Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 11 (237. szám) - A párizsi békeszerződésről szóló 1947. évi XVIII. számú törvény 27. §-a 2. pontjában foglaltak végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - TÓTH PÁL (MSZP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP):
4262 Köszönöm a szót, elnök úr. Tekintettel arra, hogy azon ellenzéki képviselőtársaink, akik a vita eddigi szakaszában megnyilvánultak, személy szerint elég hosszas tapasztalatokat szereztek a kárpótlás ezen válfajáról is – Isépy Tamás képviselő úr államtitkárként, Sepsey Tamás képviselő úr pedig a Kárpótlási Hivatal államtitkáraként, illetve vezetőjeként, címzetes államtitkárként – , mindkettejüknek személyes és nagyon súlyos tapasztalataik vannak arról, hogy ezt a kárpótlási fejezetet hogyan lehet, miként lehet megoldani. Még akkor is igaz ez, hogyha ők maguk az előző ciklus végén szembesültek igazán ezzel a tétellel, hiszen a kárpótlási folyamat egy sajátság os gondolatmenetből kiindulva az időben visszafelé gördült. Ami azt jelenti, hogy – egyébként nagyon helyesen – először azokat kárpótolták, akik életüket, szabadságukat elveszítették a Rákosi, Kádáréra alatt, és majd ezután a vagyoni kárpótlásra, illetve először a vagyoni kárpótlást, majd a politikai kárpótlásnak ez a fejezete, és így ment vissza ez időben. És utoljára maradtak azok az emberek, azok a magyar állampolgárok, akik különböző fajüldöző törvények alapján életüktől és szabadságuktól fosztattak m eg, és legvégül – ugye, itt van ez a törvény előttünk, ez a törvényjavaslat – azok, akiknek a vagyonát elvették, de ők maguk már nem azonosíthatók, vagy a vagyonból nem lehet visszakövetkeztetni a tulajdonosra. Ez adja ennek az egész problémának a magvát, hogy itt van ugyanis egy kárpótlandó kör, de a kárpótlásuk ez esetben nem köthető ahhoz a vagyonhoz, amelynek alapján esetleg kárpótlandók volnának. Hiszen azok, akik igazolni tudták, hogy megfosztották ingatlanuktól, gazdasági javaiktól őket, korábban a v agyoni kárpótlás alapján már kárpótlásban részesülhettek; de akik nem tartoztak ebbe a körbe, nem identifikálható vagyonnal rendelkeztek, azok belekerülhetnek most a kárpótlás folyamatába. Ezek ugyanis kimaradtak sajátos módon. Ennél fogva azt gondolom, ho gy mindazon szakmai meggondolások, amelyekre képviselőtársaim kitértek, ezek helyénvalók, és egyetlen azok közül, amelyek politikai természetűek, nem megalapozottak, hiszen az előző kormányzat, hogyha, mondjuk, kor szerint próbálja kárpótolni mindazokat, a kik sérelmet szenvedtek el az elmúlt 5060 esztendőben ebben az országban, akkor nyilvánvalóan nem ide kerül az ügy, és 1996 végén kell ezzel foglalkoznunk. Ez mindjárt arra is rávilágít, hogy miért most került ide. Mert meg kell állapodni az é rintettekkel. Nagyon jól tudják valamennyien, hogy nem olyan egyszerű az érintett körrel megállapodni a képviselet dolgában, abban az arányban, hogy ki milyen mértékben kapjon szót, beleszólási lehetőséget a kárpótlandók körébe, és így tovább, és így továb b. Ez egy nagyon érzékeny, nagyon bonyolult história. Ehhez idő kell. Rendkívüli türelem szükséges. Az előző kormányzatnak nem sikerült türelemmel végigcsinálni, mert időnek előtte bekövetkeztek a választások. Ennek a kormánynak pedig ennyi ideje adatott. Mostanáig jutottunk el addig, hogy a közalapítványi formában meg lehetett egyezni, a közalapítvány jellege, kuratóriuma nagyjából kialakult. A közalapítvány a természeténél fogva egy olyan intézmény, amely a saját hatáskörében ebben a kérdésben és másban i s el tud járni. Van a törvényjavaslatban ugye erre létrehozott szervezetről szó, amely, ha úgy tetszik, a közigazgatási jellegű funkciókat gyakorolná, és nem hiszem, hogy ez különösebben aggályos volna. Én azt hiszem, hogy akkor, amikor erről a vagyoni kör ről beszélnek, és arról, hogy nem tudjuk, mi tartozik ide – ez megint egy rendkívül nehéz ügy, egyrészt az Alkotmánybíróság vonatkozó határozatában ott föl van sorolva a saját kutatásaik alapján, hogy mely vagyonrészek jöhetnek szóba a közalapítvány vagyon ánál, még akkor is, hogyha nem kereshető vissza az egykori tulajdonosok névsora. Akkor, amikor november 30ig beterjesztette a kormány, akkor eleget tett annak a határozatnak, amelyet korábban, október végén hoztunk. Tehát én azt gondolom, hogy itt legaláb b önmagunknak nem tehetünk szemrehányást. És most néhány dologra szeretnék közvetlenül reagálni az elhangzottak alapján. Nyilván nyelvbotlás volt Sepsey Tamás képviselő részéről, amikor azt mondta, hogy ingatlan itt szóba jöhet. Az ingatlannak lehet tudni a tulajdonosát. Hogyha itt olyan ingatlanok jönnek szóba, hogy a
