Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 18 (202. szám) - A kormány kétévi munkájáról szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. GICZY GYÖRGY (KDNP):
406 ugyancsak elégedetlenek. A kétharmados törvény nyomán létrejött médiatörvény pályázata során szereplő médiaelnökök és médiatestületek egyaránt elégedetlenek. Az egyházak elégedetlenek, a mezőgazdasági termelők ugyancsak, a kis- és középvállalkozók - azt gondolom - sorsa ellehetetlenült. De ugyanakkor a miniszterelnök úr azért válaszolt erre a kérdésre, és azt mondta, hogy az Európai Unió tagországai viszont elégedettek. Úg y gondolom, minden ország elégedett lehet a kormányfővel - a magyar kormányfővel - minden ország, ahol nem ő a miniszterelnök. Magyarország is elégedett lenne, ha ez volna a helyzet. (Taps az ellenzéki padsorokból.) Hogy ítéli meg ezt a társadalom? Az Euró pai Unióra hivatkoztak. Éppen az Európai Unió felkérésére vizsgálták meg azt, hogy a magyar lakosság hány százaléka, a magyar családok milyen arányban mondhatók reménykedőnek a rendszerváltoztatásban ennek a kormányzatnak a munkájában. A magyar családoknak több mint a 60 százaléka negatívan ítéli meg a megtakarítási esélyeit, a magyar családok 9697 százaléka minden eszközzel megpróbálja mérsékelni a kiadásait, csökkenteni a fogyasztását, ezért a feketegazdaság területén vásárol. A szegénységi küszöb növeks zik. Arról beszéltek, hogy itt tulajdonképpen jó a nemzetközi megítélés, de azt hiszem, hogy az Economist legutóbbi, szeptemberi számát nem olvasta a miniszterelnök úr, ahol éppen arról van szó, hogy a külföldi tőkebefektetők kockázati szintje, aránya szer int Magyarországhoz képest 9. helyre jutott, kilenc hellyel előzi meg pontosabban Csehország Magyarországot a tőkebefektetési - tehát a külföldi tőkebefektetési - kockázat szempontjából, és 8. helyre került Csehország. (Dr. Torgyán József: Talán nem oroszu l volt írva.) Én azt gondolom, hogy ez jelzi azt, hogy végső soron nem olyan pozitív a külföld megítélése sem. Itt sokszor felháborodottan kísérik kormánykoalíciós képviselőtársaim azokat a megnyilatkozásokat, amelyek az ellenzéki padsorokban fogalmazódna k meg és arra vonatkoznak, hogy Magyarországon egy nagyon igazságtalan helyzet alakult ki, éppen a kevesek meggazdagodása és az egyre nagyobb rétegek elszegényedése révén. Felháborodnak arra is, ha bizonyos fajta pártállami tendenciák felerősödését véljük felfedezni a kormányzati munka területén. Hát akkor engedjék meg, hogy egy külföldi orgánumot idézzek. Éppen a miniszterelnök úr olaszországi látogatása alkalmával, még februárban a La Republica írta, hogy a keletközépeurópai országokban visszatérnek a h atalomba a régi kommunisták, ezekben az országokban; a századvég legnyugtalanítóbb fejleménye, amit tulajdonképpen a Nyugat érthetetlen közönnyel vesz tudomásul. Proudhon híres mondása, hogy "minden tulajdon lopás", talán sehol sem annyira igaz, mint Varsó ban, Budapesten vagy Bukarestben. A szerző szerint ugyanis Lengyelországban a privatizált cégek 65 százaléka, Magyarországon 70 százaléka, Romániában 80 százaléka a volt kommunisták kezébe került. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiban.) A cikk szerzője, Sandro Viola rámutat, hogy csaknem negyven évi újságírói pályája során még sohasem találkozott a társadalmipolitikai átalakulásnak ilyen képmutató és cinikus megjelenési formájával. Én úgy gondolom, hogy ezek a típusú megnyilatkozások is igazán gondolkodó ba kellene, hogy ejtsék a kormányzatot, a kormányzati tisztségviselőket és mindenekelőtt a miniszterelnököt. Milyen az erkölcsi üzenete a társadalom irányában ennek a kormánynak? Mi az a szellemi tartalom, amelyet eljuttat éppen az igazságtalan viszonyok k övetkeztében ehhez az országhoz? Én azt gondolom, hogy miniszterelnök úr hivatkozott a püspöki kar közelmúltban megjelent körlevelére, és szinte sajátjának gondolta ezt - tehát egyetért az itt elhangzó és megfogalmazott problémákkal , akkor azt gondolom, hogy amikor miniszterelnök úr ezt az álláspontot kifejtette, akkor nem eléggé alaposan olvasta el a püspöki kar körlevelét, amely éppen statisztikai adatok és komoly hatástanulmányok nyomán állapítja meg, hogy éppen azért van igen rossz erkölcsi üzenete en nek a kormányzatnak, mert két tényező egyszerre jelentkezik, az elszegényedés és a jogtalan vagyonszerzés, és úgy tűnik, hogy miközben a szegénység elkerülhetetlen, addig a jogtalan vagyonszerzés csak kevesek kiváltsága lesz. Ez pedig azt az üzenetet jutta tja el a társadalomhoz, hogy nem érdemes igazán munkával, erőfeszítéssel, építéssel és az ország jövőjével foglalkozni.
