Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 1 (206. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1995. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. CSEHÁK JUDIT, a szociális bizottság elnöke, a bizottság előadója:
800 Azt azonban a társadalombiztosítás szakértőjével és az állampolgárokkal, a nyugdíjkorhatáron levőkkel együtt meg kellett állapítanunk, hog y nem sikerült a nyugdíjmegállapítás szabályain érdemben változtatni. A nyugdíjbiztosításra is igaz az, hogy tartalmi, érdemi reform nem történt, és nem sikerült valójában megállítani sem az újonnan megállapított nyugdíjak csökkenő trendjét, sem pedig azo n nem tudtunk változtatni, hogy az 1,2 százalékos, átlagos nyugdíjbameneteli arányt ne haladja meg jelentősen a rokkantnyugdíjazások 4,4 százalékos aránya. Ez gyakorlatilag erre az évre tolódott át, és a következő évek feladata lesz ezeket érdemben korrigá lni. A Nyugdíjbiztosítási Alapnál, mozgástere a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatnak elsősorban a működési költségvetés területén volt, és sajnálattal kell megállapítanunk, hogy ezt a döntési lehetőséget nem elég szerencsésen használták fel. Számos olyan vit atható döntést hoztak, amelyeket, gondolom, majd más bizottságok képviselői el fognak az általános vitában mondani. Az egészségbiztosításnak nagyobb volt a döntési lehetősége, és ezzel a döntési lehetőséggel élt is, meg kell állapítani, hogy sok tekintetbe n nem szerencsésen. Tartalmi reformok nem történtek az egészségbiztosítás területén sem, és azt gondolom, vizsgálandó részünkről, az Országgyűlés részéről, szakemberek részéről az, hogy az érdemi reformok elmaradását a már említett költségvetési hiány, a s zűkösség akadályoztae, hogy a mulasztásoknak az indokait tulajdonképpen maga a szűkösség jelentettee, vagy pedig rossz döntések és az önkormányzat tévedései, szakmai hibái is közrejátszottak ebben. (10.20) Valójában komoly gondot jelent az egészségbiztos ítás területén az, hogy az egészségbiztosítás teljesítményfinanszírozása és a közalkalmazotti bérezés ellentmond egymásnak. Nem sikerült az elmúlt években jó megoldást találni erre az ellentmondásra, és úgy tűnik, hogy ez 1996ban sem korrigálódik. Átcsopo rtosításokra van lehetősége jelenleg még az egészségbiztosítás önkormányzatának, élt is ezekkel az átcsoportosításokkal. Mi itt, a parlamentben elég sokat vitatkozunk 100200 millió forintos tételeken is, miközben az önkormányzat a második, harmadik nap a parlamenti döntés után, már 23 milliárdos átcsoportosításra határozza el magát. Azt gondolom, hogy ennek a lehetőségét vitatnunk kell és ezt korlátozni kell majd a jövőben. Kétmilliárdot tulajdonképpen tartalékoltak, ennyivel kisebb lett az Egészségbiztos ítási Alap hiánya, de ez a kétmilliárd elsősorban a fekvőbeteggyógyintézetek működésében komoly hiányt jelentett, és meg kell jegyeznünk, hogy ez valószínű, hogy hozzájárult ahhoz a mintegy ötmilliárdos kórházi csődhöz is, ami erre az évre már felhalmozód ott. A bizottságnak az a véleménye, hogy nem volt indokolt a fekvőbeteggyógyintézetek területéről az esetfinanszírozás területére történő jelentős átcsoportosítás, ugyanis az esetfinanszírozásra a társadalombiztosítási önkormányzat nem dolgozott ki belső szabályzatot. Az esetfinanszírozás mintegy 68 százalékban ma már - lehet, hogy ez szerencse - elsősorban a vállalkozások által nyújtott szolgáltatásokra terjed ki. Éppen ezért bizottságunknak az a véleménye, hogy fel kell majd használnunk annak a parlament i vizsgálóbizottságnak is a tapasztalatát, amely az egészségbiztosítással foglalkozik, és a társadalombiztosítási önkormányzatok belső szabályozását is komolyan figyelembe kell venni, és meglehet, ezt a lehetőséget korlátoznunk kell. A belső szabályozatlan ság is hozzájárult ahhoz, hogy a járóbetegellátás területén nem következett be javulás annak ellenére, hogy a fekvőbetegintézmények ágyszámának a korlátozásához ez előfeltétel kellett volna hogy legyen. A Számvevőszék megállapítja, és ezzel bizottságunk is egyetértett, hogy az 1995. évi ágyszámcsökkenés nem hozta meg a kívánt eredményt, hogy a négyes bizottság működése tulajdonképpen - legalábbis anyagi tekintetben - nem volt elég eredményes. Néhány szülőotthon bezárásán kívül és néhány kórházi osztály me gszüntetésén kívül nem sikerült más, komolyabb érdemi átrendeződést, struktúraváltást elérni, és valójában előrevetítette ez az 1995. évi gazdálkodás - mindaz, amit az imént említettem - azt a kórházi ágyszámcsökkentési törvényt, amit most a parlamentben n agyon sok tekintetben vitatnak és vitatunk.
