Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 7 (207. szám) - A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - SEBŐK JÁNOS, a honvédelmi bizottság előadója: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP):
977 Ez - ismétlem - a normális és ideálisnak mondható viszonyok között jórészt úgy valósul meg, hogy a magasabb beosztást betöltők elérve a szolgálat felső korhatárát, nyugállományba vonulnak. Ha ez nem következne be, és tömegessé, netán alanyi jogúvá válna a felső korhatár utáni visszatartás, az idősebb generációt bebetonoznánk a pozíciójába, s a fiatalabb hivatásosoknak nem lenne valós perspektívájuk, a pá lya vonzása tovább csökkenne, mint ahogy ez eléggé jellemző volt a '80as évek közepén a fegyveres szerveknél. Nem hiszem, hogy bárki is vitatná azt a szándékot, amely végül is a szolgálati törvényben megjelent, hogy elengedhetetlenül szükség van a fegyver es szerveknél a folyamatos generációváltásra, s ha szükséges, azt a jog eszközével is biztosítani kell. Hozzá kell tenni egy szubjektív elemet is, amely sokunkat befolyásolt a döntésben. Az 1971. évi 10. számú törvényerejű rendelet ugyan a hivatásos állomá ny valamennyi tagjára nézve lehetővé tette a visszatartást, azonban a végrehajtás során ez a kör jelentősen leszűkült, és gyakorlatilag csak a felső, illetve a középvezető rétegre korlátozódott. Tegyük hozzá azt is, hogy legtöbbször nem az utánpótlás hiá nya, vagy az érintett szaktudásának mellőzhetetlensége motiválta a visszatartást. Inkább volt az politikai természetű döntés a megbízható káderek megtartására, de legjobb esetben is szociális szempontú, hadd keressen még egy kicsit a nyugdíj kiegészítésére . E szempontok intézményesítését szolgálta például az 1971. évi 10. törvényerejű rendelet belügyminisztériumi végrehajtási utasítása, amely kerek perec kimondta, hogy általában a tábornokok és a főtisztek tarthatók vissza a hivatásos szolgálatban, a szerve k tartották is ehhez magukat. Ha ezek az érvek ennyire nyilvánvalóak, akkor kérdezhetnénk, mi szükség van most mégis a korábbihoz hasonló szabály beemelésére a szolgálati törvénybe. Az iménti érvelés két alapon nyugszik: a fegyveres szerveket jellemző hier archián és a felmenő rendszerű előmeneteli renden egyfelől, és a folyamatos generációs váltáson másfelől. Hozzátehetjük, hogy mindezt az ideális - de legalábbis normalizálódottnak minősülő - viszonyokat feltételezve, vagyis az általunk elfogadott szabályoz ás - viszszautalva a bevezető gondolatokra - az elérni kívánt jövőt célozta meg. A valóságos helyzet, amellyel a végrehajtás megkezdésekor szembesülni kellett, azonban ettől - sajnos - messze van. A fegyveres szervek pillanatnyi helyzete mindennek mondható , csak ideálisnak, normalizálódottnak nem. A fegyveres szerveknél - és itt a biztonságunk működési területéből kiindulva - elsősorban a rendőrségről és az egyéb rendvédelmi szervekről kívánok szólni. Az elmúlt években az elfogadhatóná l nagyobb volt a fluktuáció, és ami ebből a legsajnálatosabb, ennek a fluktuációnak a zömét a korábbiakkal szemben nem a kiöregedő, vagy a hivatásos szolgálat feltételeit elfogadni nem tudó, néhány éves múlttal rendelkező pályakezdők tették ki; hanem a sza kmailag beérett, a szervek működésében meghatározó 30 és 45 év közötti korosztály. Kis túlzással elmondható, hogy az elmúlt években eltűnt a derékhad, szinte kiürült egy generáció a végrehajtás szintjén. Márpedig közismerten fociszakértő ország lévén tudju k, hogy egy ütőképes, bajnokságra törő csapatban egyaránt ott kell lennie az idősebb és a fiatalabb játékosoknak is. Az lesz a sikeres edző, aki megtalálja a megfelelő arányt, a nehéz helyzetekben is higgadt, jó megoldásokra is képes idősebb, és sikerre éh es, ezért mindenre képes fiatal játékosok között is. Hogy ez nem könnyű feladat, nyilván konfliktusokkal és alkukkal jár. Ha a generációváltás folyamatossága megszakad is, de a szervezetnek működnie kell, és minden poszton eredményesnek kell lennie. Meg ke ll teremteni azokat a jogi feltételeket, meg kell adni a szerveket irányító vagy működésükért felelős vezetőknek azokat az eszközöket, amelyek - és azt nem győzöm hangsúlyozni - az adott időben és adott helyzetben, ha kell, a szolgálat érdekében a felső ko rhatár utáni továbbfoglalkoztatással is, de biztosítani tudja a munka folyamatosságát és eredményességét.
