Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 18 (202. szám) - A kormány kétévi munkájáról szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP):
470 évtizedes folyamatoknak az eredménye. Nem állítom, hogy ebben mi mindent megtettünk, de állítom, hogy sokat tettünk akár az országos népegészségügyi bizottság, akár a körn yezetegészségi akcióprogram, akár az országos mentálhigiénés mozgalomnak az elindítására gondolok. Van itt még pótolni valónk. Óriási hiány van magában a működtetést finanszírozó rendszerben, annak ellenére, hogy a világ egyik legmagasabb járulékát fizetjü k. Évről évre itt esszük egymást 10 milliárdos hiányokkal. Lehet ezt tulajdonképpen újabb bevételekkel pótolni? A gazdaságpolitikáról ma már rengeteg szó volt. Talált valaki olyasfajta többleteket, amelyeket ehhez a rendszerhez egyszerűen át lehet csoporto sítani? Új adókkal? Vagy pedig az igazságügytől, a rendőrségtől, a honvédségtől, az önkormányzati rendszertől? Nem igazán lehetséges megoldás. Nos, hadd mondjam azt, hogy nagyonnagyon komoly hiányokat lehetett tapasztalni az egész működtetési mechanizmusb an, finanszírozási rendszerben, amely olyan rettenetes diszfunkciókat tartalmazott, hogy terelte a beteget, termelte a beteget és terelte a költségesebb ellátás felé. Ez a rendszer tehát úgy, ahogy van, minden elemében megváltoztatásra szorul, akkor is, ho gyha rettenetes konfliktusokkal jár, mert érzékeny területről van szó. És szeretném nyomatékosan hangsúlyozni, hogy amit a kormány ezeken a területeken követ, az nem leépítés, hanem egy átalakítás, egy átépítés, és ehhez többletforrásokkal, milliárdokkal r endelkezik ebben az évben és a következő esztendőben. És most is azt mondom, amit néha a szememre vetnek, hogy gorombán fogalmazván azt mondom, hogyha a fene fenét eszik is. Nem így fogalmazok. Mindannyiunk érdekében, és elsősorban, ha úgy tetszik, az egés zségünk érdekében, amit az egész rendszer középpontjába kell állítani, a betegek érdekében, és nem utolsósorban azért, hogy az egészségügyi dolgozók is méltó helyre kerüljenek a társadalomban, meg kell csinálni azt, amit elhatároztunk, és ebben, gondolom, hogy azok az eredmények, amelyek idáig is jelentkeztek... Egy utolsó mondat, tisztelt képviselőtársaim, és befejeztem. Kilenc megyénkben az egyeztető tárgyalások lezárultak, a kórházakban is általában sikeresen. Tehát ezek azok az eredmények, amelyek idáig azt igazolták, hogy jó úton járunk és ezt kell folytatnunk továbbra is. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a teremben.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A Szocialista Párt hátralévő 5 perces időkeretére megadom a szót Or osz Sándor képviselő úrnak. DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP) : Elnöknő! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A mai parlamenti vita a kormány két évéről tulajdonképpen ismét bebizonyította a parlament agrárgazdasággal kapcsolatos és ezen keresztül egy pici t a vidék egészével kapcsolatos meglehetősen hátul lévő értékítéletét. Abból, hogy mindössze két ellenzéki képviselő volt, aki a kormány agrárpolitikájával kapcsolatban bármiféle kivetnivalót talált, én arra a következtetésre kell hogy jussak, hogy a kormá ny többet tud. Többet tud, mert a kormány azt is tudja, hogy az érdekeltek nem elégedettek a kormány agrárpolitikájával. Erre a legutóbbi, augusztusi kormányülésen el is fogadott egy olyan programot, amivel szeretné ezt az elégedetlenséget mérsékelni. A kormány tehát úgy gondolom, hogy ezzel a mai vitával is bizonyította, ami mindegyikünk számára fontos, hogy az ország életében az egyik legjelentősebb ágazatnak mégiscsak az agrárgazdaságot tartja. Milyen hozzászólások hangzottak el? Merthogy én arra ke llett, hogy készüljek, hogy a várhatóan kemény agrárpolitikai vitában reagáljak az ellenzék felvetéseire. Lényegét tekintve Kis Zoltán államtitkár úr a Szocialista Párt időkerete terhére számadatok sokaságát mondta. Emlékeim szerint kettő olyat nem említet t, ami itt elhangzott korábban. Az egyik, hogy nem 23 százalékkal csökkent a bortermelés, legfeljebb 11gyel, a bor és a szőlő '94'95ben. Aminek bizonyára igen komoly oka az, hogy a '90es évek elejétől egészen a '94es év végéig mindössze 30 százalékát használták fel annak a tápanyagutánpótlásnak, amit a talaj megkívánt volna. Nyilván ennek oka van.
