Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 18 (202. szám) - A kormány kétévi munkájáról szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. GICZY GYÖRGY (KDNP):
405 A másik: ön megjegyzést tett, hogy mi lett volna, ha a Kisgazdapárt kormányozna. Kérem, hadd emlékeztessem arra, hogy mi vezettük be a forintot 1946. augusztus 1jén a millpengő helyett, és a mi vezetésünkkel épült fel ez az ország - bár porig volt rombolva - nem egés zen két év alatt. Én úgy gondolom, hogy önnek végül is azt is látnia kell, hogy ez vonatkozik a Kisgazdapártra, ami pedig önre vonatkozik, önök nem félúton, hanem tévúton vannak. Köszönöm a türelmüket. (Taps az FKGP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Ig en, ez a következménye, ha egyszer az ember hibát követ el. Tisztelt Országgyűlés! Folytassuk a házbizottság megállapodása szerinti vitát. Megadom a szót Giczy György képviselő úrnak, KDNP, akit Gaál Gyula képviselő úr követ, az SZDSZből. DR. GICZY GYÖRGY (KDNP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Bár nincs jelen. Én azt gondolom, hogyha egy kormányzat tevékenységét valaki vizsgálni kívánja, akkor nyilvánvalóan kétfajta módszert is választhat. Egyfelől megnézheti annak az illető k ormányzatnak egyegy részterületre vonatkozó intézkedéseit a törvények végrehajtásának tekintetében, és így ítélheti az egyes részterületeken tanúsított magatartást, tevékenységét sikeresnek vagy sikertelennek, eredményesnek vagy eredménytelennek. Én azt gondolom, hogy egészében is meg kell vizsgálni egy kormányzat tevékenységét, hogy az egyes részterületeken hozott döntések tulajdonképpen milyen üzenetet juttattak el - vagy juttatnak el - a magyar társadalomhoz, hiszen a kormányzat elsősorban a társadalom nak felelős, a társadalom egészének, hogy az adott társadalomnak a jövőbe vetett hite, bizalma, reménysége mennyire kerül veszélybe, vagy mennyire tud kibontakozni egyegy kormányzat működése során. Annál is inkább indokolt föltennünk ezt a kérdést, hiszen a demokráciának az egyik alapvető dokumentumában, az amerikai Függetlenségi Nyilatkozatban meglepően időszerű szavakat olvashatunk. Idézem: "Az alábbi igazságot magától értetődőnek tekintjük, tehát hogy minden ember egyenlőnek teremtetett, és hogy a Terem tő a születésünkkel egy időben bizonyos elidegeníthetetlen jogokat ruházott ránk. Ezek közé soroljuk az élethez, a szabadsághoz és a boldogsághoz való jogot. Ezen jogok biztosítása végett kormányokat hívunk életre az emberek között, hogy a rájuk ruházott h atalmukkal a kormányzottak megelégedését szolgálják. Ha valamelyik kormányzat szembeszegül ennek a célnak, a népnek jogában áll leváltani a kormányzatot, vagy megszüntetni azt, és újat alakítani." Eddig az idézet. Ezért gondolom én azt, hogy érdemes fölten ni a kérdést: mennyire elégedett a társadalom, mennyire szolgálja ez a kormányzat a kormányzottak boldogulását? Különösen indokolt ez a kérdés akkor, amikor egy rendszerváltoztató társadalom nehézségeivel küzd, és a társadalom minden rétegét megrázza, és a kormányzatot érintő minden szférát mérlegre teszik az alapvető és gyökeres változások. (10.50) Egy dolog a miniszterelnök úr beszámolójából egyértelműen kiderült. Nevezetesen az, hogy a miniszterelnök úr a saját kormányzati munkájával elé gedett. Természetes, hogy egy jól végzett munka után is az emberben felmerülhetnek - ha szellemi igényei vannak - bizonyos kritikai szempontok, hogy talán mégsem tökéletes az, amit eddig sikerült elérnie, amit alkotott. A miniszterelnök úr azonban a kormán yzati eredményekről szóló beszámolójából ezt mellőzte. Én azt gondolom, hogy a miniszterelnök elégedett, a parlament kétharmad része is elégedett, de lassan már Magyarországon csak ez az egyetlen terem marad, ahol kétharmados az elégedettek sokasága. Vajon minek alapján elégedett a miniszterelnök úr? Úgy tudjuk, hogy a mentősök elégedetlenek, a tűzoltók és a katonák elégedetlenek, az egészségügyi dolgozók, a pedagógusok elégedetlenek, a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete ugyancsak elége detlen, az önkormányzatoknak minden oka megvan az elégedetlenségre, a magyar családok