Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 7 (207. szám) - A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - SEBŐK JÁNOS, a honvédelmi bizottság előadója: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP):
978 A generációváltás másik vetülete a rendőrség területén az akut létszámhiány. De tudomásom szerint más fegyveres szerveknél is gond egyegy speciális s zakterülethez az utánpótlás biztosítása. Érdemese ilyen helyzetben mereven ragaszkodnunk a felső korhatár kötelező betartásához, az idealizált előmeneteli kiépítéshez? Értelmes dologe elküldeni nyugdíjba a fizikailag, egészségileg még elfogadható állapot ban lévő, a köz megelégedésére dolgozó falusi körzeti megbízottat, ha minden felettese tudja, hogy egyelőre, belátható időn belül a létszámhiány, vagy a feladatra alkalmas, azt vállaló hivatásos kolléga hiányában a beosztást nem tudja betölteni, a falu ren dőr nélkül marad. Ésszerű döntése elküldeni nyugdíjba a rendőrkapitányságon dolgozó, nagy szakmai ismeretekkel és - jó értelemben vett - kellő "dörzsöltséggel" felvértezett nyomozót, ha mellette csupa egykét éve szolgáló fiatal nyomozó található? (19.30 ) De lehetne sorolni számtalan más példát is az életben előfordult, gyakran váratlanul felmerülő esetek közül. Nem akarok farizeuskodni, amikor szolgálatban visszatartásról beszélünk, a vezető beosztásokban lévők visszatartását is értenünk kell. Az említet t kivételes eseteken túl jelezni kell, hogy várhatólag éppen a normalizálódó helyzet, az idealizált előmenetel fog teremteni olyan helyzetet, hogy a magasabb beosztások betöltését a hivatásos állomány viszonylag idősebb korban fogja elérni. Kérdés az, hogy jelentősebb, fontosabb, nagyobb szervezeti egység irányítását jelentő beosztás betöltésére hány évig terveznek egy embert? Nem biztos, hogy 23 évenkénti váltások használatára lennének a szervezetnek, nyilván az sem lenne jó, ha a helyzettel visszaélve eg yegy vezetői beosztás hitbizománnyá válna. Természetesen senki se mondja azt, hogy ezek az emberek pótolhatatlanok, csupán arról van szó, hogy vannak, előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor hosszabbrövidebb ideig szükség lehet még a munkájukra a szolgál at érdekében. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az emberek a szolgálat során nem egyformán használódnak el, van aki a nyugdíjkorhatár környékén is teljes szellemi energiával, jó egészséggel rendelkezik - hogy úgy mondjam - "versenyképes" a fiatal ge nerációval szemben, tudása, személyisége érték a fegyveres szerveknek. Több helyről is felmerült olyan javaslat, hogy a felső korhatárt elérteket nyugállományba helyezve közalkalmazottként foglalkoztassák tovább a szervek, és így hasznosítsák szaktudásukat . Bizonyos helyzetekben ez lehetséges lenne, például pénzügyi, jogi területen; de nyilvánvaló nem alkalmazhatók olyan feladatra közalkalmazottként, amely intézkedési kötelezettséget, döntési felelősséget igényel, hatósági jogkört kellene gyakorolni. Gondol junk itt példaként felhozott körzeti megbízottra vagy a nyomozó esetére. A törvényjavaslat indokolását a magam részéről azzal is alá kívánom támasztani, hogy az előterjesztésben szereplő javaslat mögött a szolgálati törvény egész rendszerébe illesztve nagy obb garanciák vannak arra, hogy azzal a szervek megfelelően éljenek, és ne visszaéljenek a korábbi időszakhoz hasonlóan. A javaslat egyfelől miniszteri hatáskörben tartja a döntés lehetőségét, másfelől az országos parancsnokokat indokolási kényszerbe hozza , nekik kell alátámasztani a visszatartás szolgálat érdekében való állósságát, az egyéb feltételek meglétét. Javaslattétele pedig feltétele a miniszteri döntésnek, csak az maradhat, akire az országos parancsnok - úgymond - igényt tart. Ugyancsak a biztosít ékok körében megemlítem azt is, hogy a visszatartottaknak is meg kell felelniük az adott beosztáshoz előírt egészségi, pszichikai és fizikai alkalmassági feltételeknek. Persze kétkedve mondhatnánk, hogy minden ilyen mérlegelésen alapuló döntésben ott lehet a szubjektum. Ez igaz, hiszen nem kell tartanunk attól, hogy a törvényjavaslat elfogadásával elaggott, kiégett, szellemileg leépült öregemberek otthonává fognak válni a fegyveres szervek. Ezt a hivatásos állományra vonatkozó szabályok sem teszik lehetővé, és kizárja a szakmai és politikai felelősség
