Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 7 (207. szám) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz):
970 Mindez azonban ma már csak a múlt. A költségvetési vi tában majd feketénfehéren látni fogjuk, hogy az állam szinte teljes egészében kivonult már a foglalkoztatáspolitika finanszírozásából. Aminek viszont most vagyunk tanúi, az nem más, mint a foglalkoztatáspolitikát ténylegesen finanszírozó szociális partner szerepének teljes eljelentéktelenítése az irányítási és döntési folyamatokban. Korábban az Érdekegyeztető Tanács munkaerőpiaci bizottságában a kormány, a munkaadók és a szakszervezetek képviselői együttesen határozták meg a foglalkoztatáspolitika főbb ke reteit, és közösen döntöttek a három fél által a feladatok ellátására összeadott pénzeszközök felhasználásáról. Ez a rendszer a Munkaügyi Minisztérium kutatóintézetének munkatársai által koordinált és nemrég publikált elemző tanulmány szerint is az érdekeg yeztetés legsikeresebb területe volt az előző kormányok idején. Egészen 1994 végéig, amikor is emlékezzünk csak, az akkori szocialista miniszter asszony, Kósáné Kovács Magda megfenyegette a bizottságot, hogy amennyiben nem hajlandó átengedni a foglalkoztat ási célú alapok pénzeinek egy részét a kormány megszorító politikájának keretében előírt új feladatokra, akkor ők - mármint a szociálisan érzékeny kormány - majd módosítják a törvényt. Nos kérem, ebben a tekintetben az MSZPSZDSZ kormány betartotta miniszt ere ígéretét. Azóta immár ötödszörre módosítjuk e szerencsétlen sorsú törvényt, és úgy tűnik - egyelőre legalábbis - búcsút mondhatunk a háromoldalú együttműködésen alapuló foglalkoztatáspolitikának. Mert lényegesen együttműködésnek nevezni azt, ami e törv ény keretei között az úgynevezett önkormányzati jellegű irányításban, vagy a korábbi döntési jogokat felváltó véleményezési lehetőségekben megtestesül, bajos lenne. Eddig azt hihettük, hogy az önkormányzat, mint a demokratikus igazgatás egy formája vagy va n, vagy nincs. De ez az önkormányzati jelleg, ez valami új és furmányos dolog. Önkormányzat egészen addig, amíg a munkaügyi miniszter egyetért a döntéseivel, de nem létezik attól a pillanattól kezdve számított 30 nap után, hogy a miniszter úr álláspontja e ltér a munkáltatói és szakszervezeti képviselőkétől. Eddig azt hihettük, hogy azt a kérdést, hogy valamely kérdés jogszabályba ütközike, azt független bíróságnak van joga döntenie. Az önkormányzati jellegű irányításban - ez idézőjelben, az "önkormányzati jellegű" - ez is másképpen van. A munkaügyi miniszter maga dönthet arról, hogy az "önkormányzati jellegű" irányító testület helyébe lép, amennyiben annak döntését jogszabályellenesnek tekinti. Tekintsünk el attól az apró önellentmondástó l, hogy a Munkaerőpiaci Alapot irányító testület akkor képes döntést hozni - jogszerűt vagy jogszabályokba ütközőt , ha a döntés meghozatalában a munkaügyi miniszter megbízottjai is részt vesznek. Amennyiben nem vesznek részt, mert mondjuk nem értenek eg yet a javaslattal, akkor kezd ketyegni az óra, és harminc nap elteltével önállóan dönthet nemcsak a jogszabályba ütköző döntés ellenében, hanem abban az esetben is, ha a vonatkozott döntés - úgymond - veszélyezteti a munkanélküli ellátások kifizetésének bi ztonságát. Hogy ki dönti el ezt a kérdést? Természetesen a munkaügyi miniszter, mint ahogy harminc nap gondolkodás után nemcsak azt döntheti el, hogy mit tekint a munkanélküli ellátások biztonságát veszélyeztető döntésnek, hanem megteheti mindezt valamenny i, úgynevezett önkormányzati jellegű jogosítvány tekintetében is. Tehát dönthet az alaprészek közötti és az alaprészeken belüli átcsoportosításokról, a központi és a decentralizált pénzeszközök közötti arányok meghatározásáról és a többi. Nem vicc, tisztel t képviselőtársaim, mindez a képtelenség le van írva, itt van előttünk ebben a törvényjavaslatban. És ami még szomorúbb, az MSZPSZDSZkormánynak sikerült az érdekegyeztetés színvonalát olyan mélypontra süllyesztenie, hogy - igaz, zsarolás, fenyegetés, töb b rendbeli, koalíciós többség általi törvénymódosítás után , de a kilátástól ellenkezésbe belefáradt, fásult szocialista partnerek nevüket adták ehhez a méltatlan szöveghez.
