani azt, hogy a két tárca között e tekintetben teljes az egyezség, nem fog létrejönni olyan helyzet, amelyben a két terület civakodásaként a műemlékvédelem, a tárgyi kultúra kerülhet hátrányba. A beterjesztésben egyetértünk, és úgy gondolom, az adhat a műemlékvédelemnek egy nagyobb támogatást, hogy a két tárca a kormányzatban együtt képviseli ez t az érdeket és itt a Házban is együtt jelenítjük meg a műemlékvédelmi szabályozás fontosságát. Tisztelt Országgyűlés! A műemlékek, az építészeti örökség védelme bonyolult és összetett dolog. Nemcsak azért, mert egyszerre műszaki, tudományos, közigazgatási , jogi, szociológiai kérdés, hanem azért is, mert a műemlék sérelmére elkövetett hiba rendszerint kiküszöbölhetetlen. Kiküszöbölhetetlen, mert a műemléket, ha elpusztítjuk gondatlanságból, nemtörődömségből vagy akár pénzhiányból, akkor ez a folyamat nem vi sszafordítható, nem helyreállítható. Megszűnik a múltunk egy darabja, mert a helyreállítás után az már nem műemlék, nem a múlt tanúságának egy darabja. Az, hogy egy nemzet miként biztosítja kulturális örökségének fennmaradását, nagymértékben befolyásolhatj a egyébként nemzetközi megítélését is. Hiszen a nemzeti örökség, és ezen belül is a műemlékként védett, kiemelkedő érték részét képezi az egyetemes emberi kulturális örökségnek.
