Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 7 (207. szám) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP):
968 Hasonlóképpen lehet örülni annak a megjegyzésnek, hogy járulékfizetés igazolása helyett a munkaviszonyban eltöltött idő igazolása számít. De kérem, ebben a mai nyilvántartási rendszerün knek egy hatalmas kritikáját látom. (18.40) Ha figyelembe vesszük azt, hogy a járulékfizetésekben micsoda elmaradások vannak, akkor azt hiszem, hogy itt egy nagyon komoly előbbrelépést kellene csinálni. Ne kényszerüljön már egy kormány egy biztosítási jell egű szolgáltatásnál, tulajdonképpen egy egész más irányú igazolási rendszer bevezetésére! Akkor talán az alapjaink befizetései is jobbak lennének. Minden egyes embert érdekeltté kell tenni abban, hogy az ő munkahelye befizesse a járulékokat, hiszen tőle úg y levonják, mint a pinty. Ha tehát tőle levonják, akkor legyen neki módja és érdekeltsége annak utánanézni, hogy be is fizetik, nemcsak amit tőle vontak le, hanem amit a munkaadójának be kell fizetni. Ezzel rengeteg probléma van tbben és még kénytelen les zek a tbvel kapcsolatban más párhuzamokról is néhány szót szólni. Az egyik - engem leginkább rossz kedvre késztető - dolog a törvénytervezet indoklásában az, hogy a munkahelymegőrzés támogatásáról szóló részeket mint egy új szolgáltatást írja le, és némi büszkeséggel mondja, hogy újat vezettünk be. Igaza van, mert ilyen támogatás eddig nem volt. De volt helyette más, csak másképp hívták. Most lehet mondani, hogy ez egy jobb név, lehet mondani, hogy egy rosszabb név, lehet erről vitatkozni, egyet nem lehet mondani, hogy új szociális ellátás született Magyarországon, mert az nem született. Megváltoztattuk a dolgot. Eddig az volt, hogy a kifizetett bér felét adták meg támogatás címén, most pedig a járulékot adják meg, ami történetesen nagyjából megegyezik a ki fizetett bér felével, tehát még olyan jelentős összegszerű változások sem történtek. Hogy egy kicsit egyszerűbb a hozzájutás, mert más a név, és miegymás, csak ne áltassuk magunkat és az embereket azzal, hogy itt valami új dolog született, és most hurrá, m ennyire kiszínesedett és megerősödött a szociális védőháló. Mert ezzel, kedves képviselőtársaim, sajnos semmivel sem erősödött meg. Ami a törvénynek - megítélésem szerint - a legerősebb oldala, és korábbi kormányzati ígéretek beváltásáról van szó, az az, h ogy önkormányzati jellegű irányítás alá kerül a Munkaerőpiaci Alap irányító testülete, tehát a Munkaerőpiaci Alap. Itt lehetetlen nem gondolni azokra a nyilvánosság előtt is, de főleg szakemberi körökben folyó vitákra, amelyek a társadalombiztosítási ala pok jövendő irányítási rendszerével foglalkoznak. Ki kell próbálni persze azt a modellt is, amiről itt szó van, de be kell vallanom, hogy ez a modell - egyelőre legalábbis - bírja az én személyes bizalmamat. Bár maga a megoldás hoz néhány ellentmondást. It t elég komoly feladatokat ad a munkaügyi miniszternek. Bizonyos fokig jól is teszi, már csak azért is, mert ezeket a feladatokat az előbb említett testülettel, a Munkaerőpiaci Alap irányítási testületével - amit csak MATnak becézhetünk röviden, a törvény tervezetben is így szerepel , a MATtal megosztva gyakorolja a miniszter ezeket a jogokat. Ami azt jelenti, hogy egyfajta folyamatos tárgyalásról van szó, együttműködésről van szó, közös döntésről van szó, amit akár úgy is fölfoghatunk, hogy ha a MATtal megosztott joggyakorlásról van szó, az egyfajta vétójogot jelent. Ha belemegyünk a részletekbe, akkor bukkanunk bizonyos ellentmondásra, mert azt mondja, hogy a miniszter dönt akkor, ha a MAT 30 napig nem döntött. Ha a MAT 30 napig nem döntött - az megoszt va kellett volna hogy döntsön a miniszterrel , akkor ebben a dologban mi a helyzet? Önmagában véve azt helyeslem, ha egy testület döntésképtelenné válik, miközben olyan feladatokat kell ellásson, ami állampolgárok közvetlen érdekét jelenti, akkor egy test ületi döntésképtelenség terhét nem viselheti az állampolgár. Önmagában véve tehát itt beavatkozási lehetőséget adni, nem tartozik abba a kategóriába, amit ellenzéki oldalról nagyon gyakran, sajnos, túl gyakran, joggal kell kritizálnunk, hogy centralizál a kormány. Itt működőképesség fönntartásáról van szó. Viszont nincs kidolgozva egy ilyen döntésképtelenség későbbi megoldása. A pillanatnyi helyzetet megoldja az,
