Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 1 (206. szám) - Margaret Reid, az ausztrál parlament szenátusának elnöke és kísérete köszöntése - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1995. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF):
825 Országgyűlés és a nyilvánosság, a közpénzekkel való gazdálkodás ellenőrzésének alkotmányos, törvény által ráruházott feladatának? De a kér désnek ezen a nyilvánvaló megválaszolásán kívül van egy ezen túlmutató jelentősége is. Mire tartja a kormány a parlamentet? A néphatalom letéteményesének, saját kontrolljának - még egyszer mondom, a nyilvánosság segítségével , vagy pedig egy hivatali, vég rehajtó apparátusnak? Mire tartja a parlamentet, amikor azt az eljárást alkalmazza az elfogadásnál, hogy egyrészt a szakértők - tényleg, a kérdésben megfelelő információkkal és szakértelemmel rendelkezők - az önkormányzatok előterjesztését egyszerűen lesöp rik; majd pedig amikor ennek a nyilvánvaló törvénytelenségére, sőt, alkotmányellenességére felhívjuk a figyelmüket, akkor képviselői módosítóindítványcsomaggal teljesen új költségvetést terjesztenek be? Mire tartja a parlamentet? Fejbólintó jánosok gyülekezetének? Kétségbeejtő lenne, hogyha ez a feltételezés igaz lenne, hiszen ez nagyonnagyon rossz emlékezetet, nagyonnagyon rossz emlékeket kelt mindannyiunkban. És végül mire tartja a parlamentet, amiko r egy olyan zárszámadást terjeszt elénk, amely az elemi ellenőrzési feltételeket sem teszi lehetővé? Kérem szépen, a parlamenti demokráciában a parlament a néphatalom legfőbb letéteményese. A parlamenti demokráciában nem a kormánynak alárendelt, hanem a ko rmányt megválasztó, majd működését folyamatosan felügyelő köztestület kellene hogy legyen. Én nagyon szeretném, hogyha ennek a költségvetési malőrnek, ennek a tévedéssorozatnak az lenne a tanulsága, hogy mindannyian elgondolkozunk a parlament és a kormány egymás közti viszonyán, és nemcsak arról gondolkozunk, hogy a társadalombiztosítási önkormányzatok és a kormány és a parlament viszonya milyen legyen, hanem saját felelősségünket is megélnénk. Ebben a kérdéskörben a társadalombiztosítási önkormányzatok fe lelősségéről sokan szóltak már, engedjék meg hogy nemcsak emiatt elálljak ettől, hanem amiatt is, mert hiszen ennek a költségvetési zárszámadásnak az elfogadásakor a szociális bizottság ülésén nem jelent meg egyetlen felelős képviselője sem az önkormányzat oknak, tehát nem áll módomban a másik fél véleményét ismerni, ennek következtében nem tudok azzal vitatkozni, vagy legalábbis nem tartom illendőnek azzal vitatkozni. Selmeczi Gabriella képviselőtársam óvatlanul elárult néhány olyan következtetést, amelyet egy később beterjesztendő bizottsági jelentés fog tartalmazni. Akkor bőven lesz alkalmunk - remélem a Házzal együtt áttekinteni az önkormányzatok gazdálkodását. Én ezt most korainak tartanám, de a kormány felelősségét és az önkormányzatok egymáshoz, illet ve a parlamenthez való viszonyát mindenképpen tisztáznunk kell, mert tarthatatlan, hogy a Számvevőszék sorozatos ajánlásait figyelmen kívül hagyja a parlament, hogy soha egyetlen javaslatukat - amelyek évről évre visszatérők - nem alkalmazzuk, nem hasznosí tjuk, ezek alapján nem születnek törvények, nem születnek jogszabályok. De ennek a megalkotása nyilván nem a zárszámadási törvény elfogadása során esedékes - mint azt Akar László államtitkár úr jelezte , ez a költségvetési zárszámadás tárgyalása különben is egy sajátos műfaj, arra semmiképpen nem alkalmas, hogy ennek kapcsán törvények vagy országgyűlési határozatok szülessenek. (12.30) Azonban ezt a feladatot, ezt a felelősséget semmiképpen nem háríthatjuk el magunktól, tehát remélem, hogy akkor, amikor a vizsgálóbizottság jelentése a Ház elé kerül - esetleg egy országgyűlési határozati javaslattal , sőt, ha egy parlamenti vitanapra sor kerül a társadalombiztosítás helyzetéről, akkor ezek kifejtésére mindenképpen módja lesz mind a két félnek. Tehát most, a z adott témában én csak azt kérem figyelembe venni, hogy szíveskedjenek azt a jelenséget észlelni, hogy a mindenkori kormány és a mindenkori parlamenti többség azzal a lehetőséggel, hogy az államháztartás egyik meghatározó rendszerére terhelje a várható kö ltségvetési deficitet, és ennek következtében az állami költségvetés deficitje megfelelő, kellő vagy kívánt
