Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 23 (203. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló 1995. évi CXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
517 arra hivatkozik, hogy az 1996. évi költségvetést az tette szükségessé módosítani, hogy időközben igen jelentős változások történtek. Ez igaz, csak arról az apróságról feledkezik meg a kormány, hogy ezeknek a lén yeges változásoknak a döntő többségét egy valamennyire is előrelátó kormánynak világosan kellett volna előre látnia. Így például hivatkozom arra, hogy az 1995ös év végén a privatizációs többletbevétellel kapcsolatban a kormányzatnak látnia kellett volna, hogy jelentős privatizációs többletbevétellel számolhat. Ezért fel kellett volna készülnie erre a többletre, ők azonban se nem látták, se nem készültek fel a privatizációs többletbevételre, ami nemcsak azzal a következménnyel járt, hogy itt általános zavar odottság keletkezett a Házon belül is a privatizációs többletbevétel felhasználását illetően Elég ha arra utalok, hogy maga az akkor még privatizációs miniszter, azért használok olyan kifejezést, hogy "akkor még privatizációs miniszter", mert ha ma megkérd eznének, hogy milyen miniszter, akkor nem tudnám megmondani, hiszen valamennyiünk előtt ismeretes, hogy a kormány súlyos törvénysértést követett el akkor, amikor kinevezte a privatizációt felügyelő minisztert iparkereskedelem és turista ügyek miniszterévé . Holott ugye ilyen minisztérium még nem létezik, de hát akkor a privatizációt felügyelő miniszter maga is arra hivatkozott, hogy nem lehetett látni ezt a jelentős privatizációs többletbevételt, ezért ő maga sem látta világosan akkor, hogy milyen helytelen volt a kamatokra felhasználni a privatizációs többletbevételt. Azóta már tudjuk, hogy ezt a többletbevételt látni kellett volna, és hogy nem látta a Magyar Köztársaság kormánya, annak rendkívül súlyos következményei lettek, hiszen a garanciavállalás köréb en, amelyet a sajtó mintegy 300 milliárd forintnyira tesz, olyan súlyos hibákat követtek el, amelyeknek töredékéért - korábban még az általuk ismert állampárti időszakból - joggal számolhattak volna azzal, hogy hanyag, illetőleg hűtlen kezelés miatt eljárá st indítanak ellenük, hiszen az állami vagyon kezelésében ilyen felületességet elnézni semmiképpen sem lehet. Később még rámutatok arra, hogy milyen további következményei voltak ennek az egész helyzetnek, ami az elkapkodott megoldás eredményezésén túlmenő en számos számszaki negatívumot is hozott a költségvetésre. Hadd hivatkozzam arra, hogy ma már mindenki előtt világos, hogy azok a privatizációs bevételt terhelő többletkötelezettségek, amelyekről mind ez idáig oly bölcsen hallgatott a Horn Gyula által vez etett kormány, ma már kétségtelenné teszik, hogy a parlamentnek is jelzett privatizációs többletbevétel, amely olyannyira a parlament által is tudott és ismert többletbevétel volt, hogy még MSZPs képviselőtársaink is terjesztettek be ezzel kapcsolatban ön álló határozati javaslatot - ugye ma már tudjuk, hogy az ő elképzeléseiknek a fele sem volt igaz , mert hiszen a 200 milliárd forintot meghaladó többletbevétel ma már egyértelműen lezsugorodott 92 milliárdra a többletkötelezettségek miatt. Én úgy hiszem, hogy ezek önmagukért beszélő számok, és ha összevetjük a mezőgazdasági támogatásra fordítandó összegekkel, akkor rögtön láthatják igen tisztelt képviselőtársaim, hogy miért mondjuk mi azt, hogy bizony nagyon mostohán bánik ez a kormányzat a mezőgazdasággal , hiszen ha a mezőgazdasági támogatást a valóságos pénzügyi lehetőségekhez mérné, akkor sokkal nagyobb lehetőségek állnának rendelkezésre a kormányzatnak, mint amelyet a mezőgazdasági tárca ki tud harcolni. Legyen szabad rámutatnom arra, hogy ugyanígy, aho gy jeleztem a privatizációs többletbevétel kapcsán meglévő kormányzati tévedéseket és - mondjuk ki őszintén, nyíltan, mert itt arról van szó, hogy a gyereket nevén kell nevezni - dilettantizmust, igen tisztelt képviselőtársaim, mert ez jellemzi, ez a szó a leginkább ezt a pénzügyi kormányzatot, ugyanígy tudnia kellett volna 1995ben, hogy a Nemzeti Bank veszteséges lesz 1996ban. Nem tudom, hanyadszor idézem a tisztelt Ház elé, mert érdemes a Ház figyelmét felhívni arra, '94ben a számok még 40 milliárd töb bletet jelentettek a Nemzeti Banknál, '95ben ez 5 milliárdra csökkent, '96ban pedig - nem mi, a Független Kisgazdapárt adtuk meg ezeket a számokat, hanem ezek központi számok - 6080 milliárd forintos veszteségről beszélhetünk. Ennek következményei azonb an a költségvetési törvényben nem jelentek
