Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 11 (237. szám) - A párizsi békeszerződésről szóló 1947. évi XVIII. számú törvény 27. §-a 2. pontjában foglaltak végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - TÓTH PÁL (MSZP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
4258 Én említettem, hogy itt a preambulumnak bizonyos megfogalmazása ival lehet vitatkozni. Lehet vitatkozni azzal a szándékkal is, mintha a preambulum úgy tüntetné fel, hogy egy országgyűlési határozat alapján kell a kormánynak a közalapítványt létrehozni. (14.40) Aki elolvasta a határozat szövegét, az megállapíthatja, hog y az Országgyűlés csak tudomásul vette azt a szándékát a kormánynak, hogy közalapítványt hoz létre, nem pedig kötelezte a kormányt, hogy közalapítványt hozzon létre. A kettő között jogilag van némi különbség. Ha az Országgyűlés kötelezi, akkor ennek a fele lőssége is az Országgyűlést terheli. Véleményünk szerint nem szerencsés megoldás volt az az országgyűlési határozati javaslat. Összességében törvényjavaslat egyetlenegy elemét ragadja ki ennek a jóvátételnek, méghozzá a túlélők számára életjáradékot kíván biztosítani. Csak nem egy jó jogi megoldással. Hozzá kell tennem, hogy itt többször elhangzott, hogy 4 milliárd forint értékű jegy kerül átadásra. Miután a kárpótlási jegy a törvény alapján kamatozik, valójában ez a 4 milliárd forint azért 6,8 milliárd for intnak felel meg. Ezt azért tudjuk, és csak azért mondom, mert vannak, akik azt mondják, hogy ez nagyon kevés összeg, vannak, akik azt mondják, hogy nagyon sok összeg. Az összeget nem lehet minősíteni, majd később kitérek rá, hogy miért. Mert nem tudjuk, h ogy hány olyan túlélő van, akit ebből az életjáradékból részesíteni kell. A szám nélkül ugyanis egyszerűen megfoghatatlan a nagyságnak minősítése. Mert ha van százezer, kétszázezer túlélő, akkor a négymilliárd forint, valóban azt lehet mondani, hogy kevésn ek tűnik Ha kevesebb túlélő van, és ha a törvényt a párizsi békeszerződésnek a szövege alapján a rászorultaknak a kritériumát vesszük figyelembe, akkor lehet, hogy jóval kevesebb a rászorult. Óriási problémával nézünk szembe azért, hogy nem 1947ben történ tek meg ezek a jogszabályi megoldások, mert akkor egészen más megoldásokat lehetett volna alkalmazni, és 50 évvel az események után a rászorultság fogalmának – mert ebben a párizsi békeszerződésben az értelmezésre, azok számára, akik majd az életjáradék od aítéléséről fognak dönteni, igen nehéz feladat lesz, őszintén megmondom. És ha valaki tanulmányozta ezt a kérdést, akkor az tudja jól, hogy korábban a Németország által adott jóvátétel kapcsán is meglehetősen éles viták zajlottak le az egyes csoportoknak a kijelöléséről, az összegek odaítéléséről. Ki kapott belőle, kik nem kaptak belőle, hogyan és miként. Azért ezt is figyelembe kellene venni. Én felhívnám a kormánynak a figyelmét az 1. § (2) bekezdésében: nem elég, hogyha az 1994. évi XXV. törvény bizonyos rendelkezéseit hatálytalanítják e tekintetben, tehát a kárpótlási jegyet sorozatokban kell kibocsátani, és mindegyik sorozatnak azonos értékűnek kell lenni. Ez nem fog megtörténni, mert itt egy 4 milliárdos zárt sorozat kerül kibocsátásra, tehát adott ese tben annak a hatálya alól is ki kell venni ezt a jegyet, ami valójában egyetlenegy darab lesz. Nagyobb probléma viszont az, hogy a kárpótlási jegy egyébként nemcsak életjáradékra váltható, hanem föld több árverésen fölhasználható, privatizációban fölhaszná lható, tehát ezeket a felhasználási lehetőségeket is ki kell zárni abban az esetben, hogyha csak az életjáradékra váltást akarom engedélyezni. Sokkal nagyobb, gyakorlati alkalmazási probléma lesz annak a kérdésnek az eldöntése, amit Isépy Tamás képviselőtá rsam is említett. És ez a 2. szakasszal van összefüggésben. Kinek adható, milyen alapon adható és milyen összeg adható? Igen tisztelt Képviselőtársaim! Itt két megoldás lehetséges. Vagy azt mondjuk, hogy ebben a tekintetben a közalapítvány fog majd dönteni minden további feltétel nélkül. Ez egy megoldás, de nem biztos, hogy ez felelősségteljes megoldás. Ebben a kérdésben ugyanis ha nincsen valamiféle iránymutatás, énszerintem elképesztő problémákat fog okozni az Országgyűlés. Az első az, hogy a (2) bekezdés szerint ezt az életjáradékot az kaphatja, aki 1997. január 1jével, illetőleg majd azt követően betölti a 60. életévét. Ez elképzelhető, hogy azt jelenti – lehet, hogy rosszul értelmezem – , hogy az 194849ben született gyerek, amikor be fogja tölteni a 6 0. életévét, bizonyos feltételeket ha tud bizonyítani, akkor kérhet majd életjáradékot. Nekem az a véleményem, hogy nem azt kellene rögzíteni, hogy a 60. életév betöltéséről kérhet életjáradékot, hanem mondjuk
