Országgyűlési napló - 1996. évi téli rendkívüli ülésszak
1996. december 17 (239. szám) - A műemlékvédelemről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. BAJA FERENC környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter, a napirendi pont előadója:
89 A magyarországi műemlékvédelem éppen 125 éves. Indokolt kitekintenünk, mit is jelent ez ma Magyarországon. A műemlékvédelem tradicionális építészeti örökségmegőrzés és korszerű tartalmakon keresztül ennek megélése. A hazai műemlékjegyzék közel 11 ezer védett emléket tartalmaz, és ez a nemzetközi összehasonlításban – Csehországban és Szlovákiában 40 ezer, Ausztriában 100 ezer – alacsony szám is megmutatja, hogy a Dunamedence viharos történelme során számtalan építészeti értékünk pusztult el. (A jegyzői széket Boros László helyett Szili Sándor foglalja el.) Műemlékekben szegény orszá g vagyunk tehát, és ebből a tényből óhatatlanul következik, hogy a megmaradt állomány a nemzeti identitás szempontjából a különlegesen fontos értékek közé sorolódik. Ugyanakkor ha abból a száraz adatból indulok ki, hogy a védett emlékek 60 százaléka jó vag y elfogadható állapotú tulajdon, illetve kezelői viszonyai rendezettek, az építészeti értékvédelem helyzete nem nevezhető katasztrofálisnak. Ehhez hozzászámítva a szűkös, ám stabilnak mondható éves költségvetési támogatásokat, összesen hozzávetőlegesen kör ülbelül 2 milliárd forintot évente, a működőképes intézményrendszer egyes kiemelt műemléki vonzatú projektek, Pannonhalma, amit az előbb említettem vagy Gödöllő sikereit, a nemzetközi megítélés – például Europa Nostradíjak eredményeit – , valamint az e von atkozásban is lassan erősödő européer gondolkodásmód látható jeleit, a műemlékvédelem állapota inkább ambivalensnek és egyenetlennek tűnik, mintsem olyan területnek, ahol egyértelműen negatív trendek dominálnának. Indokolt tehát ezen a területen is törvény i szabályozással a pozitív értékeket és a pozitív tendenciákat megerősíteni, a negatívumoknak, a negatív tendenciáknak pedig útját állni. Amint a miniszter feladatköréből adódik, nyilvánvaló, hogy a terület ellentmondásosságára koncepciót kell kialakítanun k. Ennek a koncepciónak a lényege az értékőrző szakmai szemlélet és a valóságos társadalmi folyamatok összecsiszolása, harmonizálása. Ez lehet az elkövetkezendő időszak legfontosabb reform értékű feladata. Vége van annak az időszaknak, amikor a műemléket a magyar társadalomtól, kormányzattól vagy önkormányzattól kellett megvédeni. Volt ilyen idő, és tisztelet érte azoknak, akik annak idején fölemelték szavukat az épített környezet értékének védelmében. Mára egy szabad országban élünk, ahol borzasztóan fonto s az, hogy a műemlékeket is közösségi felügyelettel, de szabadon hasznosíthassuk és elsősorban hasznosítsuk. (10.30) Azt várom a műemlékvédelmi törvénytől, hogy megerősíti ennek a közösségi szempontokat figyelembe vevő, immár polgári hasznosításnak a lehet őségét és eredményeit. Azt várom, hogy a műemlékvédelmi törvény biztonsága olyan típusú használókat is biztatni fog arra, hogy lépjenek és használjanak műemléket, akik eddig nem tették meg valamilyen oknál fogva. Egyrészt a műemlékek felhasználásának társa dalmi kontrollját növelni fogja a törvény, másrészt azt gondolom, hogy egy oldottabb lehetőséget mutat abban az értelemben – egy korlátozott piaci hasznosításnak – , hogy ne csak a közösségi forrásokat, hanem a magánforrásokat is be tudjuk vonni a műemlékvé delem hasznosításába. A műemlékvédelem javasolt törvényi szabályozása logikusan épül fel a védendő értékek kiválasztása, a védetté nyilvánítás és nyilvántartás, valamint a védelmük, fennmaradásuk, méltó hasznosításuk és széles körben ismertté tételük egymá sra támaszkodó rendszerében. Változatlanul megtartja azt az alapelvet, hogy a védett műemléki érték fenntartásáért elsősorban a mindenkori tulajdonos tartozik felelősséggel. Az előterjesztett törvénytervezet legfontosabb elemeiként a következőket emelném k i. Az egyedi és a területi védelem egységesített és ilyen értelemben új kategóriakénti bevezetésével a törvény a korábbinál tisztább és egyértelműbb helyzetet teremt, növelve ezáltal is az értékek fennmaradását is szolgáló jogbiztonságot. A műemlékek haszn álatának szabályai körében eddig ismeretlen hangsúllyal szerepel az eredeti, illetve hagyományos szellemi tartalom, mint fontos védendő és közkinccsé teendő érték. A műemlékek védelmét a szabályozás nagymértékben a környezetük, az adott településrész egész ének
