Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 11 (237. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - CSÉPE BÉLA (KDNP):
4185 érvényben lévő törvény szellemétől eltérően, a vállalkozói adó, tehát a társasági adó és az egyéni vállalkozók gazdálkodása között. Összességében egyértelműen elutasították az ipartestületek és a vállalkozók érdekképvise leti szövetségei ezt a megoldást. Ebben a helyzetben – úgy gondolom – a pénzügyminiszternek azért érdemben kellene lépni, megítélésünk szerint alapvetően keresni kellene a vállalkozók érdekképviseleteivel a megegyezés lehetőségét, és ha ez nem megy, nyugod tan ismerjék be tévedésüket, hogy ez a módszer nem jó, és javasoljuk, hogy kezdeményezzék az adózás rendjéről szóló törvénynek a módosítását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF padsoraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Megadom a sz ót Akar László államtitkár úrnak. AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Nagyon sok mindent hallottunk ebben az öt percben. Azt gondolom, hogy a vállalkozások jö vedelmi helyzetét tekintve leginkább azt kell néznünk, hogy hogyan alakulnak maguk ezek a jövedelmek, hogyan alakul a nyereség a gazdaságban. Az infláció egyébként nem egy jó dolog, de véletlenül abból a szempontból, hogy nominálisan növekedjenek a jövedel mek, a vállalkozók szempontjából nem feltétlenül egy rossz dolog. Tudniillik inflációs nyereség keletkezik, hát azt hiszem, ez eléggé köztudott. Eléggé köztudott dolog, hogyha egy országban magasabb az infláció, akkor nagyobb az inflációs nyereség. Azt sze retnénk mondani, hogy minden számítás arra mutat, hogy ebben az évben is a vállalkozások saját forrásai 6070 százalékkal emelkednek nominálisan, tehát szó nincs arról, hogy a vállalkozások jövedelmi helyzete romlana a korábbi esztendőkhöz képest. Ami azt konkrétan illeti, amiről ön beszél, kérem szépen, mondjuk, vegyük azt a példát, hogy autószerelő. Szóval most a tervezetünkben az szerepel, hogy egy budapesti autószerelőnek bruttó 18 ezer forint jövedelmet kellene egy hónapra ahhoz bevallania, hogy ne leg yen nála automatikusan adóellenőrzés. Hát azért aki azt állítja, hogy van olyan autószerelő, aki úgy folytatja a tevékenységét, hogy nem ér el 18 ezer forintot, azt azért nagyon nehéz feltételezni. Tehát az az állításom, hogy azok a számok, amik ebben a te rvezetben szerepelnek, ezek a számok valóban olyan minimális szintet fejeznek ki, amit azért nagyon nagy valószínűséggel igazából az egyes vállalkozások elérnek. A probléma az érdekképviseletek véleményével nem az, hogy szakmai részletkülönbségek lennének, hogy ennek vagy annak a szakmának a számait ők rosszul gondolják, hogy mi beállítottuk a tervezetbe, hanem ők generálisan elutasítják mindazt, amit a parlament elfogadott. Ezzel nem lehet mit kezdeni, hiszen a parlament pontosan a közteherviselés arányosa bbá tétele érdekében fogadta el ezt a rendelkezést, nekünk az a dolgunk, hogy ezt végrehajtsuk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Megadom a szót Csépe Béla úrnak, Kereszténydemokrata Nép párt. CSÉPE BÉLA (KDNP) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az itt felmerült kérdéshez tartozik annak a ténynek a rögzítése, hogy az egyéni kisvállalkozók adózása – bizony – az elmúlt években igencsak sok fordulatot vett. Volt idő, amikor funkcionált ebben a kör ben egy úgynevezett legkisebb adóköteles jövedelem, amit, ha törik, ha szakad, az után fizetni kellett az adót. Ezután utat tört magának az az elképzelés, hogy tulajdonképpen egy jogállamban, egy piacgazdaságban nem lehet semmiféle sémát alkalmazni, hanem mindenki adózzon úgy, ahogyan a körülményei alakultak. Na most, ez a jelenleg funkcionáló módszer, amely valóban törvényi helyen van benne, tehát az adóigazgatási törvényben benne van, ez felveti azt a problémát, hogy helyese ennek a szellemében.
