Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 7 (207. szám) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz):
969 hogy a miniszter dönt, de utána azért valahogy helyre kellene állni a normális viszonyoknak. Ho gy ez milyen törvényi alapon történik, erre nekem nem sikerült rábukkanni. Önmagában véve viszont az, hogy itt egy olyan irányítási testület jön létre, egy olyan irányítási forma, amelyben munkaadó, munkavállaló és kormány vesz részt, ez talán iránymutató lehet a társadalombiztosítás egyéb ágazatainak - mert végül is ez is egy társadalombiztosítási forma - az ügyében. Ez ma nagyon érzékeny kérdés. Ha kormányoldali képviselő mondta volna az előbb említett mondatot, akkor azonnal lehetne kritizálni, hogy lám, a kormány egy újabb hatalomkiterjesztéssel vissza akarja államosítani a társadalombiztosítást. Némi tapasztalattal a hátam mögött én ezt egy picit másként látom. Úgy érzem, hogy az állampolgárnak joga van ahhoz, hogy a nyugdíját biztonságban tudja. Ha a n yugdíját biztonságban akarja tudni, akkor ehhez az állami garanciánál nagyobb biztonságot ma nyújtani nem lehet. Nagyon messze vagyunk egy olyan tőkepiaci világtól, ahol egy tőkefedezeti rendszerrel ezt a dolgot el lehetne intézni. Annak is láttuk már néhá ny nagy nemzetközi botrányt kavaró részét, ahol családok tömege alól szaladt ki az életlehetőség. Tisztelt Képviselőtársaim! Ellenzéki szemmel - azt hiszem - azt kell mondani erre az elemre, hogy induljon el és a parlament nagyon figyeljen oda, hogy hogyan működik, hatékonye ez az irányítási forma vagy sem. Ha hatékony, akkor terjesszük ki, ha rossz, akkor vessük el. Legyen egyfajta nyitottság bennünk! A kormány egyet nem tehet: Pilátusként nem vonulhat ki és nem moshatja kezeit azokból az ellátásokból, am elyek állampolgárok közvetlen biztonságát jelentik, egészségét, nyugdíját és munka nélküli állapotban a megélhetését. Végeredményben ez a törvénytervezet nem rendelkezik olyan alapvető hibákkal, amelyek alapján az ellenzéknek azt kellene mondani, hogy nem támogatható. Azt hiszem, hogy azok a képviselőtársaim fogalmaztak helyesen, akik azt mondták, hogy a módosító indítványok elfogadásának függvényében lehet, hogy egy olyan törvénytervezetet tartunk a kezünkben, amelyet nagyon széles körben, akár teljes körb en támogatni fog a magyar parlament. Azt hiszem, hogy erre van esély, de ehhez kérjük a kormányt, hogy ne hivatalból nézze a módosító indítványokat, ne csak azt nézze, hogy milyen párthoz tartozik, aki beadta, hanem azt is olvassa el és gondolja végig, ami a beadványban benne van. És abban fog jókat találni és kevésbé jókat. Kérem, hogy minden jót támogasson. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Megadom a szót Mádi László úrnak, a Fidesz képviselőjének . MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Sajnos, egy shakespearei mondattal kell kezdenem a felszólalásomat: Temetni jöttem, nem dicsérni. Ami a törvényjavaslat tárgyalása kapcsán történik, az ugyanis egy szomorú végjátéka csupán annak a romboló munkának, ami az MSZPSZDSZkormány kétéves regnálását e területen jellemzi. Az előttünk lévő javaslat nem első - és sajnos, tartok tőle, hogy nem is utolsó - módosítása a foglalkoztatási törvénynek, an nak a törvénynek, amely az egyik legsikeresebb és európai mércével is korszerűnek mondható teljesítménye volt az első, demokratikusan választott Országgyűlésnek. Sikeres és korszerű volt, mert jelentős eszközöket bocsátott a foglalkoztatási problémák kezel éséhez. Felismerte azt - a piacgazdaságokban már régóta közismert - tényt, hogy a munkanélküliség és a foglalkoztatási gondok csökkentésében szorosan együtt kell működni az államnak, a munkáltatóknak és a szakszervezeteknek. Az 1991. évi IV. törvénynek épp en az volt a különlegessége, hogy közös részvételt, közös döntést és közös felelősségvállalást lehetővé tevő intézményeket és intézményes technikákat rendszeresített a foglalkoztatáspolitikában. (18.50)
