Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 23 (203. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló 1995. évi CXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - KÓSA LAJOS (Fidesz):
532 Még ehhez a problémához hadd jegyezzek meg valamit. Az előbb szőrmentén említettem a tbhiány ügyét. Ha volt alkalmuk - tudom, hogy akik itt ültek, és a vitát hallgatták, azok erre nem tudtak figyelni , de majd a holnapi Sajtószemlében nézzék meg, hogy a pénzügyminisztériumi államtitkár - nem aki a vita résztvevője - az mit nyilatkozik a tbhiány finanszírozásáról. Azt mondja, hogy ami ebben a költségvetési módosításban nincs benne, hogy a különböző miniszt ériumi előirányzatokban eszközölt megtakarítások mintegy 10 milliárdos összegével fogják finanszírozni a tbhiány egészét. Megjegyzem akkor - hogyha ezt már most tudják , akkor nem ártott volna beleírni ebbe a módosításba - mert majd természetesen az önök nek a joga , hogy hányszor akarják és milyen részletekben módosítani a költségvetést. De annak, amit ő elmondott, abból az derül ki, hogy ennek szerepelnie kellene ebben a törvényben, vagy pedig majd újra találkozunk vele. Semmi baj, az államháztartásról, a központi költségvetésről, annak módosításáról mindig hálás téma beszélni, azt gondolom. Ezek után néhány részkérdésre hadd térjek ki az önök által beterjesztett pótköltségvetés kapcsán. Az egyik: ez a privatizációs bevételek felhasználása, ami szemmel l áthatólag a magyar iparfejlesztési program címen él az önök elképzelésében. Csépe Béla már említette, hogy ez sem volumenében, sem stratégiájában nem fogja különösebben a magyar gazdaságot élénkíteni. Ennek több oka van. Egyrészt az összege az meglehetősen kevés, másrészt az összeg felhasználása meglehetősen diverzifikált. Ilyen nagyságrendjében kevés összeget - tehát az önök szándékai szerint 10 milliárd forintot - ennyi sok célra elkölteni ez automatikusan azt jelenti, hogy sehol sem érik el azt a határbe ruházásnövekedést, aminek kapcsán igazából multiplikációs hatásokon keresztül lehetne számítani a gazdaság élénkülésére. Nem állítom, hogy az a 10 milliárd - amit önök most szétosztanak - lényegtelen, vagy nem fontos célokra mennek. Önmagában mindegyik cé l nagyon fontos, és az is világosan látszik, hogy ennek a pótlólagos összegnek - ennek a 10 milliárdnak - az elosztása még mindig úgy történik, abban a kerékvágásban, ahogy ez általában Magyarországon történni szokott. Összeülnek a tárcák, és úgy szétoszt ják, ami ott van a közösben. Mindenki elvisz valamennyit, ki mennyit tud, egymilliárd közmunkára, másfél milliárd autópályaépítésre és a többi. Csak itt az a probléma, hogy azt a kevés forrást, hogyha diverzifikáltan így osztjuk szét, ezzel nem érjük el a zt a hatást, amit akarunk igazán. Tehát azt gondolom, hogy helyes lenne úgy eljárni - vagy legalábbis közgazdasági értelemben korrekten , ha azt írnák ebbe a költségvetésmódosításba, hogy elköltünk 10 milliárdot, mert fontos céljaink vannak, ezek a követ kezők. De azt írni az indoklásba fejezetcímként, hogy a magyar gazdaság fejlesztése és dinamizálása, ez, azt gondolom, hogy ez túlzás. Azt hiszem, hogy szerencsésebb lenne egyszer olyan gazdaságpolitikai megfontolások alapján ilyen összegeket elkölteni, am i koncentrálja a fejlesztést. Vannak ilyen feladatok ugyanis, teljesen világos. Az a kérdés, hogy valaki egyszer felálle a minisztériumok közül, és azt mondja, hogy én pedig megmondom, lehet hogy nem tudja jól, de nem engedem szétosztani a tárcák között - "aki kapja, marja" alapon - az EGMforrásokat, hanem megpróbálom koncentráltan, világos stratégia szerint felhasználni. Hadd említsem meg, hogy a felhasználási célok között is vannak olyanok, amelyek nem kellőképpen alátámasztottak, azt gondolom, ami a 10 milliárd felhasználást illeti. Például a kis- és középvállalkozások fejlesztése a kamattérítés technikáján keresztül. Ez persze egy lehetséges - és már eddig is járt - technika, de tudjuk azt, hogy a kis- és középvállalkozásoknak nem a kamat nagysága önma gában a problémája. Hiszen azt is tudjuk, hogy önmagában az a fura helyzet állt elő a magyar pénzpiacon, hogy miközben számos vállalkozás pénzhiánnyal küzd, és nem tud hiteleket felvenni, mert kedvezőtlenek a kondíciók, vagy nem tudja elérni azt, hogy neki adjanak, eközben a bankok kifejezetten kihelyezési nehézségekkel küzdenek ezzel párhuzamosan. (19.30)
