Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 10 (236. szám) - A Magyar Köztársaság és Románia között a megértésről, az együttműködésről és a jószomszédságról szóló, Temesvárott 1996. szeptember 16-án aláírt szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. TABAJDI CSABA (MSZP):
4035 alapszerződésnek azon jótékony hatása, amely eleve megnehezítette – bár kizárni nem zárhatta ki – a nacionalista szélsőségesek esetleges vádaskodásait. Hölgyeim és Uraim! Ebben a Házban számos vita foly t az időzítésről. Szeptember elején is elmondtuk a vitában, hogy egy szerződést akkor és ott célszerű aláírni, amikor annak van vállalható tartalma és adott a partner a kompromisszum elfogadásához. A választások eredménye és a Romániában megindult politika i folyamat – akárki akármit is mond – egyértelműen megerősíti, hogy a magyarromán alapszerződés megkötése helyes döntés volt. Azok a politikai erők, amelyek az elkövetkező időben Romániát irányítják, garanciát jelentenek arra, hogy ez a dokumentum nem les z egyszerű papír, hanem valóban a két ország és a két nép érdekeit szolgáló elvi keret lesz. (11.20) Ezt mutatják az új román vezetők megnyilatkozásai, eddigi viszonyulásuk a kisebbségi kérdéshez, de leginkább az RMDSZ szerepvállalása a román kormányban és magyar politikus jelenléte a kisebbségi ügyek élén. Az időzítés helyességét bizonyítja az is, hogy a jelenlegi koalíciónak, ha most kezdené a tárgyalásokat, olyan ellenzékkel kellene szembenéznie, amely egy hasonló kompromisszum megkötését nacionalista al apon rendkívül erőteljesen megnehezítené és tenné vállalhatóvá. Tisztelt Ház! Az elmúlt hónapokban kormánypárti és ellenzéki felszólalókat minden vita ellenére összekötötte egy dolog, nevezetesen az aggodalom egy ilyen jellegű szerződés végrehajtásának biz tosítékait illetően. Aggodalmunk legfőbb alapja korábban az volt, hogy az előző kormány, de az azt megelőző évtizedek román vezetése sem tekintette partnernek a romániai magyar nemzeti közösséget, annak legitim szervezetét, az RMDSZt. Magyar részről többs zör hangsúlyoztuk, a külpolitikai vitában magam is a déltiroli példára utalva azt, hogy az alapszerződés a kisebbségi kérdés rendezésének szükséges, de nem elégséges föltétele, hiszen érdemi megoldás nem lehetséges az adott állam pozitív kisebbségpolitiká ja, az adott kormánynak az ott élő kisebbségekkel folytatott érdemi párbeszéde nélkül. Tisztelt Ház! Most ténylegesen történelmi fordulat esélye kínálkozik azáltal, hogy nemcsak megindulóban van a román vezetés és a magyar kisebbség párbeszéde, hanem az in tézményesült is, sőt az a legerősebb politikai együttműködés, a közös kormányzás formájában testesül meg. Amikor realista módon, józan, mérsékelt optimizmussal értékeljük ezeket a változásokat, akkor tudatában vagyunk annak, hogy az új román kormánynak szá mos, nagyon nehéz gazdasági és szociális feszültséggel kell szembenéznie. Reméljük, hogy a mostani kormánykoalíció vezető erői nem engednek a több évtizede gyakorolt román belpolitikai módszernek, a nacionalista nyomásnak, és nem próbálják a lakosság figye lmét elterelni, mint eddig elődeik oly gyakorta tették, a feszítő szociális, gazdasági problémákról. Ez az érzékeny politikai helyzet, képviselőtársaim, fokozott felelősségérzetet kíván mind a romániai magyarság vezetőitől, mind a magyar politika szereplői től, hogy véletlenül se adjunk ürügyet, adjanak ürügyet az érintettek ezekre a nacionalista vádaskodásokra. Az RMDSZ vezetőinek nyilatkozataiból, Markó Béla elnök úr szavaiból kitűnik, hogy tudatában vannak annak, hogy nem lehet rövid távon visszaadni mind azokat a jogokat, amelyeket az erdélyi magyarság az elmúlt 75 évben elveszített. De elindult egy folyamat. A kisebbségellenes hangulatnak a román politika peremére való szorítása már önmagában véve is elősegíti a romániai magyar nemzeti közösség közérzetén ek a javítását. Tisztelt Ház! A kormánynak nincs illúziója, hogy nehéz és bonyolult küzdelem lesz ez. De végre, évtizedek óta először, most legalább van esély arra, hogy az érintettek, az erdélyi magyarság képviselői beleszólhassanak sorsuk alakításába. Mi ndezek a körülmények a magyarországi politikát is az új helyzet alapos átgondolására késztetik. Az anyaország alkotmányos és politikai felelőssége változatlan, de most mindennek
