Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 18 (202. szám) - A kormány kétévi munkájáról szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. LOTZ KÁROLY közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter:
407 Végül pedig a legfájdalmasabb pontosan az, hogy akkor, amikor megköszöni miniszterelnök úr - egyébként ez egy szép gesztus - a magyar tá rsadalom áldozatvállalását, akkor hadd tegyem hozzá, mégiscsak azt kellene megvárni egy kormányzati munka sikerességének megítélésénél, hogy vajon a társadalom köszönetet tude mondani ilyen körülmények között önnek és a kormányának. Jövőnket veszélyeztető kormányzati politika zajlik, hiszen éppen azokat a kitörési pontokat hagyja figyelmen kívül és veszélyezteti ez a kormányzat, amely talán Magyarországnak korábban mégiscsak jelenthetett valamit. Úgy gondolom, a tudományos és a kutatásfejlesztésre használt összegek mérhetetlen csökkenése, az innovációra fordított erőfeszítés minimális mértéke nem teszi azt lehetővé, hogy Európa fejlett országai között Magyarország éppen a szakképzettsége, tudása, ismeretei révén egyenrangú partnerként vegyen részt a verseny ben. (11.00) A kormány elmúlt kétéves működése során - s ezt külön ki szeretném emelni - a közoktatás és a felsőoktatás állami finanszírozását, reálértékét folyamatosan csökkentette. Az oktatási intézményeknek napi harcot kell vívniuk létesítményük fennta rtásáért, az új közoktatási és felsőoktatási törvény elfogadásával. A minőségi szemléletet felváltotta a mennyiségi szemlélet. Iskolákat zártak be. Az oktatók, tudományos kutatók jelentős részét elbocsátották, azok közül sokan külföldre távoztak. A hallgat ók oktatásban való részvétele egyre elviselhetetlenebb költségeket jelent a családok számára. Idén 8 százalékkal csökkent Magyarországon a felsőoktatási intézményekbe jelentkezők létszáma. A hallgatóknak csupán 6 százaléka látja pénzügyileg tervezhetőnek a hátralévő éveit az egyetemeken. Megszűnt itt is az esélyegyenlőség. Az ifjúságnak sincs világos jövőképe, pedig ha az ember áldozatot hoz, ha egy társadalom értelmes áldozatot hoz, akkor csak a jövőért, az ifjúságért, a felnövekvő nemzedékért teheti, és n em ezért a kormányért, igen tisztelt miniszterelnök úr. (Taps.) Én azt gondolom, hogy ma Magyarországon az a család, amely több gyermeket vállal, az a szegénység útját választja. Ez pedig a lehető legrosszabb üzenet a nemzet számára, az életben maradás, a jövő és a fejlett országokhoz való csatlakozás tekintetében. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiban.) (Az elnöki széket dr. Kóródi Mária, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Most megadom a szót, Lo tz Károly miniszter úrnak. DR. LOTZ KÁROLY közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nagyívű politikai, erkölcsi megközelítés után egy kicsit vissza szeretnék térni a mindennapi életünkhöz is egy olyan megjegyzésse l, amit Giczy képviselő úr említett a beszédében, amiről úgy tűnt, mint hogyha a külföldi befektetőknek a bizalma megrendült volna Magyarországban. Én az elmúlt napokban, hetekben számos befektetési fórumon vettem részt belföldön, külföldön. Én megmondom ő szintén, hogy ennek nyomát sem találtam. Az a 13 milliárd dollárnyi befektetés, amelyeket Magyarországon eszközöltek, az egy olyan bizalmi tőke a külföldiek számára - ez egyébként pontosan megfelel a környezetünkben lévő valamennyi országban tett befekteté snek együttvéve , amely nem támasztja alá ezeket az aggodalmakat. Egyelőre bizonyára nem - nagyon remélem, hogy ezt a külföldi befektetők igazolni fogják a jövőben. Ezek a befektetések rendkívül fontosak a mi területünkön, tehát az infrastruktúra területé n, ahol a kormány gazdaságpolitikája és a tárca tevékenysége egyaránt azon a felismerésen nyugszik, hogy az infrastruktúra a modern gazdaságnak nélkülözhetetlen feltétele. A gazdasági növekedés motorja - talán nem túlzok ezzel - és az életminőség egyik meg határozó eleme, és tegyük hozzá őszintén, az európai uniós kérdőíveket is tanulmányozva, hogy az európai csatlakozásunk az uniós csatlakozásnak egyik legfontosabb előfeltétele.
