Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 11 (237. szám) - A párizsi békeszerződésről szóló 1947. évi XVIII. számú törvény 27. §-a 2. pontjában foglaltak végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP):
4263 tulajdonos ugyan ismert, de elhalt, és ez a közalapítvány tulajdonának részét képezi, akkor ez tudható, ez nem tartozik az ismeretlen kategóriába. És ami nagyon szíven ütött: Sepsey Tamás pon tosan tudja, hogy mi ennek a törvényjavaslatnak a címe. Valóban magunk között és a nyilvánosság számára is érthetően és tisztán beszélni kell arról, hogy itt elsősorban a zsidó vagyoni kárpótlásról van szó. Valamennyien tudjuk, hogy itt faji, etnikai hovat artozás miatt nem csupán zsidók voltak érintve 1944ben, hanem cigányok is. De azt gondolom, hogyha valaki ezzel az üggyel foglalkozik, akkor tudnia kell azt, hogy soha Magyarországon semmiféle írásos feljegyzés nem készült arra nézve, hogy honnan, hány ci gányt vittek el. Teljesség, mindenfajta írásbeliség nélkül maradt a cigányholocaust. A történészek ezt pontosan tudják. És nem azért nem szerepelnek itt a vagyoni kárpótlásban, mert elvileg nem lett volna lehetőség arra, hogy valamely cigány családnak nag yobb vagyonát akár a nyilas magyar hatóságok, akár a fasiszta németek elvitték volna. Elvileg volt erre lehetőség. Praktikusan nincs, nem volt semmiféle jele annak, ilyen nem lelhető föl, amely alapján a cigányságot ide lehetett volna hozni. És azt hiszem, hogy ez egy olyan tévútja volt Sepsey Tamás felszólalásának, amely vagy tudatos félreinformálásról, vagy szakmai hozzá nem értésről tanúskodik. Nagyon pontosan idézte Sepsey Tamás a 60 éves korhatárral kapcsolatban az előző vagyoni kárpótlás jogszabályát, hiszen ez a törvényjavaslat megismétli ugyanazt. Miért kellene vagyoni kárpótlás körében két különböző jogszabályi tételt alkalmazni? Nem látom értelmét. Én ugyan nem vagyok jogász, de akkor, amikor ez a szöveg fogalmazott, akkor pontosan arra próbált irá nyt venni, hogy minél harmonikusabb legyen a korábban meghozott kárpótlási törvényekkel. Végezetül: valóban azt ígértük, és az a feltett szándékunk, hogy befejezzük ezt a kárpótlási folyamatot. Én úgy remélem, hogy abban a sorban, ami még hátravan, ez a va gyoni kárpótlás, illetve a politikai kárpótlás jövő év első felében elfogadandó törvénye be is zárja ezt a sort. De tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, önök tudják a legjobban, hogy az első kárpótlási törvénytől kezdve egyetlenegy alkalommal a korábbiak s orán nem került ide a kárpótlási törvénnyel együtt hozzávetőleges számítás sem, hogy mennyibe kerül. Egyetlenegy alkalommal. Önök most azt kérik, hogy egy alig felleltározható vagyontömeget próbáljunk itt prezentálni. Ennek egy részét önök is ismerhetik. D e legalább annyit, úgy gondolom, hogy elvárhatunk, hogyha már ez a múltja a kárpótlási törvényeknek, hogy soha fel nem méretett az, hogy milyen terheket ró a kárpótlás az országra, akkor ezt legalább ennek az ügyében ne tették volna szóvá. Ez álszent, ez h ipokrita magatartás. Azt gondolom, hogy teljességgel illetlen mindahhoz, amiről mostanáig beszéltünk. Illetlen a szenvedéshez, illetlen a károkozáshoz, illetlen mindahhoz, ami a kárpótlási körben érintett. Én azt kérem, hogy a továbbiakban próbáljanak egy kicsit önmagukba is nézni, amikor a kárpótlásról beszélnek. Az emberi szenvedés nem lehet itt az Országgyűlésben mérce témája, hogy ki mennyit szenvedett. Az ország vállalta azt, hogy kárpótolja a kárpótlandókat olyan mértékben, amilyen mértékben képes. De ezt itt bármi módon politikai csatározás tárgyává tenni, úgy gondolom, mélyen erkölcstelen dolog. Kérem, ehhez tartsuk magunkat a jövőben. Köszönöm. (15.10) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Isépy Tamás képviselő úrnak, KDNP. DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP) : Tisztelt Országgyűlés! Az utolsó mondatokig szeretnék csak válaszolni Gellért Kis Gábor képviselőtársamnak, mert nem szeretem, mikor érzelmi dolgok kerülnek a vitába. Minden politikai üldözött szenvedésnek volt kitéve, ne különbözte ssünk. Ezt megmondja az Alkotmánybíróság, milliókat ért sérelem. Engem a fogalmak kavarása zavar, kérem szépen. Az ingatlan az mindig ismert, a tulajdonos is mindig ismert, itt az örökös ismeretlensége az, ami a párizsi békeszerződésben van. Az ingatlantul ajdonos az mindig ismert, tehát ne keverjük a fogalmakat.
