Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 1 (206. szám) - Margaret Reid, az ausztrál parlament szenátusának elnöke és kísérete köszöntése - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1995. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - UNGÁR KLÁRA (SZDSZ):
818 magát az önkormányzatiságot kell még egyszer végiggondolnunk, hogy ez mennyire töltötte be a funkcióját, mennyire látta el azt a feladatot, amire megszületett? Többfajta tiszta modellt tudunk elképzelni , például lehetséges azt mondani az egészségügyben, hogy mindenkinek, aki a szolgáltatást igénybe veszi, vagyis minden magyar állampolgárnak képviseltetnie kell magát, egy olyan önkormányzatot kell létrehozni, ahol ők ellenőrizhetik az egészségügyet. Minde n magyar állampolgárt képviselni szándékozó csoportok elindulhatnának a választáson. Igen hasonlítana ez a választás a parlamenti választásokhoz ez esetben, igen hasonlítana ez az önkormányzat a parlamenthez, és igen hasonló feladatai volnának. Tehát nyugo dtan mondhatjuk, hogy ha az ellátottakat akarjuk képviseltetni az egészségügyben, akkor valójában a jelenlegi önkormányzati választási rendszer és maga a szisztéma elhibázott lépés volt, hiszen a magyar Országgyűlésnek kell nemcsak a szabályokat meghozni é s nemcsak a végrehajtást ellenőrizni, hanem a végrehajtást megszervezni is. Ez esetben az egészségügyben, ebben a tiszta modellben, hogyha az ellátottakat akarjuk képviseltetni és az ellátottak érdekeit akarjuk megjeleníteni az egészségügyben, az önkormány zatra a mai formájában - munkaadói, munkavállalói képviseletre - nincs szükség. (11.50) De ez az egyik tiszta modell. Lehet egy másik tiszta modellt is készíteni, amely azt mondja, hogy a fontosabb felelősségi pontokat lévén, hogy a törvényhozás, lévén, h ogy a járulékok megállapítása, az ellenőrzés, a végén a hiány kifizetése mégiscsak a költségvetésre hárul , egy olyan szakmai, konzultatív tanácsot hozzunk létre, amelyben mindenki, aki az egészségügyben részt vesz, megjelenik. Megjelenik a kórházszövetsé g, megjelenik területi önkormányzat, megjelenik magánorvos, megjelennek súlyosabb és krónikusabb betegcsoportok társadalmi szervezetei, és - bizony - akkor nekik is szakmai, illetve konzultációs és tanácsadói jogosítványokat kell adni. Természetesen számos más modell van, de biztos, hogy nagyon rövid időn belül választanunk kell, és végig kell gondolnunk a hatásköröket, a jogosítványokat, a feladatokat. A mai megoldás nem jó. Például az előttem szóló is, de még az előző évi zárszámadás kapcsán is, illetve a parlamentben fölállított vizsgálóbizottság és majd annak jelentése kapcsán itt a parlamentben sokszor vissza fogunk rá térni; számos visszásságot és számos visszaélést tudunk és tudnék én most itt elmondani, hogy az alapok és az oda delegált, oda választo tt - egy részük delegált, egy másik részük választott - önkormányzati képviselők nem töltötték azt a szerepüket be, amit vártunk tőlük, hogy az állampolgárok által fizetett járulék fölhasználását ellenőrizzék, és vigyázzanak rá. A legsúlyosabb és a legelbo rzasztóbb példákat természetesen a vagyongazdálkodás kapcsán lehet fölsorolni. Nekem elvi kifogásaim vannak, hogy az egészségügyi önkormányzat vagy bármilyenfajta modellt választunk, hogy az egészségügynek vagyont juttassunk. Azt gondolom, hogy amikor egy folyamatos finanszírozásra van szükség, akkor lehet vagyont telepíteni vészhelyzetekre, de oda kell a vagyont akkor telepíteni, ahol az egészségügy szolgáltatásait biztosító épület- és műszerállomány van. Ez ma Magyarországon: a területi önkormányzatok. Te hát azt gondolom, hogy számos hiba, amit fölsorolunk - ami a zárszámadásban és az ÁSZjelentésben megjelenik , lehet azt mondani természetesen, hogy a kormány felelőssége, hogy az önkormányzatok felelőssége, hogy együttes felelősségük - és én ezeket nyugo dt szívvel mondom is. De azt gondolom, hogy maga a struktúra lett rosszul kialakítva, maga a modell elhibázott, és ezért bizony végig kell gondolnunk azt. Tehát föl kell tennünk azt, hogy mi is az egészségügy. Azt a kérdést, hogy mi is az egészségügy refor mja, milyen szervezeti, milyen irányítási rendszerre van szükség. És bizony azt is föl kell tenni, azt a kérdést, hogy miből és hogyan finanszírozzuk. Ma Magyarországon a munkaadók és munkavállalók egy jelentős része igen magas járulékot fizet. Munkaadók és munkavállalók egy kisebb, de nem lényegtelen része kevesebbet vagy szinte semmit sem fizet. Amíg nem tudjuk megoldani azt, hogy többen fizessenek, addig nem fogjuk tudni megoldani, hogy akik ma is fizetnek, azok kevesebbet fizessenek.
