Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 11 (237. szám) - A párizsi békeszerződésről szóló 1947. évi XVIII. számú törvény 27. §-a 2. pontjában foglaltak végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - TÓTH PÁL (MSZP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
4257 mondani, hogy csak egyfajta érintetti kör lehet. És a sajtóból eddig megjelent értesülés szerint úgy tűnik, h ogy a közalapítványnak az összetétele igenis csak egyfajta kört fog át. Az egyéb személyek vagy egyéb közösségeknek a részvétele pedig meglehetősen bizonytalan. Ezért feszegette azt a kérdést Isépy képviselőtársam, hogy ugyan már, milyen alapon fognak az é rintettek juttatást kapni a 4 milliárd forintos életjáradékból. Melyek azok a kritériumok, ami alapján el lehet dönteni, hogy az illető jogosult vagy nem jogosult, vagy milyen összegre jogosult? Én csak szeretném fölhívni az igen tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy 1947ben – elég közel az üldözésekhez – , amikor a magyar Országgyűlés elfogadta az 1946. évi XXV. törvénycikket, ennek a végrehajtására megjelent a 3200/1947. ME rendelet, és ennek a 7. §a kimondta – idézném a 2. mondatát a §nak : "Egyéb ként figyelemmel kell lenni arra, hogy a zsidó származásuk címén üldözött keresztény vallású személyek, valamint az ily személyek javára szolgáló intézmények az évenként kiosztásra kerülő segélyekben legalább 1/5 rész erejéig részesüljenek." Biztos volt ok a annak, hogy 1947ben ezt kimondták. Egyébként az 1946os törvény alapján létrehozandó Helyreállítási Alap 36 kinevezett tagjából 12t a Magyar Szent Kereszt Egyesület, illetőleg a Magyar Evangéliumi Egyházak Jó Pásztor Misszió Alapítványa javasolt. Tehát a jogalkotó azért gondolt arra, hogy az összetétel tekintetében ne lehessen egyoldalúsággal az akkori kormányzatot okolni. Végeredményben tehát megállapítható: bizonyos kérdésekben a közalapítványnak a létrejötte nélkül még szerencsésebb lenne – de ezt ké pviselőtársaim, ugye, elutasították – , hogy a közalapítvány alapító okiratának a tervezetének a csatolása nélkül ezekben a kérdésekben felelősségteljesen állást foglalni nem lehet. Az egész törvényjavaslaton keresztülvonul egy korábban általam már nem szer encsésnek minősített szándék, nevezetesen, hogy azt sugallja Magyarország lakosságának, és ezen keresztül a nemzetközi közvéleménynek is, hogy Magyarország 1947 óta az égadta világon semmit nem tett a nácizmus által okozott károknak az enyhítésére, illetől eg az üldözötteknek a megsegítésére. A határozati vitában én nagyon keményen kikeltem ez ellen. És megtehettem, hisz 1945ben még nem éltem. 1944ben az ideiglenes országgyűlés számtalan olyan rendszabályt hozott, jogszabályt hozott, amellyel a hatályon kí vül helyezett fasiszta jellegű jogszabályokat, és intézkedett a károknak a reparációjáról. 1946ban, még a békeszerződés előtt alkottuk meg azt a törvényt, amely lehet, hogy a békeszerződés szövegének alapjául is szolgált. Ezen időszak alatt és ezt követőe n is véleményem szerint a magyar állam megpróbált gondoskodni az érintettekről különféle juttatások formájában. 1991ben, 1992ben az akkori Országgyűlés számos olyan kárpótlási törvényt hozott, nemzetgondozási díjról szóló törvényt hozott, hadigondozási d íjról szóló törvényt hozott '94ben, amely mind az üldözöttek, a rászorultaknak a segítésére szolgált. A köztes időszakban is a nyugdíjak kiszámításánál ezt az időszakot figyelembe kellett venni. Emelt összegű nyugdíjakat is lehetett kapni ennek figyelembe vételével. Bizonyos szociális ellátásoknál az üldözöttség mint olyan figyelembe veendő volt. Ha elfogadjuk az Alkotmánybíróságnak azt az álláspontját, hogy a vagyoni sérelmek esetében az állam novációval megújíthatta az eredeti kötelezettségvállalást, és t eljesíthette a további kötelmeket másfajta jogcímen, akkor én azt hiszem, hogy végül is a nemzetnek a becsülete érdekében ki kellene mondanunk azt, hogy a '4445ös időszak, illetőleg az '39ig visszatekintő időszaknak a mélyen elítélendő sérelmeinek az or voslására nem most kerül sor először ebben az országban, hanem ez folyamatosan megtörtént, időnként ellanyhult – ugye, a '48as fordulatot követően – , de azért nem lehet oly mértékben föltüntetni Magyarországot, hogy egyszerűen a békeszerződésnek ezt a ren delkezését semmibe vette. Én utaltam rá korábban, hogy nyilvánvalóan ez nem felel meg a történelmi tényeknek, és jó lenne, hogyha az elkövetkező időszakban azért ennek hangot is adnánk. Én nem akarom a Külügyminisztériumnak a jogi előkészítő osztályát bírá lni, de azért nem ártott volna, hogyha nagyobb mértékben támaszkodik az Igazságügyi Minisztériumnak a kodifikációs szakértelmére, mert akkor talán kevésbé kritizálható törvény született volna.
