Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 18 (202. szám) - A kormány kétévi munkájáról szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KÁDÁR BÉLA (MDF):
471 A másik Gyimóthy úr volt, aki szólt. Gyimóthy úr igazából egy olyan víziót vázolt ide elénk, ami vízió valószínű, hogy élt már korábban is. De nézzük is, mi t mondott. 200 ezer családi magángazdaságról, mégpedig működőképes családi magángazdaságról beszélt. Kérem, 200 ezer működő családi magángazdaság azt jelenti, hogy Magyarországon az agrárgazdaságból maximum 300 ezer fő élhet meg. És abban az esetben is az átlagnagysága egyegy gazdaságnak 30 hektár. Mindannyian tudjuk, hogy ma jelenleg ennél jóval alacsonyabb a tulajdonban lévő birtoknagyság. Arra Gyimóthy úr, mint mindig és a Kisgazdapárt is nem tudott válaszolni, hogy akkor hogyan próbálják megoldani anna k az ezek szerint most már ebből a tulajdonlásból kieső mintegy 900 ezer embernek a problémáját. Az elégedetlenség okát is meg kell néznünk, nemcsak a tényét. Mivel elégedetlenek a ma agrártermelői? A ma agrártermelői azzal elégedetlenek, hogy igen, de kev és. És mivel voltak elégedetlenek eddig, az előző kormány időszakában? Jaj, csak azt ne! - mondták. Hogy egy érzékletes példával, egy képszerű példával mutassam be képviselőtársaimnak, hogy miről van szó. A rendszerváltást megelőzően egy influenzás beteg, ez volt a magyar mezőgazdaság, influenzás beteg, igen, válságban volt akkor is az agrárgazdaság, ez az influenzás beteg az utcán sétálva összetalálkozott az Antallkormány teherautójával, amelyik miután meglátta, egy kisgazda gázadással el is ütötte, majd hosszú időn keresztül még ugrált is a mellén. Ezért, meg egyéb szabályszegései is voltak, kirúgták az állásából. De jött az orvos. Jött az orvos, az új kormány, amelyik azt ígérte, hogy meg fogja gyógyítani. Ma azért elégedetlenek, mert ez a gyógyítás még nem érte el azt a szintet, amit ők is és ez a kormány is szeretne. Úgy gondolom azonban, hogy akkor, amikor a kormány a modernizációs programjába az agrárgazdaság ügyeit felvette, akkor, amikor az előbb említett kormányülésen elhatározta az agrárprogramja következetes végrehajtását, egyidejűleg hitet is tett amellett, hogy a hippokratészi esküt mint orvos megtartja, és meggyógyítja ezt a magyar mezőgazdaságot. Sokan - és így a mai vitában is felmerült , amikor szövetkezetről beszél bárki, a kolhozra gondol nak. Kedves Képviselőtársaim! Gondoljuk végig! Nem Nyugatmajmolás a kolhoz. Nem Nyugatmajmolás az sem tehát, amit itt ma Magyarországon megpróbálnak csinálni. Nem akar mást ez a kormány, mint az agrárgazdaság reális megélhetését biztosító szükséges integ rációt megteremteni. Ennek a lehetőségével is kapcsolatos a szövetkezeti jogalkotás. (16.10) Úgy gondolom azonban, hogy a szövetkezetek számára legfontosabb az integrációból számára előnyök és a tagok számára nyújtható kedvezmények előnyeinek a felmutatása , amivel még egy kicsit adós a kormány, és ezt követően akár a szövetkezeti törvényt is rendezhetjük. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. A Magyar Szocialista Párt az időkeretét - nyilvántartásaink szerint - kimerítette . A hátralévő időkeret még a Magyar Demokrata Fórumnál 2 perc 20 másodperc, a Magyar Demokrata Néppárt esetében 1 perc 40 másodperc, és a Kereszténydemokrata Néppártnak 10 másodperce maradt. (Jobbról beszólás: Átadjuk.) Megkérdezem, hogy ki kíván szólni az ellenzéki pártok részéről? Megadom a szót az összevont időkeretben Kádár Béla képviselő úrnak, aki az ellenzék hátralévő időkeretét, azaz 4 perc 10 másodpercet használhat fel. Bocsánat, elnézést, akkor rosszul értettem a jelzést előbb, tehát Kádár Béla ké pviselő úr 2 perc 30 másodpercet. DR. KÁDÁR BÉLA (MDF) : Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A mai vita során rendkívül érdekes közgazdasági megállapításokat hallottam Békesi László miniszter úrtól, "Lex Békesi" címén be is vonulhat ez talán a közgazdaságtanba, hogy hogy lehet az 1994es gazdasági
