Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 11 (237. szám) - A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP):
4202 Úgy hiszem, hogy ez egy nagyon szerencsétlen megközelítés. A nyilvántartásbavételi díj és a bírság közötti feltűnő aránytalanság, az 1000 forint és az egymillió forint – azt hiszem – , szembeötlő. Ez megint egy átgondolatlan törvényalkotási mechanizmusra utal. A változtatás újabb fajtája a határidőkhöz kötődik. Az indoklás – félrevezetően – a határidők meghatározását eredményként mutatja be, és csak az alaptörvénnyel való egyeztetés kapcsán derül k i, hogy korábban is volt határidő, csak a mostaninál átgondoltabb. A határidők átgondolatlan módosítgatásának egyik bizonyítéka a 7. §, amely a felszámolási eljárással kapcsolatos zárómérleg beterjesztését a korábbi 30 nap helyett 45 napra emeli. Itt a Füg getlen Kisgazdapárt álláspontja szerint egyértelműen a határidő indokolatlan meghosszabbításáról van szó. Ugyanakkor van egy olyan határidő, amely a 14. §ban található, ahol viszont a megtámadási határidő indokolatlan leszűkítését jelenti, nevezetesen: it t indokoltabb lett volna az egy évet, a 365 napot fenntartani, most a megtámadási határidőt leszűkíti 180 napra, ami viszont éppen a behajtási lehetőségek szűkítését is jelenti. A 15. § megint csak egy indokolatlan határidőmódosítást jelent, mégpedig emel ést: 30 nap helyett hatvanat. Annál fájdalmasabb, mert ez a bírósági egyeztetési eljárás határidejének a kitolásai (Sic!) . Célszerű lett volna tehát megmaradni a korábbi határidőnél. Igen sok ilyen példát tudnék felhozni, miután azonban lejár a Kisgazdapár t ideje, hadd legyen szabad rámutatnom arra, hogy módosításnak csak akkor van helye egy ilyen jelentős törvény esetében, ha ez kellően átgondolt. Azonban mi úgy gondoljuk, hogy a kormány egy nagyon átgondolatlan és összességében az áttekinthetetlenségig fo kozó, nem egyszer zagyva megoldásokat alkalmaz, ezért mi úgy gondoljuk, hogy a kormánynak vissza kellene kérni átdolgozásra ezt a módosítást, és csak a szükséges részt kellene módosítani, nem értelmetlenül az egészet, és elhagyni a sok hókuszpókuszt, a nag yarányú törvénymódosítgatást. Ettől teszi függővé végül is a Független Kisgazdapárt a végső álláspontja kialakítását, mert a jelenlegi az elfogadhatatlan. Remélem, hogy a módosításokkal ez elfogadható lesz. Köszönöm a türelmüket. (Taps az ellenzék padsorai ban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Szólásra következik Göndör István úr, Magyar Szocialista Párt, szólásra készül Ivanics István úr, Kereszténydemokrata Néppárt. Megadom a szót Göndör István úrnak. (A jegyzői széket dr. Semjén Zsolt h elyett Sasvári Szilárd foglalja el.) GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Mint ahogy azt előttem szóló képviselőtársaim többször elmondták, ezt a törvényt, amely '92. január 1jén lépett hatályba, nagyon sokszor módo sította a tisztelt Ház, pontosan tizenhatszor; ez a tizenhetedik módosítása a törvénynek. Itt hadd térjek ki Torgyán képviselő úr utolsó gondolataira, hogy ilyenkor tényleg meg kellene fontolni azt, hogy egy új, egységes szerkezetben lévő törvényjavaslatot kellene a tisztelt Ház elé terjeszteni. Úgy gondolom, hogy ezt a módosítás után célszerű lenne megfontolni, és a '97es évben napirendre tűzni. Nem véletlen, hogy az előző parlament – másfél évi tapasztalok után – gyökeresen megváltoztatta az eredeti törv ényt. A szándék nagyon nemes, és részben megvalósult, kiszűrt olyan hibákat, amelyek lassították, nehezítették az eljárás lefolytatását, és gyorsította a felszámolási eljárás folyamatát. Nagyon érdekes számomra – és ahogy figyeltem az előttem szóló képvise lő urakat – , hogy senkinek nem tűnt föl, mindenki automatikusan mondta, hogy a '91. évi IL. törvény. Csak azt tudom feltételezni, hogy az előző parlament is ugyanilyen leterhelt volt, és a nagy törvényalkotási hajszában sem az akkori előterjesztőnek, sem a z igazságügyminiszternek nem tűnt föl, hogy a római számok között ilyen szám nem létezik, mint amivel ezt a törvényt jelzik. Mert a 49et nem az "I" (egyes) és az "L" (ötvenes) egymás mellé írásával, hanem a "XL" (negyven) és a "IX" (kilenc) egymás mellé írásával kellett volna megtenni. A tizenhat módosítás során senkinek nem jutott ez – úgy látszik –
